Közismert a jó barátság és az együttműködés a visegrádi államok, különösen Lengyelország és Magyarország között, azonban ez eddig inkább politikai, mint gazdasági téren mutatkozott meg. A gyenge gazdasági kapcsolatok több okkal is magyarázhatók. Először is rosszak a közlekedési lehetőségek a V4-ek tagjai között. Nem épültek észak–déli úthálózatok, mert a rendszerváltás után mindegyik ország elsősorban nyugat felé fejlesztette az infrastruktúrát, hogy mielőbb bekapcsolódhassék az EU gazdasági vérkeringésébe.
Ezek a kelet–nyugati úthálózatok segítették az uniós cégek értékláncai összeszerelő üzemeinek a betelepülését a V4-országokba. Nyilván az sem volt véletlen, hogy a közösségi pénzügyi forrásokat is ezen irányú és nem a régión belüli észak–déli közlekedési fejlesztések kialakítására lehetett felhasználni. Ennek következtében, egyben második fő okként a visegrádiak export-import tevékenységeik kapcsán mindinkább kötődtek a nyugat-európai, azon belül is elsősorban a német gazdasághoz, s gyakorlatilag egyre jobban hagyták felszámolódni a korábbi régiós kapcsolatokat. Harmadikként pedig azt említhetjük meg, hogy a rendszerváltás okozta gazdasági károk, cégcsődök, piacvesztések következtében úgy is tűnhetett, hogy a fejlődéshez szükséges technológiai és menedzsmenttudás csak Nyugat-Európából érkezhet.
Azonban mára nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugati értékláncokba való bekapcsolódás elsősorban az utóbbiak tulajdonosainak hoz jelentős hasznot, hiszen a Kelet-Európába kihelyezett, többnyire összeszerelő részlegek a helyi, az otthoninál jóval alacsonyabb bérek miatt kiugró költségmegtakarítást érnek el. Így egyre világosabb lett, hogy a tartós gazdasági növekedés és társadalmi fejlődés valódi forrása a V4 országaiban elsősorban az a helyi gazdaság lehetne, amely nemcsak munkahelyet teremt, hanem a megtermelt új értéket is helyben használja fel. Ez egyben csökkenthetné a visegrádiaknak a csatlakozás óta folyamatosan erősödő függőségét az unió gazdaságától.
Ennek mértékét jól jellemzi egy friss EU-s tanulmány (Globalisation pat-terns in EU trade and investment 2017. Eurostat). E szerint a 2002–16-os jelentős exportbővülés a V4-eknél elsősorban a betelepült német járműiparnak volt köszönhető. Ugyanakkor a kivitel felfutása nagy importbővüléssel járt együtt, hiszen az összeszerelendő végtermékhez be kell hozni a részegységeket. Így az export-import tevékenység 80 százalék körüli értékkel mind a négy ország esetében az EU-val zajlik, ami mutatja az erős függőséget, amely ráadásul 2002-höz mérve 2016-ra még nőtt is, mégpedig a leginkább hazánkat, a legkevésbé pedig Lengyelországot tekintve.
Jelenleg a visegrádiak legnagyobb EU-n belüli exportpiaca Németország. A teljes kivitelből pedig jelentős arányt képvisel Magyarország, Szlovákia és Csehország esetében a gépjárműexport. Az összeszerelés miatti részegységimport a teljes behozatalhoz képest nálunk a legnagyobb, de jelentős Szlovákiában és Csehországban is. Ezek a kialakult viszonyok egyrészt a gazdasági szerkezet leegyszerűsödésével, domináns ágazatok megjelenésével járnak együtt, ami egy esetleges válság esetén komoly visszaesést okozhatna a függő gazdaságú országokban. Másrészt a függőségek a gazdasági szerkezet megmerevedését is hozhatják, gátolva a dinamikus fejlődést, a környezeti változások indokolta gyors alkalmazkodást. Ezeket a lehetséges veszélyhelyzeteket tudná enyhíteni, egyben a gazdaság szerkezetét színesebbé tenni a V4 államai közötti termelési és értékesítési kapcsolatok erősödése.
A közös programok finanszírozását pedig a bejelentett közös bank tudná vállalni. Melyek lehetnének az együttműködés fő terepei? A már említett infrastrukturális beruházások az első szükséges lépéseket jelenthetnék. A kooperációra további lehetőséget kínál a fejlesztési, termelési és értékesítési tevékenységet is magukban foglaló értékláncok kialakítása, amelyeken belül kiemelt szerephez juthatnának a helyi kisvállalkozások. Az így létrejövő hálózatokban a tudásteremtésre és -hasznosításra is komoly esélyek keletkeznének, valamint kialakítható lenne egy V4-es „brand”, melynek révén nagyobb piaci részesedést lehetne kihasítani a nem EU-s piacokon, elsősorban Ázsiában, azon belül is főleg Kínában. De a külföldi tőkebefektetések jobb hasznosítását is segítené, ha a befektetővel egy szervesen fejlődő, a benne lévő országok közötti erős kapcsolatokat felmutató régióként tárgyalhatnánk. Végül nem elhanyagolható a turizmusban rejlő előnyök együttes kihasználhatósága sem. Az együttműködés nagy nyertesei lehetnének a V4-ek visszamaradottabb térségei. Az egymás országaiban való beruházási lehetőségek kihasználása munkahelyeket teremthetne a nagyobb munkanélküliségű régiókban, és fejleszthetné a helyi gazdaságot.
A folyamatot társadalmi oldalról is célszerű lenne megtámogatni. Például ki lehetne bővíteni a Visegrádi Alap működési körét. Az egyetemi kutatások mellett ez az alap finanszírozhatna nyelvtanulást, támogathatná a kulturális ismeretek szerzését és a V4-identitás építését is. A térség fejlődése a helyi erőforrások okosabb hasznosításával, a regionális és nemzetközi kapcsolatok bővítésével végső soron az EU egészének a gazdaságát is erősítené, stabilizálná. A lengyel–magyar fejlesztési bank létrehozásának a bejelentésével megtörtént az első lépés. A következő feladat a finanszírozásra érdemes fejlesztési programok kidolgozása és ütemezése kell, hogy legyen. Gazdaságilag erősödő régiónk egy ilyen nagyszabású projekt sikeres megvalósításával nemcsak az unión belül, de a világgazdaságban is növelhetné szerepét, befolyását.
