Fonó már külföldön is

Kultúra
Néphagyományaink, népművészetünk „utaztatása”, bemutatása szerencsére több évtizedes múltra tekint vissza, és rendületlenül folyik napjainkban is. Az elmúlt másfél évben azonban több olyan próbálkozás is született, amely a hagyományőrzés metódusát viszi el – különféle eszközökkel – a külhoni régiókba és a nemzetközi kulturális életbe.

HAGYOMÁNYŐRZÉS-EXPORT

A Fonó Budai Zeneház 1995-ös megalakulása óta megőrizte eredeti küldetését: a tradíciók és az értékteremtés mentén mutatja be a magyar és a Kárpát-medencei autentikus népzenét, valamint a gyökereinkből táplálkozó világzenei és dzsesszirányzatokat rendszeres programok – táncházak, koncertek – és fesztiválok formájában, továbbá mind független helyszínként, mind pedig kiadóként támogatja ugyanezen műfajok alkotóit. És most – átlépve az országhatárt – megnyitották a krakkói Fonó Klubot. Az intézmény független klubként ismerteti meg a nép- és a világzene kiemelt előadóit, koncertek, táncházak, szakmai programok keretében segíti a lengyel–magyar kulturális kapcsolatokat, ezáltal hozzájárul közös művészeti projektek létrejöttéhez is.

Rosonczy-Kovács Mihálynak, a Fonó külügyi intézete, a Philidor ügyvezetőjének, népzenésznek meggyőződése, hogy hatalmas, eddig kihasználatlan szál van a magyar kultúrdiplomáciában a táncházmozgalom exportját illetően. Magát a módszert szeretnék olyanoknak is hozzáférhetővé tenni, akik nem kötődnek a magyarsághoz, viszont szeretnének büszkék lenni saját nemzeti kultúrájukra. Adta magát, hogy Krakkóban kezdjék el ezt a terjeszkedést, hiszen a lengyel táncházmozgalom a 90-es évek óta működik. A lengyelek tudják, mi az a táncház, és bevallottan a magyar mintákat követik ezen intézmények lengyelországi vezetői.

„Úgy véljük, sikerült találkozni a közönség igényeivel azzal, hogy elindítottunk egy lengyel–magyar táncházat. Azt szeretnénk, ha megtanítanánk más nemzeteknek a táncház mibenlétét, amely egy csoda, saját zenei kultúra, költészet különböző formákban, azok közösségteremtő erejével. Persze közvetítünk magyar művészeket, de a végső cél az, hogy a lengyelek a lengyel, az olaszok az olasz táncoknak tudjanak örülni. Feltett szándékunk szerint először régiós, később uniós szintre emeljük ezt a hálózat” – emelte ki Rosonczy-Kovács Mihály.

A MEGBÉLYEGZÉS ELLEN

A táncházmozgalom a 70-es években alakult ki. A XX. századi magyar közművelődés egyik legfontosabb mozzanata volt, amikor a táncok lekerültek a színpadról, s értékes szórakozásként jelentek meg, ráadásul városi környezetben. Ezt nagyon sokan szkeptikusan fogadták eleinte, de hamarosan bebizonyosodott, hogy igenis igényes, tartalmas szórakozási forma.

Bárki bekapcsolódhat az utcáról, biztosítanak táncoktatást, tartanak énekórát, és ami a legfontosabb: a közösségteremtés áll a középpontban, s nem a művészek egyéni elképzelései.

„Szeretnénk megerősíteni azokat a művészeket – mondta a Philidor ügyvezetője –, akik gyakorta kapnak olyan bírálatot, amilyet magunk is. Azaz sokszor a nacionalizmus vádját kell elviselniük. Sokan valamiféle bezárkózott nemzetieskedésnek ítélik a tevékenységünket, főként azok, akik nem ismerik a kultúrának ezt a részét. Ennek a kialakuló hálózatnak az is a célja, hogy bemutassuk, mennyire egy tőről fakadnak az európai kultúrák. És bebizonyítsuk azt, hogy a nemzetben való gondolkodás nem fölülről erőltetett dolog, hanem igenis nagyon szépen összhangba hozható a nemzeti kultúra táplálása az európaiságunkkal.”

 

TANÍTÁS A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN

A Hagyományok Háza mint a Kárpát-medencei néphagyomány átörökítésének kiemelkedő jelentőségű nemzeti kulturális intézménye 2017-ben elkezdte határon túli fiókhálózatának megszervezését. Élő hagyományokat ápoló központot hoztak létre Kárpátalja, Erdély, a Délvidék és a Felvidék területén. „A centrumok tevékenysége három nagy feladat köré csoportosul – mondta Vörös Zsuzsanna közművelődési szakember. – Az első a rendezvényszervezés: a régióban már meglévő néptáncos-népzenei-kézműves kezdeményezések hosszú távú megerősítése és a fájó hiányok pótlása, a mobilitás erősítése, vagyis a helyi szereplők más régiókba történő utazásának elősegítése, illetve más térségek kiemelkedő tehetségeinek ottani rendezvényeken való felléptetése, befogadása.

Gyűjteményi területen az a teendőnk, hogy a máshol tárolt, de az adott régióból származó gyűjtéseket másolatban, használatra, szolgáltatásra megkaphassuk, s hogy a saját gyűjtéseik betagozódjanak az intézményünkben kialakított Kárpát-medencei standard adatbázisba. Ehhez tartozik még egy rendkívül fontos tevékenység, az úgynevezett fehér foltok, az e szempontból még nem felfedezett, de néprajzilag, népzeneileg értékes területek feltérképezése és az ottani gyűjtések megszervezése.

A harmadik nagy feladat az élő hagyományok átadása. Akkreditált képzések, tanfolyamok szervezése a helyi közművelődési szakemberek és pedagógusok számára, OKJ-s, mesterséget adó képzések indítása a kézművesség területén, természetesen mindezt gondosan a helyi igényekhez igazítva.ˮ

Az elmúlt évben 11 700 gyerek ismerkedhetett a néphagyománnyal a táborokban, táncházakban, nekik szervezett rendezvényeken, 29 különféle képzésen, szakkörön pedig 1355 felnőtt vett részt. A programok összesen 131 településen valósultak meg.