Érdekes vita bontakozott ki nemrégiben a balliberális sajtóban Bokros Lajos és Surányi György között. Előbbi 1995. március 1-jén lett Horn Gyula pénzügyminisztere, a Budapest Bank éléről került a bársonyszékbe. A hitelintézetet 12 milliárd forint veszteséggel hagyta hátra, majd tárcavezetőként 12 milliárd forint támogatást adott neki. Surányi kétszer volt a jegybank elnöke (1990–91, 1995–2001), mindkétszer inflációs csúcsot produkált a monetáris politikája: 1991-ben 35, 1995-ben pedig 28 százalékot. 1994-ben már csak 18 százalék volt a pénzromlás üteme, ezt tornázta vissza egy év alatt 28 százalékra! Íme, a Wikipédia szócikke szerint az infláció ellen eredményesen harcoló Surányi György! Akinek elnöksége idején az MNB bécsi leánybankja 80 milliárd forint veszteséget szenvedett el, ám ezért soha senkit sem vontak felelősségre!
TITOK LEPLE ALATT
Surányi a HVG-ben (2017. január 8.) megjelent cikk szerint már 1995-ben, a Bokros–Surányi-csomag meghirdetésekor béremelést javasolt. Annyi bizonyos, hogy ezt eddig sikeresen titkolta! Ugyanakkor konkrét tényekkel tudom cáfolni ennek az állításnak az igazságát. A csomag alapfilozófiája az volt, hogy Magyarországon a túlfogyasztás, az osztogatás, a fedezet nélküli bérkiáramlás az egyensúlyi zavar oka, tehát vissza kell szívni ezt a jövedelmet, mégpedig infláció révén, a forint leértékelésén keresztül. 1995. március 13-án 9 százalékponttal leértékelték a forintot, ezt követte a csúszó leértékelés. Innentől kezdve nem is értem, hogy Surányi György miről beszél. Szellemi ikertestvére volt Bokros Lajosnak: a fiskális-restrikciós csomag a kettőjük szellemi terméke volt! Ha Surányi reáljövedelmet szeretett volna javítani, ahhoz a forint megerősítésére, az infláció letörésére kellett volna törekednie.
TÉVES KIINDULÓPONT
Az „osztogatás”, a „fedezet nélküli jövedelemkiáramlás”, a „túlfogyasztás”, a jövőjét fölélő „tücsöknemzet” mítosza egy makacs téveszme a magyar közgazda-gondolkodásban. Ezt nevezem én „főkönyvelői közgazdaságtannak”. E kártékony rögeszme mögött jó adag elemi elméleti hiányosság húzódik meg! Tapasztalatból tudom, hogy a mi közgazdáink nem ismerik a humántőke-elméletet (Theodore William Schultz, Nobel-díj: 1978), a monetarizmust (Milton Friedman, Nobel-díj: 1976), a magyar Jánossy Ferenc trendelméletét (1966) s hadd ne soroljam! Nálunk még mindig bérinflációról, a megemelendő beruházási rátáról, a beruházás- meg exportvezérelt növekedésről tanulnak a diákok a közgazdasági karokon. Így fogalmuk sincs róla, hogy Magyarországon a humántőke mindig is alulértékelt volt a tényleges teljesítményéhez képest. Éppen ez a mélyen fekvő oka a magyar gazdaság vergődésének. Az elavult gazdaságszerkezet, az alacsony hozzáadottérték-termelési képesség és transzformációs hatásfok a valódi miértje krónikus egyensúlyi zavarainknak, de e mögött mélyebb okként a humántőke folyamatos alulértékeltsége húzódik meg! Csak egy példa: egyetlen orvos humántőkeértéke a Lajtán túl 80 millió forint. Ennyit veszítünk, amikor egy orvos külföldre távozik!
A Bokros–Surányi-csomag egyedüli „eredménye” az volt, hogy a V alakú válságot (1989–93) W alakúvá transzformálta, három évvel elodázva a kilábalást. Ugyanis az már 1994-ben megkezdődött: a GDP 2,9, az export 16,6, a reálbérszínvonal 7 százalékkal nőtt, az infláció lement 28-ról 18 százalékra.
Senkit se tévesszen az meg, hogy miközben a reálbérszínvonal 7 százalékkal nőtt, a gazdasági teljesítmény csupán 2,9-del! A gazdasági teljesítménytől messze elmaradó reálbérszínvonal csak elkezdett végre felzárkózni a valós teljesítményhez. Szó sem volt tehát „fedezet nélküli bérkiáramlásról”! Nem volt itt semmi gond, hagyni kellett volna működni a gazdaság törvényeit, és folytatódott volna a kilábalás. De jött a Bokros–Surányi-csomag, egy velejéig voluntarista, szélsőjobboldali, globalista gazdaságpolitika, leállítva a kedvező folyamatot. Ehhez Surányi György alapvetően elhibázott monetáris politikája is kellett, e nélkül nem működhetett volna a „csomag”. Nagy Pongrác, a Világbank egykori szakértője írja A rendszerváltás gazdaságpolitikája (Akadémiai K., 2004) című művében: „A Bokros-csomag gőzkalapácsa feltörte a diót ‒ és péppé zúzta szét.”
GERJESZTETT INFLÁCIÓ
A 10 százalékponttal visszapörgetett infláció százezreket elnyomorított, milliókat elszegényített, vagyis erodálta az amúgy is erőtlen középosztályt. A másik oldalon viszont mesés vagyonok képződtek! Az infláció a kisember különadója, de a nagy mobil pénztőke számára égből hullott manna. A csúszó leértékelés pedig a valutaspekulánsok Mekkája, hiszen spekulálni sem kell! Olyan reálkamatlábak voltak akkoriban, hogy nem érte meg a termelésbe fektetni a pénzt, mindenki bankba vitte. A gazdaság pangott, miközben egekbe szöktek a megtakarítások! Ezt nevezem én dilettáns gazdaságpolitikának, dilettáns monetáris politikának.
Egy érdekes mozzanat még: a híres-hírhedt Tavares-vitában az Európai Parlamentben Bokros Lajos azzal érvelt, hogy ő nem baloldaliként, hanem jobboldali konzervatívként bírálja Orbán Viktor kormányát. Érdekes, de a baloldalon a fű sem rezdült: a Horn-kormány nem is volt baloldali ezek szerint?
Ma az egy főre jutó GDP terén az EU-átlag kétharmadán állunk, míg a reálbérszínvonal terén csak a harmadán. Amíg ez az olló nem záródik be, addig nem tud a gazdaság a fenntartható egyensúlyi növekedés pályájára kerülni. (Megjegyzem: 2013 óta már záródik ez az olló, legföljebb még mindig nem elég gyorsan!) A humántőke leértékelésére nem lehet sem hosszú távú modernizációs stratégiát, sem rövid távú egyensúlyteremtést alapozni.
Bokros és Surányi megkésett vitája két bukott gazdaságpolitikus, egyben két elméleti szempontból felkészületlen „szakember” hattyúdala volt a balliberális médiában. Legjobb, ha el is felejtjük!
Borítófotó: Bokros Lajos és Surányi György disputája. A V alakú válságot W alakúvá transzformálták
