A versenyképesség megteremtése nem elsősorban kormányzati feladat. Nem úgy általában a „gazdaságnak” kell versenyképesnek lennie, hanem külön-külön a vállalatoknak. Azok számára, akik hosszú távon akarnak fejlődni és a nemzetközi megmérettetésben talpon maradni, az értékláncnak elsősorban két szakasza, a kutatás-fejlesztés, valamint a kereskedelem és a marketing bír különös jelentőséggel. Azért ez a kettő, mert az árazási erő ott összpontosul tartósan, ahol a brand, a dizájn, a szellemi tulajdon, a marketing, a technológia és a know-how található. A nemzetközi szintű értékteremtés belépési feltétele az a képesség, hogy stabilan megfeleljünk a hatósági inspekcióknak, termék- és gyártóhely-engedélyezési kritériumoknak, valamint a nemzetközi minőségügyi és egyéb szabványoknak.
Az említett képességek, eszközök és vagyonelemek közös nevezője a tudás, a szellemi tőke és az abból előállítható hozzáadott érték. Ezekben kell jelentősen előrelépnünk, ha a globális értelemben vett versenyképességünkön javítani akarunk. Az amerikai gazdaságpolitikai szótárból például szinte teljesen hiányzik a versenyképesség kifejezés. Az amerikaiak nem versenyképesek, hanem erősek és gazdagok akarnak lenni. A World Economic Forum tavalyi versenyképességi listáján mégis a harmadik helyen szerepel az Egyesült Államok, ennek pedig az a kulcsa, hogy az USA tőzsdei vállalatai piaci értékének a nyolcvan százalékát teszik ki a különböző immateriális eszközök, vagyis a cégek értékének túlnyomó részét adják a márkák és/vagy különféle szabadalmak. Nálunk, a Richternél ez az arány jelen pillanatban kb. negyven százalék, amire bár magyarországi (vagy akár régiós) viszonylatban rendkívül büszkék lehetünk, az amerikai átlagos szinttől még mindig nagyon jelentősen elmarad.
Nem kérdés, hogy a különbségben szerepet játszik a katonai célú fejlesztésekre szánt források közötti irdatlan szakadék is az Egyesült Államok és a világ többi része között. Kisebb tudásintenzív gazdaságok példája viszont azt mutatja, hogy a szellemi hozzáadott érték legfontosabb előfeltétele mégiscsak az egészséges és magasan képzett munkaerő, valamint a kutatás-fejlesztésre fordított erőforrások nagysága. Ezen előfeltételek biztosításában az erőteljes állami szerepvállalás megkerülhetetlen.
A sikeres makrogazdasági stabilizációt követően a hazai gazdaságpolitika fókusza 2014-től lassan a versenyképesség felé fordult. Megkezdte működését a Versenyképességi Tanács, az MNB pedig hosszú intézkedési listát tett közzé a versenyképesség előmozdítása érdekében, melynek több tétele is kapcsolódik az elmondottakhoz. Minél jobban összpontosítjuk közösségi erőinket az oktatás, az egészségügy és a kutatás-fejlesztés ügyének előmozdítására, a külpiacokon is elismert vagy belátható időn belül azzá tehető hazai márkák támogatására, annál nagyobb sikereket remélhetünk gazdasági teljesítőképességünk javulása terén is. Minimálisan pedig elvárható lenne, hogy a világ nagy piacain bizonyítottan sikeres magyar találmányok mihamarabb hozzáférhetővé váljanak a hazai közönség számára is.
A Figyelő október 12-én megrendezendő TOP200 konferenciájának fő témája a versenyképesség. Neves közgazdászok, jegybanki és kormányzati döntéshozók vitatják meg a hazai gazdaság előtt álló versenyképességi kihívásokat. A konferencia emellett kiemelten foglalkozik a banki hitelezéssel, illetve a piaci szereplők kilátásaival.
Mostani cikkünket vitaindítónak szánjuk. Hozzászólásukat várjuk a szerkesztoseg@figyelo.hu e-mail-címre.
