Mielőbbi megoldást igényelne a hazánkban jogilag lényegében rendezetlen agráröröklés kérdése. E nélkül reménytelen a fellépés a közös osztatlan megszüntetésére, és továbbra is súlyos versenyhátrányban maradunk a nyugati országokkal szemben – hangzott el a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) Ifjú Gazda Tagozatának agrárörökléssel foglalkozó szakmai konferenciáján. A birtokok elaprózódása olyan kérdés, amely mellett már nem lehet elmenni, elengedhetetlen megtalálni a megfelelő megoldást – mondta Jakab Tamás, a Magosz főtitkára. Az öröklés kérdésének kiemelt szerepére rávilágítva hozzátette: az osztatlan közös tulajdonok létrejöttének a jogcímeit és a tulajdonosok számát tekintve részarány-tulajdon-kiadással 287 ezer, kárpótlás útján 84 ezer, míg az elmúlt nyolc évben örökléssel 619 ezer osztatlan közös tulajdonú földrészlet képződött.
Jakab István, az Országgyűlés alelnöke, a Magosz elnöke ezzel kapcsolatban jelezte: jelenleg Magyarországon mintegy négymillió földtulajdonost tartanak számon, s csak kétszázezer gazdálkodót, ráadásul utóbbiak ötven százaléka bérelni kényszerül a megművelendő területet.
A JOGALKOTÁS ZSÁKUTCÁJA
Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke úgy véli, a földbérlés minimum százmilliárd forintot visz ki a mezőgazdaságból, és akkor csak a bérleti díjként kifizetett összeg felével számoltunk. Azért nem érdemes kétszázmilliárddal mint az agráriumból bérleti díjakon keresztül kiszipolyozott forrással kalkulálni, mert sok gazdasági társaság a saját tulajdonosától bérli a földet. A szakember szerint egyébként az osztatlan közös tulajdon kérdésköre a rendszerváltás utáni magyar jogalkotás egyik zsákutcája. Ennek – tette hozzá – immár mindannyian isszuk a levét, a gazdálkodóktól a fogyasztókig mindenki rosszul jár, mert erősen rontja az ország versenyképességét. Meglátása szerint amíg elvben beszélgetünk e témáról, igen széles körű egyetértés mutatkozik, ám amikor a társadalom szélesebb rétegei szembesülnek az esetleges tervekkel, felvetésekkel, amelyek megoldanák vagy a megoldás irányába terelnék a helyzetet, úgy igen gyorsan megszólalnak a „szirénhangok”. Sajnos azon célunktól, hogy a föld azok tulajdonában legyen, akik használják is, még igen messze állunk, s ennek egyik fő oka az öröklés szabályozása vagy éppenséggel szabályozatlansága – mondta a kamara elnöke.
Fontos lenne, hogy azok, akik nem a mezőgazdaságból akarnak élni, elfogadják: nem részesülnek a család termőföldjéből, hanem esetleg valamiféle kompenzációban részesülnek. Ezt, vagyis a kárpótlást a legjobb esetben az öröklő családtag valamiféle állami segítséggel, támogatással tehetné meg. Az is felmerült, hogy bizonyos területnagyság alatt már csak a teljes birtokot lehessen örökölni, például egy másfél hektárnyi szántót már nem lenne érdemes osztogatni.
ÖSZTÖNZŐK KELLENÉNEK
„Hiszek abban – tette hozzá Győrffy –, hogy az ösztönző intézkedések hozhatnak megoldást.” Egyébként meglátása szerint az lenne a legjobb, ha nem lenne szabályozatlan öröklés, s lehetőség szerint a tulajdonosok végrendelettel vagy öröklési szerződéssel szabályoznák, mi történjen a gazdaságukkal. Ezt sajnos a lehető legritkább esetben teszik meg, amivel nemcsak a birtokuk, gazdaságuk elaprózódását kockáztatják, illetve érik el, hanem azt is, hogy az örökösök nem tudnak mit kezdeni az átvett üzemmel. Ugyanis fontos tapasztalata a falugazdászoknak az, hogy az esetek több mint kilencven százalékában nemcsak hogy végrendelet vagy öröklési szerződés nincs, hanem a cég ügyvitelével kapcsolatos dolgokat – beszerzési források, könyvelés, pályázati lehetőségek stb. – sem ismerik a leszármazottak – mutatott rá Papp Zsolt, a Magosz Ifjú Gazda Tagozatának elnöke, jelezve: ez természetesen lényegében lehetetlenné teszi a gazdaság továbbvitelét.
Győrffy Balázs kitért arra is, hogy a termőföld öröklésére kedvezőbb illetékszabályok vonatkoznak, mint az üzem eszközeire. Ez azért fontos, mert például itt léphetne fel ösztönzőleg a törvényalkotó. Amennyiben valaki megköti az öröklési szerződést, vagy végrendelkezik, akkor elengedhetnék az eszközökre kivethető illetéket – vetette fel a kamara elnöke. Emellett a 300 hektáros birtokmaximumot nem lépheti túl a végrendelettel vagy öröklési szerződéssel földhöz jutó gazda, míg törvényes öröklés esetén e limitet nem kell figyelembe venni. Ezen a téren mindenképpen változtatni kellene, hiszen az elősegíthetné a rendezettebb öröklési eljárások előretörését. Továbbá a szakember szerint meg lehetne vizsgálni, hogy egy örökösnek van-e olyan anyagi háttere, amely lehetővé tenné társai kifizetését. Amennyiben nem, úgy az állam kamattámogatott hitellel segíthetné az ügy érdemi megoldását. Ugyancsak ösztönzőleg hatna, ha azon területek esetében, ahol a birtok értéke az ügyvédi költségek összegét sem éri el, elengedhető lenne az ügyvédkényszer, s a kamara akár segítőként is felléphetne.
A kedvezményes hitel lehetőségét mindenképpen érdemes átgondolni, hogy el tudjanak számolni egymással a családtagok – értett egyet a kamara elnökével Jakab István. Abban is egy véleményen voltak: tarthatatlan az az állapot, hogy ha valaki végrendelkezik, akkor van birtokszerzési korlát, ha törvényes örökléssel megy végbe az átadás, akkor nincs. Mint a szakember elmondta, hatalmas kihívás előtt áll az egész világ, a versenyképesség alapkövetelmény. Ha ez igaz – tette hozzá –, olyan struktúrát kell kialakítani, ahol a jövő generációja egyre versenyképesebb lesz, amihez magas színvonalú tudás párosul. Ezt szerinte olyan bizonytalan gazdálkodási rendszerben, mint amit a bérleti viszony jelent, igen nehéz elképzelni. A Magosz célja, hogy a fiatalokkal éreztesse a döntésük súlyát, a felelősségüket e téma megoldásában, s szorgalmazza, hogy maguk lépjenek fel a saját érdekükben – fejtette ki.
SZABÁLYOZATLAN TERÜLET
Magyarországon nincs érdemi agráröröklési szabályozás, ám egészen más a helyzet Nyugat-Európában – szögezte le Cseh Tibor, a Magosz szakmai titkára, rámutatva, tizenhat államból tizenkettőben van speciális szabályozás, és csak négyben nincs. Ez utóbbiak: Hollandia, Anglia, Írország, Portugália. Az első háromnál történelmi hagyományok oldják meg a kérdést. Az egyedüli kakukktojás ilyen szempontból Portugália, ahol ugyanakkor igen erős a fogyasztói tudatosság, ami nagyban segíti a helyi termelők helyi piacainak a megtartását. A nyugat-európai törvénykezés alapja, hogy a mezőgazdasági üzemet szabályozzák, vagyis azt tartják egyben. Általános gyakorlat, hogy az a leszármazott örököl, akinek van agrárvégzettsége, tapasztalata, vagy már van üzeme (Svájc). Egyébként a speciális agráröröklési regulák ellenére a végrendelkezés az általános gyakorlat. Legtöbbször a végrendeletben egy leszármazóra hagyják az egész mezőgazdasági üzemet, azzal a megkötéssel, hogy örököstársait annak jövedelméből elégítse ki.
A szakmai titkár szerint Magyarországnak minta lehet a dán gyakorlat. A birtokrendszere kisebb üzemekre épít. Az országban csak magánszemély örökölhet, az, aki helyben adózik és úgynevezett zöldbizonyítványa van, amely szigorú követelményekhez kötött mezőgazdasági végzettség.
Franciaországban a bíróság dönti el, ki örökölheti a tulajdont. Van birtokmaximum és -minimum. A legkisebb gazdasági egységet is meghatározzák a franciák, a magyarok ezt sajnos nem teszik. Cseh Tibor rávilágított egy alapvető tévedésre is, amely a hazai közgondolkodásban általános: az osztatlan közös tulajdon nem hungarikum, Belgiumban is találunk ilyen rendszert. Igaz, az itthoni esetekkel szemben ott csak ideiglenes megoldásként élnek ezzel, míg az örökösök nem számolnak el egymás között. Az olaszoknál az agrárüzem örökléséhez elegendő a mezőgazdasági termelő egyoldalú nyilatkozata. Ez a legegyszerűbb megoldás, és ott a legkisebb üzemegységet is meghatározzák. A legnagyobb agrárországok egyébként kivétel nélkül szabályozzák a birtokminimumot.
A konferencián megjelentek egyetértettek abban, hogy a témát a fiatal gazdáknak szükséges felölelniük, és a már rendelkezésre álló mélyreható információk alapján a saját jövőjük érdekében is ki kell dolgozniuk a legmegfelelőbb megoldásokat, amelyeket a szakmai szervezetek a politikai vezetők elé terjeszthetnek. Mindenesetre mivel Magyarországon szinte mindenkit érint valamilyen mértékben a termőföldkérdés, az ügy nagyon széles társadalmi vita lefolytatását igényli, s azt, hogy legalább a főbb irányokban konszenzus alakuljon ki.
BIRTOKMINIMUM kellene
A magyar jogtörténetben évszázadokig jelen volt a birtok oszthatatlanságának elve (lásd „hitbizomány”), így helytelen az a nézet, miszerint a hazai jogrendszertől idegen lenne az egy örökös elvének és a birtok oszthatatlanságának a kimondása – mutatott rá egy másik félreértésre Cseh Tibor. Szerinte mindaddig, amíg nincs a nyugat-európaihoz hasonlítható stabil és kötött földpiac Magyarországon, a spekulációs tőkebefektetés megakadályozása érdekében fenn kell tartani a szigorú szerzési korlátozásokat. Ezzel utalt arra, hogy hazánk a földforgalom szabályozására nem az üzemi típusú megközelítést alkalmazza, hanem a termőföld önálló, üzemtől elválasztott forgalmát szabályozza. Ez – mutatott rá – számos vitára adhat okot, de az tény, hogy amennyiben a föld tulajdonjogát egy cég részvényesi jogával kapcsolnánk össze, úgy uniós és alapjogi értelemben védhetetlenné válna a jogi személy tulajdonszerzésének tilalma. Hozzátette: ami viszont jelen van a nyugat-európai szabályozásban, és nálunk is elengedhetetlen birtokpolitikai eszköz lehetne, az a tovább nem osztható legkisebb területi egység, azaz a birtokminimum kimondása.
