Orbán Viktor mostani évértékelő beszédére még évek, de lehet, sőt valószínű, hogy évtizedek múlva is emlékezünk majd. Az ellenzék zavarodottsága érthető: olyan programmal állt elő a miniszterelnök, amely ellenfeleit és híveit egyaránt meglepte. Az ellenzék jelenlegi állapotáról adott frappáns, tömör elemzés telitalálat volt: a botránypolitizálás, a baloldal és a szélsőjobb elvtelen összefogása bumerángként fog visszaütni az érintettekre. Azonban nem az ellenzékkritika itt a lényeg, hanem a meghirdetett hosszú távú családépítő program. Számomra úgy tűnik az eddigi reakciókból, hogy még vezető közgazdászaink sem igazán értették meg a lényeget: radikális paradigmaváltásról van szó az eddigi gazdaságpolitikához képest. Szó sem esett a multik további becsalogatásáról, ehelyett olyan családépítési stratégia körvonalazódik, amelynek rövid, közép- és hosszú távú kihatásait érdemes külön-külön is elemezni. Hatalmas tévedés lenne itt csupán valamiféle szociális-jóléti programra szűkíteni a lényeget, alapvetően a gazdaságpolitika prioritásrendszere változik meg gyökeresen.
RÖVID TÁVÚ HATÁSOK
A hangsúly szinte hirtelen áthelyeződik végre a humán tőkébe történő befektetésre. Rövid távon, már néhány éven belül érződik majd a családok százezreinek a fogyasztását erőteljesen növelő jövedelemkiáramlás pozitív, gazdaságélénkítő hatása: a gazdasági bővülés tartósan, akár nyolc-tíz éven keresztül is stabilan öt százalék fölött marad.
Először is le kell szögeznem megnyugtatásképpen, hogy ennek a programnak megvan a fedezete! Pontosabban fogalmazva: meglesz folyamatosan, miután a humán tőkébe (a bér és mindenfajta, a fogyasztást élénkítő jövedelem tudniillik) történő befektetés megteremti utólag, némi késéssel önmaga mindenkori fedezetét. „Természetesen” az agyonsztárolt balliberális közgazdászok sápítozni fognak a „fedezet nélküli” bérkiáramlásról, osztogató kormányról, apokaliptikus jóslatokkal riogatnak majd mindenkit, de ezt kézlegyintéssel kell elintézni. Ezek a közgazdászok nem ismerik Milton Friedmant, Theodore Williams Schultzot (humántőke-elmélet), de még a magyar Jánossy Ferencet sem, leragadtak a rég idejétmúlt mainstream „főkönyvelői közgazdaságtannál”, Bokros Lajos, Bajnai Gordon vagy éppen Mellár Tamás szintjén, aki szerint „most nem szabad bért emelni, előbb a teljesítménynek kell javulnia”.
Megnyugtatom ezeket a mainstream közgazdákat is: 2013 óta a termelékenység (egy főre jutó GDP) és a reálbérszínvonal közötti, történelmileg megörökölt olló záródik csupán. Az egy főre jutó GDP terén ma az Európai Unió átlagának a kétharmadán állunk, míg a reálbérszínvonalat tekintve az egyharmadán ugyanis. Ezek az arányok évtizedek óta így alakultak nemzetközi összevetésben, azért volt közgazdasági dilettantizmus, ostobaság akár a Bokros–Surányi-csomag, akár a Gyurcsány–Bajnai-csomag. Magyarországon sohasem a „túlfogyasztás”, az „osztogató kormányok” idézték elő az egyensúlyi zavarokat, hanem éppen a humán tőke tragikus alulértékeltsége. Azt jósolom tehát, hogy a családtámogatási programnak nagyon gyors, látványos hatásai lesznek a gazdaság általános állapotára.
KÖZÉPTÁVÚ HATÁSOK
Az ellenzék ama érve, miszerint nem a bevándorlás az alapprobléma Magyarországon, hanem a kivándorlás, értelmét veszti. Először is jó, ha tudjuk, hogy nem az Orbán-kormány elmúlt egy évtizednyi gazdaságpolitikájának a következményeként „tántorgott ki hatszázezer emberünk”, hanem éppen a korábbi szocialista-liberális kormányok kártékony megszorító csomagjainak a hatására. Most viszont ez a trend gyökeresen megfordul majd, mert érdemes lesz visszatérniük Nyugat-Európából a szakembereknek. Ilyen családtámogatási program sehol sincs ma az öreg kontinensen, de a világ más tájain sem!
Egészen bizonyos, hogy radikális fordulat áll majd be az 1981 óta érvényesülő, tragikus demográfiai trendben: végre újra elérjük a szülőképes korú nőkre jutó 2,4-es gyermekszülési átlagot, amely már biztosítja a reprodukciót. Azt se felejtsük el, hogy az Orbán-kormány, nagyon helyesen, nem a migráció ellen lép föl általában, hanem csupán az ellenőrizetlen, illegális migrációval szemben, és ez lényeges különbség. Szó sincs tehát itt xenofóbiáról, rasszizmusról. Diplomásokat, képzett szakembereket szívesen befogadunk, ha legális módon érkeznek. Egy kikötést nyugodtan lehet tenni, például ez a gyakorlat Japánban is: muzulmánok ne jöjjenek! Nem kell ezt szégyellni, elhallgatni, nyugodtan ki kell mondani! Nem kell kerülgetni a témát, mint macska a forró kását: muszlimok nagy tömegben semmilyen más kultúrába nem integrálhatók, mert nem is akarnak integrálódni. A magyar anyák szülési kedvének a fellendítése és akár még a legális, ellenőrzött migráció is a magyar népesség lassú, egyenletes, egészséges gyarapodását eredményezi majd, s ez már történelmi tett, ha úgy tetszik, ettől a kormánytól.
HANGSÚLY A KKV-SZEKTORON
A meghirdetett családépítő gazdasági stratégia áthelyezi a hangsúlyt a hazai kkv-szektorra, illetve általában a magyar vállalkozásokra. Ugyanis a családok fogyasztásának a bővülése nem az exportra termelő külföldi autógyárakra lesz hatással, hanem elsősorban a hazai termékek és szolgáltatások előállítóira.
Ne feledjük el, hogy a hazai kis- és kö-zépvállalkozói szféra számára sokkal fontosabb a belső piac bővülése, mintsem bérköltségeik emelkedése, szemben egyes hazai közgazdászok vészharangkongatásával. A kkv-szektor szerepével kapcsolatban ugyanakkor érdemes pár dolgot leszögezni.
Nem szükséges növekedniük, csak folytonosan megújulniuk! A bővülésnek ugyanis mindig vannak kockázatai. Egy stabil vevőkört kell megcélozniuk, és azt kiszolgálni egyre jobb minőségben.
Nem kell feltétlenül exportálniuk sem, előnyük éppen a világpiac rezdüléseitől való védettség.
Nem szükséges okvetlenül felfűződniük a multikra, szintén az előző pontban vázolt szempontok miatt.
TÖRTÉNELMI ÉVÉRTÉKELŐ
Megállapíthatjuk, hogy Orbán Viktor 2019 februárjában kiemelkedő jelentőségű évértékelő beszédet mondott, talán egyszer majd a „történelmi” jelzőt is odabiggyeszti az utókor. Most lenne szükség, nagyon nagy szükség egy erős, ugyanakkor konstruktív ellenzékre. Erről beszélt nemrég Kövér László is. Egy olyan ellenzékre, amellyel meg lehetne egyezni bizonyos nemzeti minimumokban, mint például a migránskérdés. Vagyis az ellenzék is utasítsa el Brüsszel szűk látókörű és nagyon is veszélyes migrációbarát politikáját. Egy másik ilyen közeledési pont szerintem az lehetne, ha az ellenzék és főként a baloldal belátná végre saját korábbi megszorító politikája értelmetlenségét, tehát a gazdaságpolitika lomtárába kerülne mindenfajta fiskális restrikciós csomag. De sajnos ilyen ellenzékről egyelőre csak álmodozni lehet, a realitása szinte a nullával egyenlő. És ez nagyon nagy baj!
Borítófotó: Orbán Viktor évértékelő beszéde. Évtizedek múltán is emlékezhetünk rá
