KORMÁNYZATI LÉPÉSEK
Néhány óra eltéréssel látott napvilágot két, az ország versenyképesebbé tételéről szóló program február végén. A kormány – azaz a kormánytagokat és többek között a Siemens, a McKinsey tanácsadó cég, továbbá a Mol vezetőjét tömörítő Nemzeti Versenyképességi Tanács – és a Magyar Nemzeti Bank egyaránt ezt a kérdést feszegeti összesen csaknem 350 oldalas tanulmányában. Az MNB anyaga nagyobb volumenű, és több, szám szerint 330 javaslatot fogalmaz meg; ennek megfelelően a lefedett időtáv is hosszabb, egészen 2030-ig terjed. A versenyképességi tanácsnak a múlt év végén már beharangozott programja szintén alaposan belemegy a részletekbe, és pontos határidőket is tartalmaz az egyes „akciók” megvalósítására. A fő különbség a két nagyszabású terv között, hogy a kormányé kitér a költségvetési hatásokra is, azaz arra, hogy mennyibe kerülnének a büdzsének a felsorolt javaslatok. Aggodalomra nincs ok – a számítások szerint a kezdeti mínuszos egyenleg után a projekt által felölelt periódus végére, 2023-ra akár többletbe is fordulhat a végösszeg, azaz többet hoznak majd a programok – elsősorban a beruházások növekedésén és az állami kiadások csökkentésén keresztül –, mint amennyi kiadást jelentenek az államkasszának.
A számok szintjén ez azt jelenti, hogy a tervezett felzárkózáshoz – az öt leginkább versenyképes uniós ország közé kerüléshez – szükséges lépések az első három évben GDP-arányosan 0,2-0,4 százalékkal terhelik meg a költségvetést. A siker mércéje, hogy a magyar gazdaság bővülési üteme fenntarthatóan haladja meg két százalékponttal az uniós átlagot a következő esztendőkben – ehhez a tavalyi rekordszintű, 4,9 százalékos gyarapodás adhat önbizalmat, amely, jócskán túlteljesítve a felzárkózási kritériumot, éppen három százalékponttal nagyobb a 2018-as EU-s középértéknél. Ráadásul a múlt évi teljesítmény annak ellenére lett ilyen kiugró, hogy egy esztendővel ezelőtt még majdnem minden szakértő lassulást jósolt.
A Program a versenyképesebb Magyarországért előszavában Varga Mihály pénzügyminiszter a „jó idők” végének a közeledtére hívta fel a figyelmet. Az eddigi naposabb időszakot Magyarország nagyon jól kihasználta, ám a világgazdaság egén sűrűsödni kezdtek a felhők. Ezért a tervezet – a jegybankéhoz hasonlóan – a mennyiségi után a minőségi fordulatot, a hatékonyság erőteljesebb növelését szorgalmazza. Ezt Palkovics László innovációs és technológiai miniszter szemléletesen úgy fogalmazta meg a köszöntőjében, hogy „gazdaságunk a felnőttkor hajnalára érkezett, amikor át kell lépnie a nagyobb hozzáadott értékű, magasabb bérű korba a mennyiségi fejlődés időszakából”.
A kormány honlapján is elérhető program az aktuális hazai makrogazdasági helyzet alapos értékelése után hat nagy területet ölel át: a foglalkoztatást, a vállalati környezetet, az adózást, a közszférát, az oktatást és az egészségügyet. Az intézkedési javaslatok közül kiemelkednek a foglalkoztatást és a vállalkozói környezetet érintők, amelyek hosszabb távon, azaz három-öt év elteltével erős hatást gyakorolhatnak a gazdasági növekedésre, míg a többi területen szorgalmazott változások befolyása közepes mértékű lehet. A két kiemelt szektor programjainak a bővülési többlete tehát nagyobb az adózásénál, köszönhetően az általuk kifejtett erős szerkezeti hatásoknak. Azonban egy hosszabb, tízéves időhorizonton már az oktatáshoz és az egészségügyhöz kapcsolódó fejlesztések növekedést serkentő ereje lesz mind abszolút mértékét, mind arányait tekintve a meghatározó a program szerint.
A jegybank és a kormány anyaga egyaránt nagy terjedelemben foglalkozik a kis- és középvállalkozások hatékonyságának a javításával. Hiszen a magyar cégek túlnyomó része kkv, a foglalkoztatottak több mint kétharmadát adják, az országban megtermelt hozzáadott értéknek pedig mintegy felét; munkatermelékenységük azonban csak harmada a nagyvállalatokénak, és tíz százalékkal elmarad a visegrádi országokban működő kkv-kétól is. A kabinet erősíteni szeretné a kisvállalkozások számára létrehozott adónemeket, így a kisadózók tételes adóját (kata), illetve a nagyobb kis- és középvállalkozások kisvállalati adóját (kiva) a 2016-ban kötött, öt évre szóló bérmegállapodás végigvitele mellett, amelynek a végére a V4-ek adólevonási szintjére csökkennek a munkára rakódó közterhek. Az MNB elsősorban a beruházások és a mérethatékonyság növelésén, valamint az innovációs kapacitások erősítésén keresztül adna lendületet a szektornak. A kormány programja ugyancsak kiemelten kezeli az innovációt és a digitalizációt, hozzátéve a fejlesztések támogatását és az adminisztrációs terhek csökkentését is.
A jegybank programja jobban koncentrál a versenyképesség pénzügyi vonatkozására. Egy új, a lakossági és vállalati hitelezést kiemelten ösztönző modell kialakítását szorgalmazzák olyan kulcsszavak mentén, mint hatékony tőkeallokáció, a hitelezés prudens növelése, alternatív finanszírozási formák megerősítése vagy a digitális megoldások elterjesztése. A kormány projektje is kitér a pénzügyi, hitelezési rendszerre a kiszámítható beruházási környezet kialakítása kapcsán. Itt kiemelik: a likviditáshiány pár éve már egy komoly hitelezési válságot vetített előre, mivel nem bővült a gazdasági gyarapodásnak megfelelő ütemben – ez változott meg a kormányzati ösztönzők hatására 2016-ban.
Szükség van azonban a hitelezés további fejlődésére a folyamatosan változó piaci környezet által megkövetelt vállalati beruházások, fejlesztések megvalósítása érdekében. Idetartozik az uniós szinten is párját ritkítóan kedvező, kilencszázalékos társaságiadó-kulcs, amely rendkívül erős vonzerejű a külföldi tőke számára. Mindezt tovább lehetne fejleszteni a kormány programja szerint az adózási szabályrendszer egyszerűsítésével, sőt, az adónemek amúgy nagy számának drasztikus csökkentésével, a gazdaság további fehérítésével: az online számlázás kibővítésével és az e-számlázás bevezetésével.
