– Kezdjük egy kézenfekvő kérdéssel. Mi most a divat?
– Nincs már divat! Mármint a régi, hagyományos értelemben. Vannak trendek, mint például a párducminta, az élénk színek vagy éppen a melegítő általam eléggé ellenzett utcai viselése, s itt vannak a ronda sportcipők is. Ez mind mutatja, hogy évek óta a casual az irány, vagyis mindenki lazul. Azonban optimista vagyok a klasszikusabb elegancia visszatérésével kapcsolatban, hiszen a divat, csakúgy, mint a történelem vagy a gazdaság, a végletek között mozog. Egy idő után eljön a kitaláltabb öltözködés korszaka.
– Miként látja a hazai öltözködési kultúrát? Változott az utóbbi tíz évben?
– Úgy vélem, mi, magyarok kicsit vagy talán túlságosan is leírjuk magunkat – bár előfordul, hogy sokkal többet képzelünk magunkról, de inkább jóval kevesebbet. Szerintem nem érdemes oktalanul túl kritikusnak lenni, hiszen Budapestet nem lehet összehasonlítani a nyugati metropoliszokkal. De sokkal jobb a helyzet, mint korábban, nőtt az életszínvonal, ami meglátszik az utcaképen is. Úgy látom, a fiatalabb generációra kifejezetten jellemző, hogy ad a külsejére, sokan járnak borbélyhoz, összességében tudatosabb lett a jó kinézet a mostani húszasoknál és harmincasoknál. Magyarországon egyébként is nagyon nagy a különbség a vidék, a vidéki városok, a vidéki nagyvárosok és Budapest között. Nyilvánvalóan a fővárosban van a legtöbb lehetőség öltözködni, így a pesti utcakép messze jobb, mint a magyar átlag. Ugyanakkor vidéken látni embereket, akik még mindig a harminc évvel ezelőtti katonai egyenruhájukban bicikliznek.
– Mi a helyzet a színekkel? Mi dominál? Most jött vissza Berlinből. Ott mit tapasztalt?
– Színesedünk, de egy dolog, hogy mi a divat, és egy másik, mit vesznek meg az emberek. Például az örök klasszikus sötétkék öltöny szinte sosincs leárazva – míg a barna vagy szürke-zöld kockás igen. Ma sok szín van jelen, miközben az utcakép szürke maradt. Ez azonban nem kelet-európai kuriózum, mert például Berlinben is az. Az összkép Budapesten és a német fővárosban tehát hasonló.
– Munkájából adódóan sokfelé járt a világban. Hogyan látja, melyik náció a legstílusosabb?
– Egy-egy város öltözködési esszenciáját a legjobban a metrókban lehet elkapni. Itt ugyanis megfordul mindenki, össze vannak zárva az emberek, és néhány megálló alatt fel lehet mérni egy-egy öltözet kisebb részleteit is. Londonban például azt látom, hogy bármennyire metropolisz, rettenetesen öltözködnek az emberek, egyes elit kerületeket kivéve. Párizs hasonló látványt nyújt. Az olaszok, spanyolok, svédek viszont nagyon extrémül adnak a kinézetükre, csakúgy, mint a dél-amerikaiak. A magyarok hozzák a közép-európai, cseh, lengyel, szlovák vonalat, ami németes beütésű a márkák és a színek tekintetében is.
– Mennyi időbe telik, amíg egy öltözet vagy akár kiegészítő „átjön”?
– Mondok egy példát. Most nagyon „pörög” a kalapviselet. Olaszországban a luxus- és az olcsóbb üzletekben is kalap kapható, amelyet vesznek és hordanak is az emberek. Ehhez képest Magyarországra ez három év alatt jut el – annak ellenére, hogy a nyugati brandek itt is elterjedtek, nem járnak még annyian ezekre a helyekre.
Itthon egyébként probléma szokott lenni, hogy átgondolatlanul, összevissza, impulzusszerűen vásárolnak a fogyasztók. És ott van a leértékelés csapdája, amikor sokan teljesen szükségtelen darabokat vesznek meg. Úgy veszem észre, hogy a divat túlcsordult, telített a piac. Nemcsak hogy új divatcéget nehéz felfuttatni, hanem a komoly régi márkák is repedeznek már. Annak ellenére, hogy egy csaknem 3000 milliárd dolláros iparágról van szó.
– Dilemmázunk azon is: praktikum vagy esztétikum? Mi a helyzet például a téli utcaképet domináló pufi dzsekikkel?
– Van létjogosultságuk, már csak az általános lazulós trend miatt is, de csupán a megfelelő helyen. Az igaz, hogy az elegancia sokszor nem praktikus, de kreatívan is meg lehet oldani egy-egy öltözetet. Például a klasszikusan elegáns kasmírkabátokat is lehet „téliesíteni”, egy vékony pufi dzsekivel alávéve máris lehet menni a mínuszokba. Nem kell tehát síkabátban korzózni a városban egész télen.
– A téli ünnepekhez közeledve mire hívná fel a figyelmet öltözködési fronton?
– Az ünnepet, a különleges alkalmat – legyen az karácsony vagy akár csak egy koncert, színházi előadás – próbáljuk megtartani a ruhákkal is. Ma már a céges karácsonyi partikra fel tudnak öltözni az emberek, de fontos lenne családi körben is megtisztelni annyira egymást és az ünnepet, hogy nem dzsoggingban ülünk le az asztal mellé.
– Mit jósol, mit viselünk 2019-ben?
– Megmaradnak a kockák, pontosabban a négyzethálós minta, a casualhangulat, amely a férfiaknál a pamutnadrágot jelenti zakóval, a nőknél pedig a sok farmer, a bőr ruhadarabok használata lesz jellemző továbbra is, emellett a szabott ruha, a magas sarok és az edzőcipő szintén trend marad.
– Új könyve, a Köszönöm, kérem a viselkedéskultúránkról szól. Miért fogott bele a megírásába?
– Mindig is érdekelt a téma, de nem szerettem volna felvenni a megmondóember szerepét. A stílushoz elválaszthatatlanul hozzátartozik a viselkedés. Úgy véltem, érdemes tisztázni pár dolgot, gondolok most arra, hogy ma már mindennapos, hogy a férfi nyújt kezet a nőnek előbb, például ha fogadja őt valahol. De benne van az is, mit „illik” elhozni egy szállodaszobából, ki megy előre az étterembe, és megszólal benne esküvőszervezőtől a virágáruson át a concierge-ig nagyon sok szakma képviselője, ahol fontos tudni, mi illik. Modernnek kell lenni, de nem szabad hagyni, hogy az alapvető udvariassági szabályok eltűnjenek. A könyv konkrét apropója egy idézet volt, jól megragadja a lényeget: jó modor akkor is létezik, ha sokan nem hallottak róla…
Best of schiffer
Kedvenc ruhadarab: fehér ing
Kedvenc szín: sötétkék
Kedvenc stílusikonok: Grace Kelly, Sophia Loren, Cary Grant, George Clooney
Első munkahely: Pierre Cardin-üzlet, Budapest
Facebookos követők száma: 67 000
Instagramos követők száma: 6200
Fotós: Schram András
