KÜSZÖBÖN A CÉGES EXODUS?
Bár a tervek szerint október 31-én Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból, még most, kevesebb mint két hónappal a kitűzött határidő előtt sem világos, hogy pontosan milyen feltételek mellett kerülhet sor a brexitre. Mivel lapzártánk idején komolyan felmerült, hogy az országban előre hozott választásokat tartanak majd, könnyen lehet, hogy a végső döntést már egy új kormány hozza meg.
Egy biztos: a vállalatok türelmetlenek. „Normál körülmények között a globális gazdasági lassulással is éppen elég nehéz lenne megbirkózni, de ehhez adjuk hozzá a kereskedelmi háborút és a legnagyobb sokkot, amely a brit gazdaságot érte a háború óta, s nyugodtan kijelenthető: a termelői szektor minden bizonnyal recesszió elé néz” – állapította meg Seamus Nevin közgazdász. Sokáig jót tett az üzemeknek, hogy a „no dealtől”, vagyis a megegyezés nélküli kilépéstől való félelem olyan nagy volt, hogy sok megrendelő elkezdte felhalmozni a készleteit. Emiatt több nagy megrendelés is befutott a brit termelőkhöz. De ahogy közeledik az október, ez a trend is kezd véget érni. Most már a belföldi eladások is csökkennek.
Hogy mennyire van szükségük a cégeknek az alapanyagok vagy egyes termékek felhalmozására, arról megoszlanak a vélemények. Az egyik ipari vállalatnál, az Albion Stone-nál azt mondják: ők tavasszal, amikor úgy tűnt, hogy a szigetország még márciusban kilép az unióból, 240 ezer dollárt, vagyis 71 millió forintot költöttek arra, hogy felkészüljenek egy esetleges „no dealre”. Végül ez az összeg kidobott pénznek bizonyult. Annak ellenére, hogy az üzleteik túlnyomó részét az EU-ban bonyolítják, ezúttal nem készülnek a megegyezés nélküli kilépésre. Úgy érzik, erre egyébként is kicsi az esély. A hozzáállásukkal nincsenek egyedül. Az országban a helyi kkv-k nyolcvan százaléka egyáltalán nincs felkészülve egy „kemény brexitre”. Pedig ez a szektor több mint 16 millió embert foglalkoztat Nagy-Britanniában. Magyarán: ha végül mégsem születik megegyezés, az a brit gazdaság jelentős részét teljesen felkészületlenül éri majd.
A kis cégek közül sokan egyszerűen tehetetlennek érzik magukat. A norfolki központtal működő Gnaw Chocolate az édességei kétharmadát exportra termeli, méghozzá főleg uniós országokba. A vállalat igazgatója, Matt Legon a Bloombergnek úgy fogalmazott: fölösleges lenne komolyabb előkészületekkel foglalkozni, mivel „no deal” esetén a cég valószínűleg így is, úgy is összeomlik.
A nagyobb társaságok viszont már évek óta készülnek a kilépésre. A Panasonic például már tavaly áttette európai központját Angliából Hollandiába. De az utóbbi egy esztendőben az autógyártók részéről is befutott pár konkrét bejelentés: a Nissan például, szembemenve a korábbi tervekkel, az új X-Trail modelljét nem Nagy-Britanniában gyártja majd, hanem Japánban. A Honda pedig 2021-ben zárja be az angliai Swindonban lévő gyárát. Egyes becslések szerint csak az eddigi bejelentések alapján közel negyedmillió munkahely került veszélybe a szigetországban.
De mindez csak a jéghegy csúcsa. A legtöbb nagyvállalat egyelőre kivár. A színfalak mögött már megszülettek a tervek a kemény brexit kezelésére, de a legtöbb nagy cég még igyekszik tartózkodni a részletek bejelentésétől. A zömük, mint az Airbus is, inkább csak nyomást gyakorol a politikai vezetésre. A repülőgyártó például az év elején belengette, hogy esetleg ki is vonulhatnak az országból, ha nem születik megegyezés, de hogy pontosan hova vinnék a gyártást, és mindez hány embert érintene, arról nem beszéltek.
A japánok a jelek szerint menet közben stratégiát váltottak: lapértesülések alapján Tokió jelezte néhány japán társaságnak – amelyekből mintegy ezer működik Nagy-Britanniában –, hogy személyesen ne kommentálják a brexitet. Hagyják, hogy ez ügyben a kormányzat képviselje a japán érdekeket. A témában Kóno Taró külügyminiszter mindenesetre leszögezte: kemény kilépésnél minden bizonnyal kevesebb japán beruházás érkezhet a királyságba.
Bár „no deal” esetén az egész kontinensen nagy számban szűnhetnek meg munkahelyek (lásd az infografikát), a brexitnek meglehetnek a maga nyertesei is. A britek távozása után sok európai országban néhány cég zsugorodása mellett mások erőre kaphatnak, sőt egy sor új vállalat jelenhet meg az uniós tagállamokban.
Az amerikai pénzintézetek és alapkezelők jelentős része Frankfurtban és Párizsban erősítene (előbbi helyen a JPMorgan, a Goldman Sachs és a Morgan Stanley, a francia fővárosban például a BlackRock). De egy augusztusi jelentés alapján Hollandia sem panaszkodhat: Nagy-Britanniából eddig közel száz társaság tette át vagy készül áttenni oda a székhelyét. Könnyen lehet, hogy ez csak az első hullám, hisz a Netherlands Foreign Investment Agency (NFIA) arról számolt be: ezek mellett 325 vállalat is fontolgatja már, hogy Hollandiába költözik.
Borítófotó: Boris Johnson miniszterelnök. Megoszlanak a vélemények, hogy szükség van-e rá
