A mentális egészség szorosan összefonódik a gazdasággal is, mert az élet számos területén romlik a teljesítmény. A depresszió korai felismerése és a betegek kezelése össztársadalmi érdek, erről is beszélt a Magyar Pszichiátriai Társaság Elnöke, Prof. Dr. Balázs Judit.
Depis vagyok, ez ma már mindennapos kifejezés, ha valakinek rossz a hangulata. Valóban ez a depresszió, vagy más tüneteket is keresni kell?
Az, hogy rossz kedve van valakinek, az bármelyikünkkel előfordulhat és elő is fordul az életünk során, sőt bizonyos életeseményeknél ez az adekvát reakciónk. Ez lehet azonban a depressziós betegségnek egy tünete is, mégpedig egyik központi tünete. Amikor a pszichiátriában betegségről beszélünk, akkor tünetegyüttesekről beszélünk, ami azt jelenti, hogy meghatározott számú tünetnek meghatározott ideig fenn kell állnia, és funkciókárosodást kell okoznia – ez így van a depressziós zavarnál is. A diagnózis azért fontos a medicina minden területén, így a pszichiátriában is, hogy a beteg megkapja az ahhoz a betegséghez kapcsolódó evidencián alapuló kezelést. Major depresszió epizódról akkor beszélünk, ha öt tünet fennáll legalább két hétig és szinte minden nap, az idő legnagyobb részében. Az öt tünet közül az egyik, mint említettem a rossz hangulat, a másik ún. magtünet szakszóval az anhedónia, magyarul örömképtelenség, tehát azok a dolgok, melyek korábban örömöt okoztak, nem adnak már örömöt, nincs kedv a szeretett tevékenységekhez. E két tünet közül az egyiknek mindenképpen meg kell lenni, hogy egyáltalán szóba jöhessen a depressziós epizód diagnózisa. Ha mind a kettő tünet jelen van, akkor elég további három tünet, ha csak az egyik, akkor további négynek kell lenni. Ezek a következők: az étvágy megváltozik mind a két irányban (étvágytalanság vagy túlevés jelentkezik), az alvás is megváltozik, szintén két irányban (álmatlanság vagy ki sem tud kelni az ágyból), ha a pszichomotorium megváltozik (túl nyugtalan lesz, állandóan mászkál, vagy ellenkezőleg nem, tud felkelni), önértékelési zavarok, inadekvát önvádlás, bűntudat, reménytelenség érzés jelentkezik. Ide tartozhat még, de szintén nem minden esetben fennálló tünet a halálvágy, az öngyilkosság gondolata, terve, kísérlete. Ha összesen öt tünet fennáll legalább két hétig az idő túlnyomó többségében és funkciókárosodást okoz, azaz nem tudja ellátni a családban, a munkában, az iskolában a feladatait, akkor van szó depressziós epizódról. Tehát egy-két napig betegség nélkül is előfordulhat hogy rossz kedvünk van, de ha ez tartós, és számos egyéb problémával társuló tünetegyüttes része, akkor merül fel, hogy depressziós epizódról van szó.
Két hét után már érdemes szakemberhez fordulni? Milyen kezelésre számíthat a beteg?
Ha valaki nem tud két hétig felkelni az ágyból, ha nem tudja ellátni a munkáját, vagy csak extra nagy energiabefektetéssel, ha a családi és szociális életében a felsorolt problémák miatt nem tud helytállni, akkor feltétlenül. De nem is kell megvárni a két hetet, az öt tünetet, az u.n. küszöb alatti formáknál is inkább kérjünk segítséget, ha nem vagyunk jól. A diagnosztizálás során megkülönböztetünk enyhe, közepes és súlyos formáját a depressziónak. Enyhe és közepes formában az indító kezelés a pszichoterápia, kognitív viselkedésterápia. Ha erre reagál a beteg pár héten, legfeljebb két hónapon belül, akkor kijön a depresszióból. Súlyos esetben, ha nem reagál pszichoterápiára, illetve már kezdetben a depresszió súlyos formája áll fenn, akkor gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés is szükséges.
Fotó: Shutterstock
Sokszor kapják meg depressziós betegek a környezettől, hogy szedd már össze magad, minden csak akaraterő kérdése. Hova tűnik ilyenkor az akaraterő?
Ezek nagyon ártalmas mondatok. A depresszió egy betegség, aminek tünete, hogy nincs energiája valakinek. Ha bírná, csinálná. A legrosszabb, amit mondhatunk ebben a helyzetben, hogy szedd össze magad. A lázas beteg sem tudja „akaraterőből” levinni a lázát, mert ez a tünete, be kell, hogy vegyen gyógyszert. Mint mondtam a depressziónak további tünete a túlzott önvádlás, alacsony önértékelés, inadekvát bűntudat, tehát egy-egy ilyen mondat a környezettől pont „utolsó csepp lehet a pohárban”, az amúgy is rossz állapotban levő betegnél. Segíteni úgy tud a környezet, ha mellette van a depressziós betegnek és segíti őt szakemberhez eljutni, ahol megfelelő kezelést kaphat.
Minden beteg megkapja a megfelelő kezelést? A betegek hány százaléka marad ki az ellátásból?
Sajnos, sehol a világon nem kapja meg minden beteg a kezelést, de hazánkban némileg ennél is rosszabb a helyzet. Nagyon fontos lenne, hogy a beteg és a környezete felismerje a depresszió tüneteit, és ellátásba kerüljön. Nemzetközi adatok szerint a depressziós betegek kb. felét ismerik fel a családorvosok, ez Hollandiában 80 százalék, hazánkban 7 százalék. Azonban hazánkban a betegek rögtön mehetnek pszichiáterhez, nem kell ennek feltétlenül a háziorvosi rendszeren keresztül történni. A felismert depressziós betegeknek 40-45 százaléka részesül kezelésben. Tehát nagyon lényeges a felismerés és fontos ellátásba kerülni, pszichológushoz, pszichiáterhez fordulni, mert kezelés nélkül szövődmények alakulhatnak ki.
Depressziós epizód a diagnózis, ez azt jelenti, hogy átmeneti problémáról van szó?
A depresszió egy kezelhető betegség az esetek túlnyomó többségében, és így ha reagál a terápiára a beteg, kb. 6 hét alatt ki lehet jönni ebből az állapotból, és újra tudja végezni a feladatait és újra tud örülni tud a gyerek, a felnőtt.
Melyek a nem kezelt major depresszió szövődményei?
A nem kezelt depresszióra rárakódhat számos egyéb probléma, sőt betegség is. Megjelenhetnek szorongásos tünetek, mert megéli, hogy nem tud megfelelően helytállni, és társulhatnak alkohol- és szerhasználati problémák is. Ez utóbbiak kezdetben a beteg néhány óráját könnyebbé tehetik, ezért is nyúlnak az első pohárhoz „öngyógyító céllal”, de gyorsan kialakul a hozzászokás, egyre nagyobb adagot kell meginniuk ugyanazon a hatáshoz, vagy már nem is hat, így csak ront a beteg állapotán, és nehezebb lesz a kezelés. Nagyon jelentős szövődménye lehet a nem kezel depressziónak az öngyilkosság, aminek esélyét még tovább növeli, ha a depresszió alkohol- vagy más szerhasználattal szövődik.
Fotó: Shutterstock
Sokáig vezette Magyarország az öngyilkossági statisztikákat, de az elmúlt évtizedekben javult a helyzet. Minek tudható be ez, és hol tartunk most?
A rendszerváltás előtt, a 80-as évek közepén a statisztika élén voltunk, de ez a rendszerváltás környékén jelentősen csökkent. Százezer lakosra számítva 44 öngyilkosságot regisztráltak a 80-as évek közepén, most ez 20 alatt van. A meredek csökkenés a rendszerváltáskor indult meg, de valószínűleg nem ez az oka, mert a rendszerváltó országok többségénél nőtt az öngyilkosság miatti halálesetek száma. Valószínűleg az van a háttérben, hogy hazánkba korán bejöttek a korszerű antidepresszív szerek. Ezzel párhuzamosan jelentős kampány indult a háziorvosok körében arról, hogyan ismerhetik fel a depresszió jegyeit és 24 órás telefonos segítséget is kaptak pszichiáterektől, hogy a felismert eseteknél mi a teendő, hova tudják irányítani őket. A javulás ellenére azonban még mindig magas az öngyilkosságok száma, Európában még mindig második / harmadik helyen állunk, világviszonylatban pedig a 12-13. helyen. Fontos hozzátenni azonban, hogy nem lehet általánosan “magyar öngyilkosságról” beszélni, mert óriási különbség van a keleti és nyugati országrészek között. Az viszont általános a világban, hogy minden korosztályban a férfiak között magasabb a befejezett öngyilkosságok száma, itt megjelenik az u.n. „nemi paradoxon” jelensége, ami azt jelenti, hogy bár a nők között magasabb, kétszeres a depresszió előfordulási gyakorisága, és a depresszió az öngyilkosság egyik legjelentősebb rizikófaktora, befejezett öngyilkosságot inkább férfiak, míg kísérletet inkább nők követnek el. A paradoxonnak az egyik magyarázata lehet, hogy a férfiak drasztikusabb eszközzel követnek el öngyilkosságot, mint a nők, továbbá társadalmilag a férfiaknál még sokkal kevésbé elfogadott, hogy segítségre szorulnak, ezért sokkal kevésbé fordulnak szakemberhez, míg a nők inkább kibeszélik a gondjaikat, elmennek az orvoshoz, nagyobb esélyük van, hogy felismerjék a depressziójukat és megfelelő kezelést kapjanak. Harmadik ok lehet, hogy tradícionálisan szintén a férfiak körében magasabb az alkoholfüggőség, amit említettem már fontos rizikófaktornak, de sajnos meg kell említeni, hogy növekszik a nők között is az alkoholfüggőség előfordulási gyakorisága.
A környezet honnan ismerheti fel, hogy valaki öngyilkosságot fontolgat?
Ezt a kérdést nagyon sok tévhit övezi, az egyik az, hogy aki meg akar halni, az ezt eltitkolja. Ezek az emberek nagyon gyakran adnak jelzéseket, például mondják, hogy „Kiszállok ebből az egészből”, „Nem lesz már velem gondotok”, „Mindenkinek csak a terhére vagyok”. A másik tévhit, hogy amelyik kutya ugat az, nem harap, de ez sem igaz. Aki mondja, hogy öngyilkosságot tervez, vagy utal rá, az meg is kísérelheti később, és meg is halhat öngyilkosság miatt. Minden jelzést komolyan kell venni, mert senki sem jókedvében mondja, hanem bajt jelez. Ha odafigyelünk, akkor van esélyünk, hogy megmentsünk valakit. Emellett az is nagyon fontos, hogy ne stigmatizáljuk a pszichiátriai betegségeket, ne legyen kínos pszichiáterhez járni. Nagyon sokat segíthet, ha a társadalom ugyanolyan betegségnek tekinti, mint például a gyomor, vagy a torok megbetegedését.
A gyógyszerszedés is stigmatizált, dilibogyónak nevezik sokan. Mit kell tudni a korszerű gyógyszeres terápiáról?
A láz vagy a fejfájás csillapítására bevesszük a gyógyszert, ha szükséges. Ugyanez a helyzet a pszichiátriai gyógyszerek esetében is. Amíg bármilyen gyógyszer, így pszichiátriai gyógyszer felírásra kerül, addig nagyon sok vizsgálat történik, hogy hatásos és biztonságos legyen, tehát segítsen az adott problémán és ne ártson. Az adott beteg esetében meg egyedi mérlegelés történik, ez az orvos feladata, hogy a gyógyszer szükséges-e. Ebben az esetben adjuk, hogy segítsünk a betegnek.
A funkcióromlással a munkaképesség is változik, ennek milyen gazdasági hatásai lehetnek?
A súlyos depresszióban szenvedő betegek nem tudnak dolgozni. A dysthymia olyan állapot, amelynek enyhébbek a tünetei, mint a major depressziónak, de kezeletlen esetben hosszan fennállnak, gyerekek esetében legalább egy évig, felnőtteknél két évig. Gyakran nem kerül felismerésre ez az állapot, pont azért, mert eljár dolgozni, utolsó erejével, hatalmas energiával. De nem olyan hatékony, mint korábban, figyelmi problémái vannak, nem tud koncentrálni, hatalmas plusz energia, hogy végezze a munkáját. Mivel bejár a munkahelyére, bár a környezet még nem veszi észre, már nem tud a képességeinek megfelelően teljesíteni. A munkából kihagyott napok száma növekszik, pedig ha megkapná a kezelést, pontosan úgy tudna funkcionálni, mint az egészségesek. A gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés 4-8 hét alatt kezd segíteni, az első depressziós epizódnál az az ajánlás, hogy legalább fél évig szedje a beteg, de ilyenkor már jól van, senki sem veszi észre, hogy még gyógyszert szed, mert ugyanúgy végzi a dolgát, tud örülni, mint korábban, a betegsége előtt.
Fotó: Shutterstock
Mikor nevezi gyógyultnak a depressziós beteget a pszichiáter?
Amint visszatér a betegség előtti állapotba, azaz jelen van, tud örülni, dolgozni.
Információ ma már van rengeteg, mennyi még a teendő a prevenció és a felvilágosítás terén?
A társadalom képzése továbbra is nagyon fontos. Vegyük észre, ha egy korábban kedves, beszédes ember befelé fordul, ingerlékeny, zsörtölődő lesz. Ha azt látjuk a gyermekeinknél, családtagjainknál, barátainknál, kollégáinknál, hogy megváltozott a viselkedésük, hangulatuk – akármelyik irányba, tehát le vagy felfele – akkor fontos odafigyelni, megkérdezni, hogy van, mellette lenni és szükség esetén szakemberhez, pszichológushoz, pszichiáterhez irányítani.
A cikk megjelenését támogatta a Janssen-Cilag Kft.
