Szászcsávás titkai

Kultúra
A Fonó Budai Zeneház hat CD-ből álló új sorozatot jelentetett meg az erdélyi Szászcsávási Zenekar felvételeiből.

KIVÉTELES MUZSIKA

Szászcsávás kilencszáz lelkes falu Erdélyben, a Kis-Küküllő mentén. Kivételes helyet foglal el a magyar zenetörténetben: a magyar népi éneklésben teljesen általános egyszólamúság kivételeként talán az egyetlen olyan falu, ahol öt szólamban énekelnek. Ez a XVIII. század végén, a nyugati egyetemeket megjárt protestáns teológusok által meghonosított többszólamú templomi éneklés folklorizálódott formája. A másik dolog, aminek csudájára jár a világ, az a csávási cigányok muzsikája. 

Kettőszáz cigány között ma is azonnal találni 5-6 olyan prímást – hogy a többi zenészt ne is említsük –, akivel akár azonnal lemez készíthető. Méltán és nem véletlenül lett világhírű a Szászcsávási Zenekar a 90-es évek végén. Szászcsávás titkairól Szánthó Zoltán népzenész, népzenekutató épületgépész-mérnökkel, műegyetemi tanárral, a zenekar menedzserével beszélgettünk.


Szánthó Zoltán fotója. 1988–90-es gyűjtőútján készítette

 

VEGYES LAKOSSÁG ROMÁNOK NÉLKÜL

„Több titka is van Csávásnak, az egyik az eldugottság. A Kis-Küküllő mentében vannak, de nem a főúton, hanem egy kis, négy km-es bekötőúton. Olyan ez, mint a zsákutca végén egy sziget. A környék vegyes lakosságú, magyarok, románok, cigányok lakják. Szászcsávás azonban kifejezett magyar falu, ott románok egyáltalán nincsenek. A viszonylag jó anyagi körülmények és a Ceaușescu-időszakban ez az elhelyezkedés egyfajta védettséget is adott nekik. A legközelebbi milícia négy kilométerre volt, azon kívül pedig, aki direkt hozzájuk ment, nem tévedt oda senki, és ez segített megőrizni a kultúrájukat. Ez pedig kuriózum, aminek nincs párja. A többszólamú szászcsávási énekhagyomány a mai napig él. Ez egy református falu, ahol már a 18. század végén volt iskola és volt egy nagyon lelkes kántortanító, aki negyven évig oktatott ott. A székelyudvarhelyi tanítóképzőben tanult, és valószínűleg ott sajátította el azt az ötszólamú kóruséneklési módszert, amit negyven évig a faluban tanított. A legelső feljegyzés 1837-ből származik, amikor már megemlékeznek arról, hogy a falu lakosai csodálatos harmóniában öt szólamban énekelnek. Ráadásul nem betanult dalokat adtak elő, nem kottaolvasó emberek voltak, a harmonizálás nagyon egyszerű szólamszerkesztési elvek mentén történt. Húsz évvel ezelőtt egy kecskeméti népdalfesztiválon mutatkoztak be, ott volt a Szászcsávási Dalárda, a Kodály-intézetből pedig egy zenetanár tartott előadást. Énekelt egy nótát, amiről tudta, hogy a csávásiak nem ismerik, majd megkérte őket, hogy énekeljék el, azután énekeljenek rá szólamot. Az ötödik ismétlésnél már szólt a basszusszólam, a kilencedik-tizedikre pedig öt szólamban szólt az ének. Ez egy olyan képesség és készség, ami rendkívül magasrendű, nem betanított. Nagyon érdekes, hogy pont ebből a szigetjellegből következően rengeteg hazafias és irredenta nótát énekelnek. A faluban ma is működik az ötszólamú kórus, a település minden magyar lakosa – az iskolástól az idősekig – énekel, a szólamok apáról fiúra öröklődnek. A kórus fellépésein kívül az istentiszteleteken, lakodalmakban, mulatságokban is több szólamban énekelnek. Az ilyen eseményeken a népies műdalok dominálnak, de énekelnek nótákat, népdalokat, táncdallamokat is.” 

 

HANGSZERES TUDÁS

Hogy miért lehettek ott nagyon jó zenészek? A kórushagyomány miatt, hiszen a zeneileg nem képzett, kottát olvasni nem tudó emberek tökéletes hallásúak és zeneileg nagyon igényesek. Nekik rossz zenész nem muzsikálhat, mert azt azonnal meghallják. A hangszeres zenével Erdélyben hagyományosan a cigányok, illetve a második világháború előtt rajtuk kívül a zsidók foglalkoztak, a lakodalmakba, mulatságokba őket hívták meg. A csávási cigányzenészek több nemzedékre visszamenően a környék híres muzsikusai: bár a kórusnak nem tagjai, az énekeket ők is jól ismerik, és az átlagosnál zeneileg igényesebb közönségük a gyenge muzsikusokat nem tűri meg. Az erdélyi mérték szerint jómódú faluban a cigányok alkalmi mezőgazdasági munkából és téglavetésből tengődve külön telepen, cigánysoron élnek. A nyomorúságos körülmények közül való kiemelkedés egyetlen lehetősége a zenélés. Közülük sokan játszanak valamilyen hangszeren: főleg vonóson, újabban tangóharmonikán, dobon, szaxofonon, elektromos orgonán. A faluban ma is több zenekarra való zenész él, de kik azok, akiket mi Szászcsávási Zenekarként ismerhetünk?


A mai Szászcsávási Zenekar a Szentendrei Skanzenben. Jámbor „Dumnezeu” István prímás

 

NEMZETKÖZI HÍRNÉV

„Ezek a dolgok nem úgy működnek, mint ahogy mi ezt a városi eszünkkel elképzeljük – magyarázta Szánthó Zoltán. – Inkább az a jellemző, hogy ez egy olyan falu, ahol nagyon sok a muzsikus. Erdélyben kialakultak zenei központok, voltak olyan falvak, amelyeknek megvolt a zenésze. Azok a települések, amelyek ha egy lakodalmat akartak rendezni és ahhoz muzsikust szerezni, odamentek, ahol sok zenész van, Szászcsávás pedig egy ilyen muzsikusközpont. A saját zenészhagyományoknak – legalábbis az idősebbek – a hagyományos zenét tartják. A fiataloknál sajnos már nem így van, Romániában is megvan az úgynevezett lakodalmas zene, ami népzenei elemeket is tartalmaz, de már jóval több benne a városi és főként a kommersz elem. A kilencvenes évekbeli banda szerintem azért lett világhírű, mert annyira jó. Bárhol és bármikor ütött, a nem magyar közönség is azonnal megérezte, hogy ez mennyire jó. A technikai része, illetve az, hogy készítettünk velük hangfelvételeket nagyon jó minőségben a csávási óvoda épületében digitális technikával 1991-ben, ami 1992-ben CD-n a Harmonia Mundi világzenével foglalkozó francia cégnél jelent meg. Ez a lemez a kiadó révén a világ nagyon sok helyére eljutott. Például olyan emberekhez is az Egyesült Államokban és Hollandiában, akiknek egyből az jutott eszükbe, hogy ezt a zenekart oda kell vinni. 1996-ban először Hollandiába szerveztek a zenekarnak egy háromhetes turnét, és felléptek egy-két német városban is. Ekkor elindultak a világhír felé. Jött néhány év nagyon intenzív időszak, amerikai, japán turné, és Európa majd minden országában szerepelt a zenekar. 1992-től 2017-ig minden évben megjelent egy lemez.”

A Fonó a sorozat folytatását tervezi a Szászcsávási Zenekarral készült archív felvételek megjelentetésével. A két legújabb album egyike a Szászcsávási Zenekar, a másik a Szászcsávási Dalárda felvételeiből tartalmaz válogatást. A csávási zenészek legközelebb május 25-én lépnek fel Budapesten. 

 

A beszélgetésről készült videóriport megtekinthető a figyelo.hu/kep oldalon. 

 

Borítófotó: Archív felvétel a bandáról. A kép a Szászcsávás 6 CD borítóján látható