A szószóló elmondta, tavaly több mint hatszáz környezetvédelmi üggyel foglalkozott a hivatala, ezek legnagyobb része panasz volt. Nagyon sok beadványt kaptak zajszennyezés, például lőterek, sportpályák, repülőtér miatt. Sokan panaszkodtak emellett a légszennyezésre: volt, amikor egy üzemből folyamatosan szálló fűrészpor miatt kaptak bejelentéseket, de olyan levél is érkezett, amelyben a szomszédjában zajló sonkafüstölést kifogásolta a bejelentő.
A tüzelésből származó füst egyébként valóban komoly gond télen, hiszen – jellemzően Északkelet-Magyarországon – sokan égetik el a szemetet, a műanyagokat vagy a farostlemezből készül bútorokat – közölte, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy erre nem a szankció az elsődleges megoldás, mert pénz híján általában a legszegényebbek kénytelenek így fűteni. Ezért helyesli esetükben a szociális tűzifaprogramot.
„Természetesen sok közösségi jellegű panaszt is kaptunk. Gyakran nehezményeznek a hozzánk fordulók fakivágásokat, nádasirtást, természetközeli helyekre tervezett építkezéseket – például a Balatonnál, a Fertő tónál vagy éppen a közelmúltban a tatai Öreg-tónál. Ezek egyéni lakossági bejelentésekként érkeztek a hivatalhoz, de láthatóan nagyobb társadalmi jelentőségük van” – fejtette ki Bándi Gyula.
Arra a kérdésre, hogy környezetvédelmi szempontból milyen szemléletbeli változást látna szükségesnek állami és társadalmi oldalról, az ombudsmanhelyettes azt válaszolta: az állam részéről tartós, kiszámítható, átgondolt megoldásokat, stratégiákat szeretne látni, olyanokat, amelyeket saját maga is komolyan vesz és anyagilag támogat. Emellett a környezetvédelmi szervezetrendszer visszaerősítésére szintén szükség lenne szerinte. Ez – mint mondta – nem feltétlenül új minisztériumok, hatóságok felállítását jelenti, hanem egész egyszerűen számonkérhetően kellene megjeleníteni a környezetügyi szempontokat az állami döntéshozatalban.
A lakosság felől nézve pedig az lenne a legjobb – folytatta –, ha az emberek elgondolkodnának azon, mit jelent a jövő nemzedékek, a leszármazottak védelme. „A válaszom az, hogy a jelen nemzedékeknek fel kell ismerniük a saját korlátaikat. És ne csak a jogaik érvényesítésekor legyenek hangosak, hanem a kötelezettségeik teljesítésekor is. Ez együtt jár a saját felelősségünk felismerésével, ezért nem szeretem globális problémának nevezni az éghajlatváltozást, mert ez egyfajta hárításra készteti az embereket. Az én olvasatomban a klímaváltozás – és minden környezetügyi kérdés – egyéni probléma, és a megoldása is egyéni döntések sorozatából áll össze. Optimista vagyok, mert úgy látom, ez a folyamat alakulóban van” – összegzett Bándi Gyula.
Az interjú teljes szövege a Figyelő csütörtökön megjelent számában olvasható.
(Borítókép: Fürjes Viktória)
