FINTECH
Felforgatja a bankpiacot a szakértők szerint a szeptember 14-én élesedő uniós pénzforgalmi irányelv (PSD2). Ez most pont egy olyan betűszó, amelyet érdemes megjegyezni, mert sokat hallunk még róla a következő hónapokban. Hiszen ki ne szeretne az eddiginél egyszerűbben, gyorsabban, és ami a legfontosabb, várhatóan olcsóbban bankolni? Ha csak a pénzintézeteken múlik, várhattunk volna még a forradalommal, hiszen a kipróbált és biztonságos, de bonyolult bürokratikus szabályok alapján működő globális nagybankok nem az innovációra való nyitottságukról híresek. Kellett hozzá egy előretekintő, proaktív szabályozói környezet, ez esetben az Európai Unió, amely a közös sztenderdek lerakásával tulajdonképpen egy új iparág létrejöttéhez teremtette meg az alapot. És kellenek természetesen a pénzügyi szolgáltatások digitalizációjával foglalkozó fintechcégek.
Az irányelv szerint a szeptemberi élesítés előtt fél évvel, március 14-től kell elérhetővé tenniük a bankoknak a rendszerükre történő rákapcsolódáshoz szükséges információkat az erre jogosultságot szerző külső szolgáltatóknak – többnyire a fintechcégeknek. Ez ugyanis elengedhetetlen az új típusú szolgáltatások teszteléséhez, hogy aztán a szeptember közepi határidőre minden zökkenőmentesen működjön. Ekkortól tudnak a pénzügyi szolgáltatási piacra újonnan belépő vállalatok fizetéskezdeményezési és számlainformációs aggregátor szolgáltatást nyújtani az ügyfeleknek. A fizetéskezdeményezés az egyszerűbb koncepció: az ügyfelek pénzforgalmi számlájukról a banki csatorna megkerülésével, egy másik platformon – például mobilalkalmazáson – keresztül fizethetnek egy cipőboltban, vagy éppen a heti bevásárlást egyenlíthetik így ki. Sokat segít a technológia gyakorlati alkalmazásának, hogy július elsejétől elindul az azonnali átutalási rendszer Magyarországon, amelyben a tranzakciók maximum öt másodperc múlva megérkeznek a címzetthez, a hét minden napján, 0–24 órában.
Fontos kitétel, hogy a PSD2 szerint külön banki tranzakciós díjat nem számíthatnak fel a pénzintézetek az új típusú átutalásoknál. Magyarországon egyébként az év elejétől csökkent ez az illeték; az összeg 0,3 százaléka a húszezer forintot meghaladó ügyletek esetében – azaz minimum hatvan forint –, húszezer alatt pedig eltörölték. De ha az új típusú fizetési szolgáltatások esetében teljesen eltörlik a pluszadót, lényegesen olcsóbb megoldássá válhat a mobilalkalmazáson keresztüli fizetés, mint a kártyás vásárlás. Van félnivalójuk tehát az ilyen megoldások szélesebb körben való elterjedése esetén a kártyatársaságoknak – hiszen így hosszabb távon lényegesen csökkenhet a plasztikkal fizető ügyfelek, végső soron a kártyatulajdonosok száma.
Érdekes kérdést vetett fel ezzel kapcsolatban egy fintechben is utazó start-up-tu-laj-do-nos ismerős, aki sokat utazik, így aktívan használja a bankok egyik nagy ellensége, a brit Revolut számlavezetési szolgáltatásait, valamint az átlátható nemzetközi átutalásokra specializálódott, szintén brit TransferWise-ot. Szerinte csak a kereskedők (üzletláncok, boltok, éttermek) érdeke, hogy alkalmazással fizessenek a vevők, mert így megspórolhatják a kártyaszolgáltatók által minden egyes fizetés után tőlük levont jutalékot. Az egyszeri kártyatulajdonos, azaz a vásárló annyival nem jár jobban, mert számára nem érzékelhető ez a kiadás, mivel az éves kártyadíjban fizeti meg tömbösítve – tehát ösztönzőket kell beleépíteni a rendszerbe az alkalmazások kifejlesztésénél, hogy megérje a vevőknek megváltoztatni eddigi fizetési rutinjukat.
A másik terület, a számlainformációs aggregátor szolgáltatás a különböző bankoknál vezetett számlákról nyújt összesített, áttekinthető adatokat. Ilyen lehet például a költés típusa szerinti csoportosítás, amelynek előnye, hogy így nem kell egyenként végignézni a banki oldalakat ahhoz, hogy képbe kerüljünk aktuális pénzügyi helyzetünkkel kapcsolatban.
Magyarországon azonban egyelőre nincs nagy roham fintechfronton: február közepéig mindössze egy számlaaggregátor-szolgáltatót jegyzett be a felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Bank, míg az EU-ban már mintegy kétszáz szereplő szerzett számlaaggregátori és fizetéskezdeményezési engedélyt. Pedig a jegybank hozzáállására nem lehet panasz. Az MNB közvetlenül is támogatja a magyar fintechszcénát, mivel szerinte még bőven van tér a fejlődésre mind a költséghatékonyság, mind a versenyképesség terén a hazai bankszektorban. Ennek során szem előtt tartják, hogy ha túl szigorú a szabályozás, a vállalkozások egyszerűen külföldre települnek, ha pedig túl laza, az nem tisztességes a pénzügyi szektor jelenlegi tagjaival szemben, hiszen a megengedőbb szabályok miatt jelentős versenyelőnyhöz jutnának az új szereplők. Jó kezdőlökést adhat egy-egy ilyen cégnek az MNB Innovation Hub, amely a bankok, biztosítók, fintechcégek, startupok közötti minél zökkenőmentesebb információcserét segíti elő, valamint az MNB közvetlen iránymutatást is tud nyújtani az erre az új területre vonatkozó jogszabályokról. Sőt, a jegybank ezen túlmenően a régiós országok között elsőként egy „innovációs pénzügyi tesztkörnyezetet” is kialakított a pénzügyi innovátorok részére, a Regulatory Sandboxot, ahol ténylegesen létező, de korlátozott számú ügyfél adatain meghatározott ideig, bizonyos szabályok alól felmentve tudják tesztelni fejlesztéseiket.
A bankok sem sietnek elébe menni a PSD2 által indított változásoknak. A március eleji helyzet szerint mindössze két magyarországi hitelintézetnél tudják tesztelni a fejlesztéseiket a fintechcégek – az MKB-nál és a K&H-nál. Nem lenne illendő kihagyni a felsorolásból a legnagyobb hazai bankot, az OTP-t, mivel az általa fejlesztett alkalmazás rendre előkelő helyen végez a pénzügyi mobilszolgáltatási rangsorokban, így várhatóan a PSD2 kapcsán is az élmezőnyre hajt.
Bár a bankok jó pár éve elkezdték az online csatorna felé terelni az ügyfeleket, még mindig sokan vannak, akiknek fontos a fiókba járás, a pénzintézet fizikai jelenléte – ezeket a régi szokásokat várhatóan nem egyik napról a másikra sikerül majd felülírni az új technológiáknak.
