Már nem trendi az euró

Pénz beszél
Sokat veszített vonzerejéből az euró a válság után, amikor felszínre kerültek a közös valuta használatának árnyoldalai is.

HÁTRÁNYOK

Bulgária és Románia siet az euró-öve-zet felé, már a következő néhány évben bevezetnék, a visegrádi országok azonban – Szlovákia kivételével, ahol már egy évtizede a közös valutával fizetnek – visszafogottabbak. Magyarország részéről legutóbb Matolcsy György jegybankelnök szólalt meg a témában, amikor az euró bevezetésének dátumaként az elég távoli jövőt, a „következő évtizedeket” jelölte meg.

Kétségkívül sok előnye van a közös valutának a mindennapokban, amit nem érdemes vitatni. Ilyen például, hogy a közös pénz nyomán egyszerűen összehasonlíthatóvá válik a különböző országokban árult termékek és szolgáltatások ára, így nő a verseny, külföldi utazáskor jól jön a valutaváltás megszűnése és az alacsony infláció miatt a banki megtakarítások értékállósága is biztosított. Azonban a gazdaság egészére nézve nagyon nem mindegy, hogy milyen fejlettségi szinten áldozza fel egy ország a monetáris önállóságát a közös valuta oltárán, mert az ellenőrzés elvesztése kihat a versenyképesség alakulására, az esetleges válságokra való reagálás „szintidejére” és a forint-euró árfolyamszintjére is. Az utóbbi feletti, hazai kezekben maradó kontroll, azaz a nemzeti valuta leértékelésének lehetősége főleg a kis, exportorientált gazdaságok számára fontos, mint amilyen Magyarország. Egy válság idején ugyanis, amikor visszaesik a külső kereslet, nagy segítség egy exportra termelő vállalatnak, hogy a külföldön eladott áruért kapott eurót forintra átváltva, a forint leértékelésekor a korábbinál több pénz ütheti a markát, versenyelőnyre téve szert a többi eladóval szemben. Erre közös valuta esetén nincs lehetőség.

A közös valutaövezethez való csatlakozás mérlegelésekor feltűnik, hogy a nyugati államok közül – Nagy-Britannia mellett – Dánia is kimaradt, de Svédország sem siet a bevezetéssel, pedig kötelezi rá az uniós csatlakozási szerződés. Csakúgy, mint Magyarországot és a többi kelet-európai tagállamot. Az újonnan csatlakozott országok közül – a balti államok kivételével – egyelőre csak a régiós éllovas Szlovénián kívül északi szomszédunkban, Szlovákiában használják a közös fizetőeszközt. Itt a bevezetés óta egyértelműen drágult az élet, de a fizetések is nőttek egy lapunknak nyilatkozó felvidéki házaspár szerint – bár sokatmondó az is, hogy az anno 1 koronás vegyesboltokat elegánsan rögtön 1 eurósra változtatták, ami akkor 30 koronát ért. Bár harmincszoros áremelkedés természetesen nem történt, az eladók túlnyomó többségben felfelé kerekítették az árakat, az emberek pedig egy idő után elszoktak attól, hogy mindent átváltsanak a régi fizetőeszközre és megszokták a magasabb árszintet.

A többi visegrádi ország azonban szkeptikus maradt. Csehországban az emberek több mint kétharmada ellenzi az euró bevezetését, amit a kormány sem szorgalmaz, annak ellenére, hogy az összes csatlakozási kritériumot teljesíti a gazdaság. Lengyelországban – Magyarországhoz hasonlóan – vannak elmaradások a feltételek teljesítése terén, de a politikai vezetés sem mutat sok hajlandóságot a mielőbbi csatlakozásra.

A görög példa is óvatosságra int – sokan ellenezték a folyamatosan adósságok alatt nyögő, életszínvonalban és jövedelmi szinten is a kelet-európai országokat közelítő állam felvételét az euróövezetbe annak 2001-es indulásakor. Igazuk lett: a sokáig az államcsőd szélén táncoló Görögország megmentése csaknem 300 milliárd eurójába került a közös valutát használó tagállamoknak. Olaszországban pedig egyenesen csökkent az egy főre jutó GDP az euró bevezetése óta, főleg az előírt megszorítások miatt.

Emellett egyelőre az euró bevezetéséhez elengedhetetlen, sokat emlegetett maastrichti konvergenciakritériumokat sem teljesíti Magyarország – igaz, nem kerülne nagy erőfeszítésbe behozni ezt a lemaradást. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is úgy nyilatkozott tavaly, hogy lényegében minden fontos feltételt teljesít a magyar gazdaság, ezért beszélhetünk arról a dilemmáról, hogy mikor és hogy éri majd meg az eurócsatlakozás. Egyelőre nem kell sietni – tette hozzá.

Az Európai Bizottság tavalyi konver-genciajelentése szerint Magyarország a négy gazdasági feltétel közül kettőt nem teljesít. Az egyik ilyen az árstabilitás: túl széles sávban mozgott ugyanis a fogyasztóiár-index a vizsgált kétéves időszakban – igaz, várhatóan 2019-re ez a feltétel teljesül.

A másik az árfolyam-stabilitás – itt is azt kifogásolta a bizottság, hogy a forint euróval szembeni átlagos árfolyama túl nagy kilengéseket mutatott a referencia-időszakban. Pedig a jelentés 2017. májusi közzétételekor még szó sem volt a tavaly sokak külföldi nyaralását megdrágító forintgyengülésről – júliusban, a strandszezon közepén került a történelmi 330-as szint felé a magyar valuta az euróval szemben, ahonnan azóta a 320-as szintre szelídült vissza a hazai fizetőeszköz.

Jól vizsgázott Magyarország az államháztartási hiány terén, ami jóval a plafon, a GDP három százaléka alatt maradt, valamint kedvezők az államadóssági tendenciák is. Igaz, ez utóbbi továbbra is túl magas, a GDP hetven százaléka körüli, míg hatvan százalék az uniós elvárás, de a trend évek óta csökkenő, így ezt a kritériumot teljesítettnek lehet tekinteni. És a ráadás: további feltétel a hosszú távú kamatszint alacsonyan tartása – a tartós felzárkózás feltétele ugyanis, hogy ne kelljen sokat költeni a költségvetésből az állampapírok kamataira. A sikeres adósságkezelésnek köszönhetően ezt a feltételt is kipipálhatja Magyarország.

Nem szabad elfelejteni, hogy az euró bevezetésének fő célja a gazdasági felzárkózás elősegítése – azonban a növekedés pont a közös valutával együtt járó nyomott inflációs szint és a nulla közeli kamatok miatt torpanhat meg. Egy lépéssel továbbgondolva pedig azért is érdemes lehet megtartani a forintot, mert a jövőben akár – a svájci frankhoz hasonló – menedékdevizaként is funkcionálhat, ha sikerül továbbra is hozni a jó gazdasági eredményeket. Erre minden esély megvan, hiszen az előzetes számok szerint a tavalyi GDP-növekedés még a legoptimistább várakozásokat is meghaladva, öt százalék közelében lehetett.

 

AZ EURÓBEVEZETÉS NÉGY KONVERGENCIAKRITÉRIUMA

Árstabilitás
Az inflációs ráta legfeljebb 1,5 százalékkal haladhatja meg a három legjobb teljesítményt nyújtó tagállam inflációs rátáját.  

Rendezett és fenntartható államháztartás
A költségvetési hiány legfeljebb a GDP három százalékát teheti ki. Az államadósság pedig nem haladhatja meg a GDP hatvan százalékát.

Árfolyam-stabilitás
A csatlakozni kívánó tagállamnak legalább két éven keresztül részt kell vennie az árfolyam-mechanizmusban (ERM II.) anélkül, hogy a pénzneme erőteljesen eltérne az ERM II.-ben alkalmazott középárfolyamtól, vagy pénznemének az euróval szembeni középárfolyamát ugyanebben az időszakban lejjebb szállította volna.

Hosszú lejáratú kamatlábak
A hosszú lejáratú kamatláb legfeljebb két százalékkal haladhatja meg az ár-sta-bilitás szempontjából három legjobb teljesítményt nyújtó tagállam kamatlábát.

 

ELLENÉRVEK TÍZ PONTBAN 

  1. Még nem teljesítjük a feltételeket, a tavalyi EB-jelentés alapján csak kettőt a négyből.
  2. Erős az euró a magyar gazdasági fejlettséghez képest, úgy járnánk, mint az olaszok.
  3. Elveszne az önálló monetáris politika és részben a fiskális is.
  4. Az eurózónás nullaszázalékos kamat és a nagyon alacsony infláció miatt megtorpanna a magas növekedési ütem.
  5. Eurózónás tagállamként hozzá kellene járulnunk például Görögország megsegítéséhez. 
  6. Az eurót nem használó nyugati államok sem sietik el a belépést. 
  7. A V4-ek közül sem a csehek, sem a lengyelek nem kívánják bevezetni az eurót, együtt belépni a zónába szerencsésebb lenne.
  8. Az euró eddig mindenütt drágulást hozott, önmagában a felfelé kerekítés miatt is. 
  9. Elveszne a versenyelőnyünk az export terén. 
  10. A forint, ha maradnak a jó gazdasági eredmények, a közeljövőben akár menedékdeviza is lehet

Borítófotó: Pénzégetés. Drágulást hozott az Euró

Ezek is érdekelhetnek

További híreink