– Matolcsy György jegybankelnök azt szorgalmazza, hogy az államadósság teljes egésze kerüljön át magyar kézbe. Milyen időtáv kell ehhez?
– Kétségtelen, hogy az MNB elnöke emelte a tétet. Amióta az ÁKK vezérigazgatója vagyok, 2015 óta, maximálisan mi is erre törekszünk. Ebben fontos partner a jegybank is, elsősorban az önfinanszírozási programján keresztül, melynek lényege, hogy a kereskedelmi bankok szintén állampapírokat vásárolnak. Közben folyamatosan épül le az államadósságon belüli devizarész: 2018 végén ez a hányad húszszázalékos volt, s 2019 végére a tizenhét százalékos arány reális célkitűzésnek tűnik. A csúcson, az IMF–EU-hitel felvétele idején ötvenszázalékos volt a kitettségünk, a külföldi tulajdon pedig kétharmados. A mi számításaink szerint 2025-re eljuthatunk oda, hogy az államadósság mintegy három százaléka marad deviza.
– Akkor devizakötvény újbóli kibocsátása szóba sem jöhet!
– Évente átlagosan két-három milliárd euró devizaadósság jár le, és ezeket a lejáratokat teljes egészében forintkibocsátásból törlesztjük évek óta. Konkrétan: 2015-től nettó értelemben nem, csak devizakötvény-visszavásárlással egybekötve bocsátott ki eurókötvényeket a piacon Magyarország.
– Mi marad a devizás portfólióban?
– Hat év múlva gyakorlatilag már csak két kibocsátás, a 2027-es és a 2041-es lejáratú kötvények maradnak a portfólióban, néhány devizahitel mellett. Vagyis lényegében csupán két kötvénysorozat képviseli majd a devizaadósságot hazánkban. Ha pedig e tartozás „történetét” felelevenítjük, ötvenéves tehertől szabadulunk meg 2025-re. Tudniillik a devizában történő eladósodás a hetvenes években indult. Évtizedes tapasztalat immár: könnyű eladósodni, de nagyon nehéz visszafizetni a tartozást.
– Egyébként nem teljesen mindegy, ki finanszírozza a magyar adósságot: külföldiek, azaz nemzetközi befektetők, avagy belföldiek?!
– Elméletileg igen, a gyakorlatban nem. Pont a 2008-as globális válság, majd a valóság cáfolt erre rá. A devizatartozás ugyanis külföldi adósságot is jelent. Többször láttunk már a világ különböző helyein árfolyamválságot, amelynek a hátterében pont a nagy külföldi adósság állt. Másfelől azért is jobb, hogy ha a tartozás teljes mértékben hazai kézben testesül meg, mert a kamat, amelyet kifizet az állam, itthon marad.
– Egyébként ez milyen recept? Japán vagy olasz?
– A nagyarányú belföldi tulajdon miatt inkább az előbbi: Japánban az államadósság 95 százalékban belföldi kézben van. Hosszú időn keresztül Olaszországban is ez volt a helyzet, ám akkor, amikor beléptek az eurózónába, s lement a kamatszint, elengedték a lakossági piacot. Most óriási erőfeszítéssel próbálják visszacsábítani a háztartásokat. A teljes dráma Görögországban következett be, miután a görögök a külföld felé adósodtak el, szinte teljes egészében.
– Miközben mindhárom hitelminősítőnél befektetésre ajánlott a magyar adósság, addig az S&P és a Fitch Ratings ebben a kategóriában javított is rajtunk. Belénk szerettek?
– A hitelminősítői verdiktek logikus lépések voltak, és ki is kellett várnunk: másfél évbe telt a mostani felértékelés. Bár a makrogazdasági számaink folyamatosan jól alakultak, a kulcstényező az adósságráta jelentős mérséklődése volt. 2010 óta mintegy tíz százalékponttal csökkent, ez nemzetközi viszonylatban is szép teljesítmény. Ha pedig kivennénk a tartozásból az Eximbank-tételt, akkor hetven százalék alatt lennénk.
– Közép-európai összevetésben hol tartunk?
– A románok előtt vagyunk, a lengyeleknek kicsit jobb a besorolásuk, a térségben pedig egyértelműen a csehek vezetnek.
– A befektetésre ajánlott kategóriában van még annak jelentősége, hogy hol, milyen „topligás selejtezőben” játszunk?
– Természetesen! Nincs is jobb egy tripla A-s besorolásnál. E gazdaságok között van Norvégia, Svájc vagy éppen Szingapúr. Azok az országok, amelyek jobb gazdasági helyzetben vannak, olcsóbban finanszírozzák magukat. Hatalmasat nyernek azon, hogy kisebb a kamatkiadásuk.
– Senki sem vitatja, hogy a hitelminősítők a világ urai, de azt sem lehet elfelejteni: a 2008-as globális krízis idején lenullázott értékpapírokat ítéltek korábban kiválónak.
– Kétségtelen, hogy pont emiatt megcsappant a tekintélyük. 2008 óta a legnagyobb fordulat ott érhető tetten, hogy a hitelminősítés szintje elszakadt a piaci árazástól. Ezt láttuk a mi esetünkben is.
Miközben Kínában vagy éppen Japánban működnek a belső piacon tevékenykedő saját intézetek, alapvetően továbbra is a három nagy hitelminősítő a mindenható Nyugaton, vagyis ezek ítéleteit figyelik a nemzetközi pénz- és tőkepiacon.
– Füstbe ment terv egy európai intézet működtetése?
– Európa sok országból tevődik össze, a különböző érdekeket nehéz összehangolni. Ráadásul a három nagy hitelminősítőből egy, a Fitch Ratings brit, egy német–francia hátterű intézet megítélése tehát Európán belül sem biztos, hogy egységes.
– Nem okoz előbb-utóbb piaci anomáliákat, hogy a lakosság állampapírba fektet, s nem bankoknál helyezi el a megtakarításait?
– A felvetés jogos, de a mostani helyzetben, mikor is pénzbőség uralja a piacot, nem okoz problémát. Másik oldalról nézve a kereskedelmi bankok az állampapírok legnagyobb forgalmazói, nyolcvan százalékban ők értékesítik ezeket az értékpapírokat. Fontos szempont továbbá, hogy Magyarországon nagy a lakosság megtakarítása, és ők keresik a jó megtakarítási lehetőségeket.
– Ugyancsak Matolcsy Györgytől származik ez a mondat: a következő évtizedekben bevezethetjük az eurót. Mit jelentene az államadósság-kezelés szempontjából, ha már tagjai lennénk az eurózónának?
– Az alacsony kamatszint miatt rövid távon kifizetődő volna a tagság, közép- és hosszabb távon azonban úgy járhatnánk, mint az olaszok, hogy a görög drámát már ne is említsem. Nem pusztán pénzügyi okból van jelentősége a felzárkózásnak, annak a reálgazdasági fejlettségi szintjét is meg kell teremteni. Láthatóan csak azok az országok prosperálnak jól az euróval – Németország, Belgium, Hollandia, Ausztria –, amelyek nagy reálgazdasági fejlettséggel léptek be az övezetbe. Lehet csatlakozni, de a hangsúly a rossz vagy a jó csatlakozáson van.
– Az euró bevezetésének a hatvanszázalékos adósságráta elérése is a feltétele. Ez mikorra jöhet össze?
– Varga Mihály pénzügyminiszter az MKIK gazdasági évadnyitóján kormányzati célként azt határozta meg, hogy 2022 végéig hatvan százalék alá csökkenjen a magyar államadósság a GDP arányában. Ehhez szükséges, hogy alacsony szintű legyen a költségvetési hiány, és az inflációs környezet is kedvezően alakuljon.
névjegy
1999-ben végzett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Ezt követően két évig a Pénzügyminisztériumban és az Államadósság Kezelő Központban elemzőként, majd az ING Bank és a K&H Bank közgazdászaként dolgozott.
2012-ben ügyvezetőként a Századvég Gazdaságkutatónál vállalt munkát.
2013-ban a kutatócég megvette a Napi Gazdaságot, melynek főszerkesztője lett.
2015 februárjában nevezték ki az Államadósság Kezelő Központ vezérigazgatójának. Jelenleg a Corvinuson doktori disszertációját írja államadósság témában.
