Sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből a kínai kötvénypiacon – ahogy dőlnek be a kötvények.
A belföldi hitelminősítő intézetek leminősítéseinek száma az idén az első négy hónapban a négyszeresére nőtt. Az összesen 17 milliárd dollár értékű kötvénypiacot az elmúlt időszakban nagy összegű csődök rázták meg.
A nagy nemzetközi hitelminősítők és az alapkezelők már régóta kritizálták a kínai ügynökségeket, hogy túlságosan optimisták, minősítéseik nem tükrözik a realitásokat. Az S&P elemzése szerint a nem pénzügyi szektorok cégeinek adósságára a helyi ügynökségek által adott minősítések körülbelül 80 százaléka AA kategóriájú, vagyis a legjobbak közé tartozik. A kínai szabályozás szerint ez alatt egy cég sem bocsáthat ki nyilvánosan adósságot.
A helyi minősítők elemzései, szempontrendszerei átláthatatlanok, hiányzik a transzparencia – állítják a nyugati piaci szereplők.
Emögött persze nem butaság vagy felkészületlenség áll, a helyi ügynökségek azt feltételezték, hogy az állam úgysem hagyja csődbe menni a nagyvállalatokat és megmenti őket. Gyakori az is, hogy a helyhatóságok vállalnak garanciát a kötvényekre, hiszen a nagyvállalatok számítanak a legnagyobb munkáltatónak, szoros az összefonódás köztük és a helyi vezetés között. Most azonban fordulat körvonalazódik. Az idei első négy hónapban csaknem 380 kötvényt minősítettek le az egy évvel korábbi kicsit több mint 100 után.
A fordulat mögött Liu He, az egyik vezető kínai közgazdász, a Kínai Népköztársaság alelnökének tavaly novemberi nyilatkozata áll.
Kijelentette, hogy „zéró toleranciát” vezetnek be a helytelen céges gazdálkodással szemben.
Tavaly év végén csődhullám söpört végig az állami nagyvállalati szektoron. A sort a Yongcheng Coal and Electricity Holding kezdte, és ez valóságos pánikhullámot indított el, miután az óriáscég 4 milliárd dollár értékű adósságot nem tudott visszafizetni a hitelezőknek.
Korábban a Fitch Ratings összesítése szerint 2020 első tíz hónapjában mindössze öt állami nagyvállalat jelentette be, hogy nem tudja teljesíteni fizetési kötelezettségeit a kötvényei után. Az állami energiaóriás után aztán sorra jöttek a többiek. Csődöt jelentett a Tsinghua Unigroup technológiai nagyvállalat is, amelynek a csipágazatban vannak részesedései (így a kínai vezetés számára stratégiai fontosságú), és 2018-ban már voltak hasonló problémái a kötvények visszafizetésével. A nagy bedőlések között kell említeni a Huachen Automotive Groupot is, amely szintén állami tulajdonban van. A cégnek egyébként van egy közös vállalata a BMW-vel is.
A kínai belső kötvénypiac körülbelül 4 ezer milliárd dollár értékű, ennek nagyjából a felét állami vállalatok adósságlevelei teszik ki.
Tavaly év végéig összesen húsz állami cég törölte tervezett kötvénykibocsátását, ezek összege nagyjából 2,4 milliárd dollárnak felel meg (15,5 milliárd renminbi.)
Az idei leminősítési hullám egyik legnagyobb áldozata a HNA konglomerátum, az egyik legnagyobb kínai befektetési konszern, amelynek érdekeltségei vannak többek között a légiiparban, az ingatlanszektorban, a pénzügyi szolgáltatásokban és a logisztikában. Társtulajdonosa a Grand China Airnek, 25 százalékos tulajdonosa a Hilton Worldwide szállodaláncnak, az éves árbevétele meghaladja az 53 milliárd dollárt.
A terjeszkedésnek azonban ára van, hatalmas adóssághegyet halmozott fel, és ezek átstrukturálásának kudarca után az idén kénytelen volt csődöt jelenteni.
Liu He bejelentése, a zéró toleranciáról tett nyilatkozata mögött kormányzati szándék húzódik meg. A kínai pártvezetés igyekszik tisztába tenni a cégek „rejtett adósságát”, és ráébreszteni a társaságok vezetését arra, hogy megszűnt az állami mentőcsomagok ideje. Ez persze nem lesz könnyű, hiszen az állami nagyvállalatok és a pártvezetés szorosan összefonódott. Korábban éppen Hszi Csin-ping szorgalmazta, hogy ezen cégek vezetésében nagyobb szerepet kell kapjanak a párt vezetői, ezáltal erősebb állami befolyást ért el náluk, megakadályozandó, hogy önálló gazdasági-hatalmi centrumok alakuljanak ki.
Most, a pandémia utáni fellendülést, a kedvezőbb gazdasági helyzetet kihasználva Peking igyekszik tisztább viszonyokat teremteni.
Egy vállalati csődhullám nemcsak politikai szempontból jelent presztízsveszteséget, hanem szociá-lis feszültségeket is gerjeszthet, növelheti a munkanélküliséget és az elégedetlenséget, rosszabb esetben átterjedhet a részvénypiacra is – erre pedig a legkevésbé sincs szüksége a pártvezetésnek. Így a vállalati szektorban is igyekeznek meglépni a szükséges strukturális átalakításokat. Kína azonban nem az az ország, amelyben az ilyen típusú reformokat gyorsan végre lehetne hajtani, mivel a helyi vezetés és a vállalatok irányítása közötti összefonódások évtizedek alatt alakultak ki. A központi pártvezetés így szokatlan módszert választott – a helyhatóságok vezetőit is felelőssé teszi, ha egy cég csődbe megy.
A képhez az is hozzátartozik, hogy a kínai csődráták még mindig sokkal jobbak, mint a nyugatiak. „A kínai kötvénypiac csődjei duplájára, triplájára is emelkedhetnek, hogy elérjék az amerikai, az európai vagy a feltörekvő piaci szintet” – áll az S&P elemzésében. A külföldi tőke már régóta meglátta a potenciált a hatalmas növekedési lehetőségek előtt álló helyi kötvénypiacban, viszont óvatos maradt. A Goldman Sachs elemzése szerint a kínai belföldi államadósságban 9 százalék körüli a külföldi tőke részaránya, míg a vállalati adósságon belül ez csupán egy százalék.
A cikk a Figyelő május 27-ei számában került publikálásra.
(Borítókép: Kínai pandát műtenek egy francia állatkertben. Sorra jönnek elő a kínai értékpapírpiac betegségei. (Guillaume SOUVANT, Europress/AFP)
