Hazánk is rajta van azon a szaúd-arábiai listán, amelyen az a 49 ország szerepel, amelynek elektronikus látogató (turista)-vízumot ajánlanak. Köztük vannak az EU-tagállamok, Ukrajna (Oroszország nem), az USA, Kanada, Kína, Japán és Dél-Korea. A nagy kérdés az, hogy mennyire van felkészülve az iszlám szigorú (vahabita) irányzata szerint élő sivatagi királyság arra, hogy tömegével fogadjon nyugati turistákat.
VERSENY EGYIPTOMMAL
Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg, akinek a nevéhez kötik a turisztikai nyitás gondolatát, azért döntött így, hogy diverzifikálja a bevételeket, s az olajból és földgázból befolyó, hosszabb távon várhatóan csökkenő pénzeket új forrásokkal ellensúlyozza. Az infrastruktúra kiépítése elvben megkezdődött: sok milliárd dolláros tervek vannak tengerparti szállodák, utak építésére, közművek létesítésére. A koronaherceg 2017-ben indította a turizmus liberalizálását, bejelentve, hogy az ország északnyugati részén, a tengerparton felépítenek egy üdülőközpontot a külföldi, nyugati turistáknak, „ahol a nők bikinit is hordhatnak”. Az építkezést az idén kellett volna megkezdeni. Az első szakasz a tervek szerint 2022-re készülne el. A teljes központ valamikor a 2030-as években már évi egymillió külföldi turistát fogadna – ahogy a szaúdi nemzeti beruházási alapnál, a finanszírozónál fogalmaztak: luxuskörülmények között. A létesítmény erős árversenyre kényszerül majd a Vörös-tenger szemközti partján lévő egyiptomi komplexumokkal.
ZARÁNDOKUTAK
Érdeklődésből várhatóan nem lesz hiány – nem ez a helyzet azonban a megfelelő szállodai helyeket és a külföldiek igényeihez alkalmazkodó személyzetet tekintve, nem beszélve a közlekedési infrastruktúráról, az utakról, a repülőterekről. Ami a tömegturizmust illeti, eddig a sivatagi királyság nagyrészt csak a hithű muszlimoknak ajánlott ötnapos zarándokutak megszervezésében szerzett tapasztalatokat. Ám Mekka és Medina, az iszlám két szent városa továbbra is zárva marad a hitetlenek előtt. Ezek mellett – ami a történelmi helyeket illeti – a ritkán lakott és ősi városokban nem bővelkedő Szaúd-Arábia viszonylag kevés látnivalót kínál Egyiptomhoz, Jordániához vagy Izraelhez képest.
Egy dolog mindenképpen érdekelheti a nyaralókat, kiváltképpen a könnyűbúvárokat: ez a Vörös-tenger. Ellentétben a tömegturizmus által egyre inkább letarolt egyiptomi tengerpartokkal, Szaúd-Arábia korallzátonyai sok helyütt érintetlenek. Ennek persze megvannak a hátrányai is, abban az értelemben, hogy az országnak nincsenek olyan, évtizedes vendégfogadói tapasztalatokban bővelkedő városaik, mint az egyiptomi Sarm-es-Sejk vagy Gurdaka (Hurghada).
BIZTONSÁGI KÉRDÉSEK
A tengerparti szállodasorok kiépítése, a szükséges személyzet kiképzése, az áruellátás megszervezése hosszú éveket vehet igénybe – nem beszélve a megfelelő repülőterek hiányának a problémájáról a vörös-tengeri régióban. A nagyobb parti városok, Janbu, Dzsidda közelében a víz szennyezett, a helyi vezetés keveset törődik a tisztaságával. A szennyvíz tisztítatlanul ömlik a tengerbe, ami tönkreteszi a közeli élővilágot, a korallzátonyokat.
Egyiptom, a nagy versenytárs egyre nehezebb helyzetbe kerül, mert a tengerparti szállodák környezete, kiváltképpen a Sínai-félsziget üdülőközpontjai a terrorcselekmények miatt nem biztonságosak. A szaúdiak ezt hangoztatják is, maximális biztonságot ígérve a hozzájuk látogatóknak.
Borítófotó: Tengerpart Szaúd-Arábiában. Messze még a turistaparadicsom