– Új egyensúlyi árszint köszöntött ránk a nyáron? Mármint ami a forint euróval szembeni „árát” illeti.
– A jól megszokott 310-es euró/forint árfolyamtól egy darabig elköszönhetünk. A magyar fizetőeszköz új nyugvópontot keres magának, és úgy tűnik, hogy a jelenlegi turbulens időkben ezt a 320–325 közötti sávban találta meg. Ugyanakkor a hazai gazdaság fundamentumai, alapvető teljesítménye és sarokszámai alapján a forint alulértékelt.
– Mi lenne a reális árfolyam?
– A valós értéke az euróval szemben valahol inkább 300 körül lenne. Ehhez képest a még mindig laza monetáris politika, amely szembemegy a világon egyre általánosabbá váló szigorítással, valamint a kockázatkerülés gyengén tartja a forintot. Ugyanakkor a 300-as árfolyam csak akkor lenne reális, ha hirtelen minden rizikót kiemelnénk a rendszerből.
– Jó vagy rossz a gyengülő forint a gazdaságnak?
– A hazai deviza gyengülésekor a gazdaságpolitikusok azzal szoktak nyugtatni, hogy ez jó az exportáló vállalatoknak. Ezzel természetesen nehéz vitatkozni, de az éremnek van egy másik oldala is. Ez pedig nem más, mint hogy sok exportőrnek bizony igen komoly az importszükséglete. A feldolgozóiparban a hazai hozzáadott érték még mindig alacsony nemzetközi összevetésben, vagyis amit az exportáló vállalat a forint gyengülése révén megnyer a réven, azt elveszíti a vámon, hiszen az import is drágább lesz. Persze összességében az egyenleg még így is pozitív marad, de nem mindegy, hogy az árfolyam gyengülése milyen további hullámokat vet, gondolok itt elsősorban az árazási döntésekre. Hiszen egy meglóduló infláció mellett a gazdaság összességében veszíthet is a gyenge árfolyamon.
– Hol van az a határ, amikor a jegybanknak már be kell avatkoznia?
– Rendkívül nehéz meghatározni, hogy pontosan mi lehet az az árfolyam, amely mellett az MNB lépéskényszerbe kerülne. Nagyon sok múlik más egyéb tényezőn, így akár az olajárak alakulásán is. Ha feltételezzük, hogy minden más változatlansága mellett csak a forint erőtlenedik, úgy véleményem szerint a 330-as szint már kényelmetlen lehet, a 335 feletti pedig már akár beavatkozásra is ösztönözheti a jegybankot.
Van azonban egy nagy ismeretlen az egyenletben: a cégek árazási döntése. Az elmúlt években az árfolyam-ingadozásra adott árazási reakció szinte eltűnt. A forint a 310-es szinthez képest több éven keresztül egy plusz-mínusz kétszázalékos sávban mozgott. Ez nem ösztönözte a vállalatokat átárazásra. A jelenlegi, tartósan gyenge árfolyam viszont könnyen lehet, hogy már lecsapódik az árakban. Persze nem feltétlenül azonnal, hanem a jövő évi tervezés összerakása során, vagyis előfordulhat, hogy csak 2019 elején szembesülünk a gyengébb forint inflációs hatásával.
– Mekkora összegben „várakoznak”, shortolnak a befektetők, spekulánsok a forintra? S miért mindig nyáron romlik a pénzünk?
– Az infláció erősödése, a feltörekvő piaci kockázatkerülés, az amerikai monetáris szigorítás és a jegybank laza monetáris politikája együtt sérülékennyé teszi a hazai fizetőeszközt. Nem véletlen tehát, hogy a piaci szereplők elsősorban a forint további gyengülésére számítanak. Ezt jól jelzi, hogy a külföldiek úgynevezett kumulált spekulatív pozíciója július végén nagyjából 2500 milliárd forintra rúgott. Egyelőre újabb érdemi forint elleni vagy melletti nagy pozíciófelépülésre nem utalnak jelek, hiszen a nemzeti devizánk ismételten egy relatíve szűk sávban mozog. A nyáron megfigyelt komolyabb ingadozásában persze az is szerepet játszott, hogy ilyenkor könnyebb kilendíteni az árfolyamot, hiszen sekélyebb a piac, kevesebb az ügyletkötés, így egy-egy nagyobb tranzakció is meg tudja mozgatni azt.
– Ha a Standard & Poor’s, melynek szakértői a napokban nálunk jártak, felminősíti a magyar adósságot, automatikusan erősödik a magyar fizetőeszköz?
– Elméletben a következő fontosabb forintmozgást előidéző esemény a felminősítési hullám lehet. Ugyanakkor mivel a piac már eleve úgy kezeli Magyarországot, mintha jobb adósbesorolással bírna (erre utalnak az alacsony csődkockázati felárak), a mostani felminősítés kevésbé mozgathatja meg a forintot. Nagyobb jelentősége akkor lenne a lépésnek, ha a hitelminősítők már a piac előtt járnának, de erre, azt gondolom, még jó darabig nem kerül sor.
