EU-BÜDZSÉ
Alapvetően a januárban megkötött – számos területet, még a kül- és védelempolitikát is magában foglaló – német–francia paktum adja meg a 2021–27-es EU-s költségvetési ciklusról való egyeztetések alaphangnemét. Az aláírás során a francia elnök nem fukarkodott a hangzatos szólamokkal a német történelmi városban, Aachenben, pontosan 56 évvel azután, hogy aláírták a német–francia barátsági szerződést a párizsi Élysée-palotában. Emmanuel Macron szerint a két ország felelősséggel tartozik Európáért, nekik kell mutatniuk az utat a többieknek. Természetesen a pénzügyeket is érintették a megbeszélések során Angela Merkel német kancellárral; a még nem teljesen publikus stratégiai dokumentumokból két vezető német napilap közölt részleteket, ezek a két ország álláspontját tartalmazzák a 2021–27-es uniós büdzsé kérdésében.
Ennek alapján Berlin és Párizs a kétsebességes Európai Unió mellett tette le a voksát: külön költségvetést alakítanának ki a hétéves kereten belül a 19 tagú eurózónának, míg a közös valutát még nem használó tagok számára ösztönzőket, érzékletesebben fogalmazva „cukorkákat” helyeznének el benne a belépés meggyorsítására. A dokumentum szerint az euróövezet büdzséjének a volumenét az EU hétéves költségvetésének a méretéhez igazodva kell megállapítani, azaz várhatóan csökken a főösszeg, mivel áramvonalasabb keretet képzeltek el korábban a németek.
Fontos hangsúlyozni, hogy ez egyelőre csak két ország álláspontja, bár a két legnagyobb uniós tagállamról van szó, de még számos egyeztetésen és elfogadási procedúrán megy végig a terv. A hosszú távú büdzséről a tagállamok egyhangúlag döntenek, az Európai Parlament jóváhagyásával.
Azt eddig is lehetett tudni, hogy lassan „véget ér a Kánaán”, az új közösségi költségvetési ciklusban sokkal kevésbé lesz „nagyvonalú” az EU a támogatások szétosztásában. Amellett, hogy apad a vissza nem térítendő és nő a visszafizetendő összegek aránya, az utó- és a társfinanszírozás is nagyobb teret nyerne. Igaz, Budapest gyakorlata miatt – hogy a nemzeti büdzséből előfinanszírozza az uniós támogatású beruházásokat – a szerkezeti reformok elősegítésére tervezett utófinanszírozás nem rengetné meg a kifizetési rendszert Magyarországon. Annyiban megengedők lennének az új költségvetés összeállítói, hogy figyelembe vennék az adott tagállam gazdasági állapotát: ha valahol nehézségek vannak ezen a téren, akkor csökkenteni lehet a társfinanszírozási arányra vonatkozó elvárást, feltéve, ha a szóban forgó ország végrehajtja a szerkezeti reformokat.
SZIGORODÓ FELTÉTELEK
Az Európai Bizottság a múlt évben egy 30 milliárd eurós beruházási és egy 25 milliárdos strukturálisreform-támogató keretet javasolt – az utóbbi pénzből a tavalyi terv szerint az eurózónán kívüli Magyarország csak akkor részesülhet, ha szerkezeti átalakításokat indít a közös pénz bevezetése irányában. Ehhez képest a most napvilágot látott dokumentum alapján hazánk csak azt követően kaphatna az euróövezeti büdzséből, miután belép az uniós deviza előszobájának tekintett ERM II. árfolyamrendszerbe, ahol két évet kell „lehúzni” az euró tervezett bevezetése előtt úgy, hogy csak a megadott sávban mozoghat a nemzeti valuta, nem ingadozhat tizenöt százaléknál nagyobb mértékben. A költségvetési tervet előkészítő bizottság a múlt esztendőben már részletes számokat is közölt erre vonatkozóan. Célzott támogatást helyezett kilátásba 2,16 milliárd euró értékben azoknak a tagállamoknak, amelyek bizonyítani tudják, hogy lépéseket tettek a zónához történő csatlakozás felé. Ez a konvergenciatámogató eszköz gyakorlati segítséget nyújtana az euró sikeres bevezetéséhez és az övezetben való részvételhez. Most az Európai Tanács asztalán újra terítékre kerülhet ez a javaslat.
FONTOS A KONSZENZUS
Hosszabb folyamatról van tehát szó, és a végső döntés fokozatos formálódása során nagyon lényeges, hogy mennyire tudják érvényesíteni érdekeiket a tagállamok, milyen mértékben képesek egységesen fellépni. Magyar részről Varga Mihály pénzügyminiszter már állást is foglalt. Az Európai Tanács, az állam- és kormányfők ugyanis – német és francia javaslatra – már tavaly decemberben döntöttek arról, hogy meg kell kezdeni egy az eurózóna számára létrehozandó költségvetés kialakítását. A tárcavezető kritizálta az „elitklub” megalakítását. Szerinte a fenti javaslat csak az övezet versenyképességét és konvergenciáját erősíti, ami nem kívánt párhuzamosságokhoz és problémákhoz vezet, azaz tovább mélyítené a régiók közötti különbségeket és akadályozná az egységes piac megerősítését. A tárgyalások során ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy az új eszközt valóban a többéves pénzügyi kereten belül hozzák létre, és így az arról szóló döntés csakis EU27-es konszenzussal, az eurózónán kívüli tagállamok érdekeit teljes mértékben figyelembe véve születhessen meg – írta a Pénzügyminisztérium korábbi közleményében a témáról. A magyar kormány így egyhangú szavazást szorgalmaz a kérdésről az Európai Tanácsban.
ELITIZMUS VAGY ÖSSZEFOGÁS
Ráadásul sok még a bizonytalansági tényező ahhoz, hogy lefektessék a fontos irányokat, hiszen májusban lesznek az európai parlamenti választások, amely megmérettetés után az új Európai Bizottság is feláll. Kompetensebb döntés születne tehát, ha az újonnan megválasztott képviselők és biztosok vennének részt a következő hétéves költségvetés végső formába öntésében. Többen osztják a magyar pénzügyminiszter álláspontját, köztük Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke. Aki – amellett, hogy üdvözölte az új német–francia szerződést – hangsúlyozta, hogy az egyes országok szorosabb együttműködése nem helyettesítheti az összeurópai kooperációt. Szerinte Európának jelenleg minden elképzelhető támogatásra szüksége van, mert „ellenségei számosak”. Az Európai Unió Tanácsának soros elnöke, Klaus Johannis román államfő hasonlóan vélekedik – a politikus felszólította Párizst és Berlint, hogy nyissák meg együttműködésüket más EU-s tagállamok előtt is.
Borítófotó: Merkel és Macron. Közös, eurózónás költségvetésben érdekeltek
