FTT
Brüsszelnek pénzre van szüksége. Rengeteg pénzre. A 2021-ben induló új hétéves költségvetésbe a brexit miatt eleve kevesebb befizetés érkezik, és az idén az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programja is kifutott.
Mivel Berlin és Brüsszel az ötszázmilliós egységes belső piacot, valamint ezen belül az eurózónát mindenképpen egyben akarja tartani, minimum a status quo fenntartásához friss forrásra lenne szüksége. Nem beszélve az EU nemzetközi versenyképességét szolgáló programokról és beruházásokról, amelyekre már most is alig jut a közös kalapból. Kézenfekvő megoldás tehát az alacsonyan csüngő gyümölcs leszedése, egy uniós tranzakciós illeték bevezetése.
KÖLTSÉGVETÉSI ÖTLETBÖRZE
Pénzszerzési elképzelésből persze sosem volt hiány. Wolfgang Schäuble korábbi német pénzügyminiszter pont három éve vetette fel egy közösségi benzinadó ötletét, amelyből az Angela Merkel kancellár által Európába – és ezen belül Németországba – hívott migránsok „integrációs” költségeit akarta volna kifizetni. Apropó, benzinadó. A szén-dioxid-kibocsátást visszaszorítani hivatott nemzeti teher ötletét a sárga mellényesek tiltakozása miatt Emmanuel Macron francia elnök csak elnapolta, nem vetette el teljesen. Ő állt elő az (amerikai) IT-cégek európai forgalmára kivetendő háromszázalékos forgalmi adó gondolatával is. Ez az unortodox magyar válságkezelés mintáját követi, s nem a cégek adóoptimalizált nyereségét, hanem a valós árbevételüket veszi a sarc alapjának. A Brüsszel által bevezetni szándékozott tranzakciós teher még nem a spekulációs pénzmozgásokat lefölöző Tobin-adó, bár ilyen elemeket is felfedezhetünk benne. Az pedig politikai döntés kérdése, hogy kikre terhelik az EU fennmaradását ideig-óráig biztosító új terheket.
EGYSZER MÁR ELBUKOTT
A pénzügyi tranzakciós adó, vagyis a financial transaction tax (FTT) bevetése amúgy nem új kezdeményezés. 2003-ban már terítékre került a nagy „deal”, ám egy tizennégy oldalas jogi szakvélemény megállapította, hogy „a tranzakciós adó terve túlmutat a tagállamok adóztatásra vonatkozó jogkörén a nemzetközi szokásjog normái alapján”. Tudniillik az akkori terv nem volt összhangban az uniós szerződéssel, sértette volna a sarcot bevezetni nem szándékozó tagok adóztatási jogkörét. A szóban forgó szakvélemény azt a következtetést vonta le, hogy a csak néhány országban bevezetett tranzakciós adó diszkriminatív és versenytorzító hatású lenne a terhet be nem vezető államokkal szemben. Továbbá az adó akadályt képezett volna a tőke és a szolgáltatások szabad áramlásával szemben – az egységes belső piacon, az EU-s alapító szerződés két alapvető jogát megsértve. Egyébiránt az FTT egyik legnagyobb ellenzője Nagy-Britannia volt: a britek megkérdőjelezték a sarc hatékonyságát arra az esetre vonatkozóan, ha csak néhány tagállam lépteti életbe. Eredetileg 2014-től vezették volna be ezt a fizetési kötelezettséget részvényekre, kötvényekre, derivatívákra, visszavásárlási megállapodásokra, valamint értékpapír-kölcsönzésekre.
ISMÉT „HELYZET VAN”
Mi változott az elmúlt több mint fél évtized leforgása alatt? Gyakorlatilag semmi. A támogatók most is azzal érvelnek: amellett, hogy a rövid távú spekulációk ellen védelmet nyújtana, a bankok is visszafizetnének valamit a 2008-as pénzügyi válság költségeiből a büdzséknek. A kritikusok pedig most is arra figyelmeztetnek, mint korábban: az adó miatt a pénzügyi tranzakciók Európán kívülre helyeződnének át. Mindenesetre ezt a terhet ugyanaz a tizenegy uniós tagállam – Franciaország, Németország, Belgium, Ausztria, Szlovénia, Portugália, Görögország, Szlovákia, Olaszország, Spanyolország, Észtország – vezeti majd be a tervek szerint, amely akkoriban is benne lett volna a „nagy buliban”. S az EB szakértőinek a számításai se nagyon változtak: a sarc várhatóan évi 30-35 milliárd euró bevételt generál majd a közösségi költségvetésnek.
Ugyanakkor a kommunikáció iránya némiképpen változott. „A tranzakciós adó három alapvető irányt jelöl meg. Javítja az egységes piac működését, biztosítja, hogy a pénzügyi szektor hozzájáruljon az állami bevételekhez, s a szabályozási intézkedéseket is támogatja azáltal, hogy a pénzügyi szektort felelősségteljesebb, a reálgazdasághoz kapcsolódó tevékenységek folytatására ösztönzi” – derül ki az EB dokumentumából. Nagy kérdés persze, hogy a mostani koncepció kiállja-e majd a jogi próbát, és elkerüli-e a kettős adóztatás intézményét az új sarc.
A LÉNYEGES PONTOK
A részvények és a kötvények esetében 0,1, a származtatott ügyleteknél 0,01 százalékos lesz az adómérték: ez az alacsony adómérték, de széles adóalap elve.
Az illetőség elve: adófizetési kötelezettség keletkezik minden esetben, ha a tranzakcióban érintett felek bármelyike valamelyik részt vevő tagállamban letelepedett, függetlenül attól, hogy a tranzakcióra hol kerül sor.
Az adókikerülés elleni további biztosítékként az új javaslat bevezeti a kibocsátás elvét is. A tizenegy szóban forgó tagállam valamelyikében kibocsátott pénzügyi eszközök után az azokkal való kereskedéskor akkor is adót kell fizetni, ha a kereskedést végzők nem a pénzügyi tranzakciós adó területi hatálya alá tartozó tagállamokban telepedtek le.
A jegybankokat és az Európai Központi Bankot, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközt, továbbá az Európai Stabilitási Mechanizmust, valamint az EU-t érintő tranzakciók mentesülnek az adó hatálya alól.
Egy francia, Macron maszkját viselő Attac-aktivista Frankfurtban. A pénzügyi tranzakciós adó „lecsorog”
