A Magyar Nemzeti Bank a sok megalapozatlan kritika ellenére kitartott az alacsony kamatszint mellett, valamint sikerült gyökeresen visszaszorítani az ország külső adósságnak való kitettségét. Vagyis egy esetleges globális pénzügyi krachot moderáltabban úsznánk meg, mint a 2008-ast – hangsúlyozta lapunknak adott interjújában az általunk megkérdezett közgazdász, egyetemi docens.
– A napokban jelent meg Tőzsdeuniverzum című monográfiája, melynek címe azt sugallja, mintha a XXI. században a tőkepiacok az egész világot behálóznák. Ezek szerint Magyarországot is?
– Valóban, két szerzőtársammal jegyezzük a könyvet, amelyet pontosan azért írtunk, hogy a hazai érdeklődőknek is segítsen tájékozódni a tőkepiacok és a tőzsdék világában. Úgy hiszem azonban, hogy a magyar lakosság érdeklődése még mindig visszafogott, ami a tőzsdei befektetéseket illeti. Amennyiben összevetjük az összes lakossági megtakarítást a részvényvásárlási hajlandósággal, arra jutunk, hogy Magyarországon az emberek kerülik a tőkepiacok kockázatait.
A lakosok nagyobb része jól érzi, hogy megfelelő tájékozottság és szaktudás hiányában a tőzsdei befektetés veszélyes terep. Ugyanakkor tekintélyes és gyors profitot eredményezhet, és ez a mérleg másik serpenyője. Érthető, ha a befektető részesedni kíván ebből, de a kockázatokról ugyanúgy tájékozódni kell, mint a lehetőségekről. A hollywoodi mozik egyik felkapott témája az úgynevezett IPO-k világa, a vállalatok nagy haszonnal kecsegtető piacra lépése. Hazai viszonylatban mégis kevesen ismerik ezt a lehetőséget, és a tapasztalat szerint inkább azok a részvények keltik fel az érdeklődést, amelyek jelentős árfolyam-emelkedésen vannak túl. Amikor valaki túl drágán vásárol, mert úgy érzi, kimarad, ha lemarad, már rövid távon veszteséget realizálhat. Ez akár egy életre elveheti a kedvét a parkettől.
– A tengerentúlon viszont a háztartások nem tartanak ennyire a rizikótól. Van hová fejlődnünk, nem?
– Mindenféleképpen. Igaz azonban, hogy ott jóval több ilyen lehetőség van. A közelmúltban egy igen érdekes cég piacra lépése bizonyult jó üzletnek. A Beyond Meat egy húshelyettesítő termékeket gyártó vállalkozás, amely tehát alapvetően a vegánusok igényeit elégíti ki. A papír kereskedését ez év májusában, huszonöt dollárral kezdték a tengerentúlon, ma körülbelül 150 dollár a piaci árfolyam. Ez szép hasznot jelent a befektetőknek. De kockázat a kezdeti nyilvános kibocsátások világában is van. A jóval közismertebb Uber vállalat közelmúltban történt piacra lépése, amelyet igazi médiaőrület övezett, már az első napokban hatalmas bukás volt. Az árfolyam azóta is gyengélkedik – alig emelkedett a kezdetekhez képest.
– Biztonságosabb talán a nyersanyagokba fektetni? Például kőolajba?
– Semmiképpen sem biztonságosabb. Jómagam legalábbis akkor kereskedek nyersolajjal, ha kifejezett izgalmat keresek. Az árfolyam a nyersanyagok és különösen a fekete arany tekintetében rövid távon sokkal inkább kitett a híreknek, a készletadatoknak és a geopolitikai eseményeknek. Donald Trump, az USA elnöke éppen a mai beszélgetésünk előtt egy nappal nyilatkozott úgy, hogy az Egyesült Államok hadereje készen áll csapást mérni Iránra, s egy lelőtt amerikai drón, valamint más előzmények miatt a háborús várakozások már ezt megelőzően is pattanásig feszültek a világ első számú katonai hatalma és a közel-keleti ország között. Ebben látom a rövid távú okát a kőolajárfolyam elmúlt napokban tapasztalt szárnyalásának. A globális kitermelés jelentős része ugyanis a Közel-Keleten zajlik. Elképzelhető, hogy egy gyors enyhülés azonnali árfolyameséssel járna. Ez az esés nagyobb lehet, ha az USA és Kína nem veszi fel eredményesen a tárgyalások elszakadt fonalát a napokban várható G20-csúcson. A bizonytalanság révén a kőolajárfolyam alakulásában akár hektikus mozgások következhetnek, és az óvatlanabb befektetők jelentős veszteségekkel zárhatják a pozícióikat.
– Ha már szóba került a kereskedelmi háború és a geopolitikai kockázatok növekedése, sokan már egy újabb recesszióra készülnek. Számíthatunk gazdasági visszaesésre?
– Amennyiben igen, úgy ez teljesen más típusú recesszió lesz, mint amely 2007-es kezdettel, az amerikai másodlagos jelzáloghitel-piac összeomlásából kiindulva maga alá temette a globális tőzsdéket. Úgy gondolom, ma a gazdaság jobb állapotban van, a bankszektor pedig jobban szabályozott, prudensebb keretek között működik. 2007–09 tapasztalatait ugyanis leszűrték az államok, és szabályozással válaszoltak a bankrendszer túlkapásaira. A részvénypiacok az elmúlt időszakban egyébként is igen kedvezően reagáltak arra, hogy Jay Powell, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke – legalábbis a kommunikáció szintjén – nyitottnak mutatkozott az egyébként nem túl magasra emelt jegybanki alapkamatszint csökkentésére.
– De mennyire éber Európa?
– Az Európai Központi Bank csak kullog a folyamatok mögött, és nem tudta követni a Fed kamatemelési politikáját. A tőzsdei szakembert ez azért aggodalommal töltheti el, miszerint a kamatpolitika területén az EKB eszköztelen lesz, ha mégis jön a recesszió. Ily módon nem élénkítheti majd a gazdaságot. Az aggályokat fokozza, hogy nem tudni pontosan, ki veszi át az októberben távozó EKB-elnök, Mario Draghi helyét. A kiszámíthatóbb jelöltnek a finn Olli Rehn, az EU jelenlegi gazdasági és pénzügyi biztosa tűnik, a német aspiráns Jens Weidmann azonban csak mérsékelt együttműködési hajlandóságról tett tanúbizonyságot a Bundesbank élén.
– Ránk milyen hatással lenne egy globális pénzügyi krach?
– Egy gazdasági visszaesés mélyen érinthet minden befektetőt, de a magyarok sokkal kedvezőbb helyzetben nézhetnének szembe egy esetleges tőkepiaci válsággal, mint 2007–09-ben. Akkor az elszabadult infláció és a devizaalapú eladósodás okán a lakosságot is sérülékeny állapotban érte a krízis. A forintárfolyam akkori instabilitása és a nagy magyar vállalatok árfolyamának összeomlása 2009-ben még azt sem zárta ki, hogy egy leleményes külföldi befektetési alap irreálisan alacsony áron vásárolja fel a stratégiai szempontból is alapvető fontosságú hazai cégeket.
Ilyesmitől most nemigen kell tartanunk. A Magyar Nemzeti Bank a sok megalapozatlan kritika ellenére kitartott az alacsony kamatszint mellett, valamint sikerült gyökeresen visszaszorítani az ország külső adósságnak való kitettségét. A magyar befektetők oldaláról pedig válság esetén segíthet az említett alacsony részvénykitettség és a minimális kockázatvállalási hajlandóság az úgynevezett származtatott ügyletek területén. Amerikában és Nyugat-Európában ugyanis 2007–09-ben jelentős veszteségeket szenvedtek el azok a befektetők, akik ilyen multiplikált tőkeáttéttel hajtottak végre tranzakciókat. Sokszor felmerült a gyanú azzal kapcsolatban, s ilyen volt a krízis éveinek emlékezetes francia, Jérôme Kerviel-féle brókerbotránya, hogy a hazardőrök talán hallgatólagos pénzügyi intézményi támogatással vállaltak kockázatot. Magyarországon a befektetési banki tevékenység kevésbé aktív, s válság esetén a hátrány előnnyé válhat azzal, hogy a lakossági és vállalati források kisebb tőkepiaci rizikónak vannak kitéve.
– Ám az „alacsony kitettségnek” pandanja is van!
– Konjunktúra esetén ez sajnos azt is jelenti, hogy a magyar befektetők kimaradhatnak a nagy kockázatú ügyletek extra nyereségéből, vagy külföldi közvetítők bevonásával férhetnek hozzájuk a vakmerőbbek. Akár recesszióra, akár további konjunktúrára kerül azonban sor, Magyarországon fontos a pénzügyi tudatosság fejlesztése és a tőkepiacok területét érintő átfogóbb tájékoztatás.
