Mai, közkeletű nevükön Iparművészeti Múzeum, Balettintézet, Magyar Államkincstár. A három talán legismertebb és talán legszebb épület, amelyet az építészet iránt nem szakavatottan érdeklődők is ismernek, és most beugrik az „ahaélmény”. A Zsolnay kerámiás tetők és épületdekorációk, a lágy ívűre hajlított ajtó- és ablakkeretek, a mesés részletek, a Lechner által megteremtett magyaros szecesszió műremekei.
Egy nemcsak építészek, hanem a magyar kultúra iránt fogékony laikus olvasók által is élvezettel forgatható új kötet jelent meg a közelmúltban Lechner összes címmel a Látóhatár Kiadó gondozásában. A könyvet a kiadó vezetője, Halász Csilla jegyzi szerkesztőként, alkotótársa Ludmann Mihály és Viczián Zsófia volt. A Lechner Ödön teljes életművét bemutató kötet 328 oldalas, nagy méretű képes album, amely a nemzeti stílus megteremtését célul kitűző építész olyan alkotásairól is közöl fotót és tervrajzot, amelyeket más könyvekből nem ismerhet meg az olvasó.
A szerzők felkeresték, bejárták Lechner Ödön minden épületét határon innen és túl, Pozsonytól Kolozsváron és Nagybecskereken át Zomborig, hogy megmutassák mai állapotukat és leírást készítsenek róluk, betekintést engedve az olvasónak, mire használják, hogyan becsülik meg az egyik legnagyobb magyar művész alkotásait.
„A kötetben sok olyan újdonság fellelhető, amellyel a Lechner-kutatók is először találkozhatnak. Építészettörténeti kuriózum, hogy itt láthatók első ízben azok a Lechner Ödön és társa, Pártos Gyula által aláírt tervrajzok, amelyek az 1880-as években épített zombori iskolákról készültek. Szintén ismeretlen volt eddig, hogyan nézett ki a Szabadkán épített és az 1950–60-as évek fordulóján lebontott Leovics-mauzóleum. Sok egyéb újdonság mellett e kötetben láthatjuk először azt a Nagybecskerekre tervezett és a torontáli megyeszékhelyen fel is állított – ám 1919-ben lerombolt – szobortalapzatot, amely eddig egyetlen Lechner munkáit bemutató könyvben sem szerepelt” – sorolja Halász Csilla, aki kitalálta és szerkesztette az albumot, valamint maga írta néhány fejezetét.
A kiadvány részletesen bemutatja a Lechner Ödön fő műveiként számontartott és Magyarország által 2008-ban az UNESCO világörökségi listájára felterjesztett épületeket, az Iparművészeti Múzeumot, a Postatakarékpénztárt (ma Magyar Államkincstár), a Földtani Intézetet, a kőbányai Szent László-templomot és a kecskeméti városházát, de emellett a kisebb épületeit és a korai munkáit is megismerhetik az olvasók.
Lechner Ödönnek Budapesten 6 kerületben, a fővároson kívül pedig 11 településen állnak ma épületei; az olvasók térképeken is megtekinthetik ezek elhelyezkedését. A ma is meglévő 36 alkotása mellett képeken látható minden elpusztult, lebontott műve, valamint a csak tervrajzokon létező, meg nem valósult munkái.
A magánéletébe is mélyebb betekintést nyerhetünk, megismerhetjük például az adósságai miatt ellene indult végrehajtási eljárásokat, valamint belepillanthatunk a korabeli újságokba, amelyekből kiderül, hogyan ítélték meg s miképpen értékelték őt saját korában építésztársai és a nagyközönség.
A kötet, amellett, hogy Lechner minden épületéről leírást tartalmaz, bemutatja azt a szédületes fejlődést, amely a kiegyezés korától az első világháborúig jellemezte a magyar építészetet.
Külön fejezetben foglalkozik a kiadvány a nemzeti építészettel, az alkotó követőinek a munkáival, Lechner és a Zsolnay-gyár kapcsolatával, emellett a nemzeti építészet nagymesterének saját írását is tartalmazza a magyar formanyelvről.
Lechner Ödön 1845-ben született Budapesten, a VIII. kerületben, szülőháza ma is áll a Rákóczi út 13. szám alatt. 1914-ben hunyt el, a városligeti Park szanatóriumban. Szemtanúja és alakítója volt annak a kornak, amelyben Budapest világvárossá nőtte ki magát, és Európa egyik legszebb települése lett.
„A nemzeti építészet megteremtését tűzte ki célul, különleges formai megoldásaival, egyedi ízlésvilágával mintát teremtett és követőkre, elkötelezett hívekre talált. Nem volt soha egyetlen építőművésze sem Magyarországnak, akinek ilyen felmérhetetlen hatása lett volna a kortársaira. A kötetből az is kiderül, mit vettek át követői, tanítványai az általa teremtett új stílusból és művészi formanyelvből. A nemzeti építészet apostolaként számontartott Lechner Ödön a mai napig hat, alkotásai érzelmeket váltanak ki, ízlésvilága, a nemzeti építészet iránti elkötelezettsége most is sokak számára vonzó, így napjainkban ugyanúgy megtalálhatjuk lelkes híveit, mint életében” – emeli ki a szerkesztő.
„Nélküle nincs magyar építészet, személye, művészete és hatása megkerülhetetlen a századforduló világában, nemzetközi mércével mérve is rangos életműve ma is igazodási pont. A magyar formanyelvet, a nemzeti stílust szerette volna megteremteni újításaival, népművészeti motívumok alkalmazásával és a Zsolnay kerámiák használatával, létrehozva a szecesszió magyaros, népies irányzatát” – hangsúlyozza Halász Csilla, aki felidéz néhány olyan elemet, amely eddig egyetlen Lechner-könyvben sem szerepelt: ilyen a teljes életmű bemutatása, az, hogy az el nem készült és az elpusztult épületek, tervek képi illusztrációval jelennek meg a kötetben. Eddig sehol sem szerepelt a szabadkai sírkápolna, a zilahi kollégium, a Ferenc József híd díszítése és így tovább.
„A könyv célja, hogy azt a csodálatos örökséget, amelyet Lechner Ödön hagyott ránk, s amelyet a teljesség igényével dolgoztunk fel, befogadható formában adjuk át az olvasónak. Hogy úgy írjunk a művészről, az építészetről, a korabeli társadalomról, hogy egy átlagos műveltségű ember is élvezetesnek találja, ugyanakkor az építészek és a Lechner-kutatók számára szintén hasznos legyen. Szerintem sikerült ötvözni ezt a két-három dolgot, és elérni, hogy az eltérő előképzettségű, de érdeklődő olvasók valamennyien hasznosnak és élvezetesnek találják.”
Borítófotó: A Budapesti értéktőzsde építészeti terve, 1903-ból. A szecesszió egyik gyöngyszeme
