Még nem túl késő felkeresni a legkedvezőbb árfolyamon dolgozó pénzváltót azoknak, akik a nyáron a kényelmesen, autópályán elérhető horvát tengerparton süttetnék barnára magukat. A kuna árfolyama ugyanis leköveti a turisztikai szezont: hosszú ideje a május–júniusi időszakban a legnagyobb a kereslet a horvát nemzeti valuta iránt, rendre ekkor is éri el éves csúcsát. Igaz, az idén kicsit „túllőtt a célon”, hiszen – egy rövid 2012-es időszakot kivéve – soha nem volt még ilyen drága a kuna a magyaroknak az Erste Bank elemzése szerint. Azonban még nem késő bespájzolni belőle, mert további mérsékelt erősödés is benne van a pakliban.
Az erős kuna nem jó a turizmusnak: sem a nyaralóknak, sem a vendéglátóknak. Az országba látogató külföldiek számára egyszerűen drágább helyi fizetőeszközt jelent. De rosszul járnak a vendéglátósok is, mivel többe kerül a vacsora, kevesebben jönnek és kevesebb kunát is költenek a vendégek.
Déli szomszédunk egyébként egyre népszerűbb úti cél. Tavaly nyáron csaknem két magyarországnyi, 18,5 millió turista látogatott az alig több mint négymilliós adriai országba. Egy horvátra tehát több mint négy külföldi jutott. A trend ráadásul további növekedést vetít előre: 2017-ben 12 százalékkal vendégeskedtek többen Horvátországban, mint egy évvel korábban. A turisták tömegei pedig rendkívüli keresletet támasztanak a szállásszolgáltatók és az éttermek felé, ami jócskán felhajtja az árakat. Nem csoda, hogy a napi kiadások alapján már Mallorcával vagy Nizzával vannak egy szinten a drágább horvát tengerparti városok, mint például a jól elérhető Isztriai-félszigeten fekvő idilli település, Poreč.
A kuna rendkívüli felértékelődésének a mind több nyaraló mellett oka az is, hogy Andrej Plenković miniszterelnök nemrég egyértelműen letette voksát az euró bevezetése mellett. Szavai szerint a kormánynak „mély meggyőződése”, hogy Horvátország elkezdheti a közös pénz bevezetésének többlépcsős folyamatát. Céldátumot nem tűztek ki, de tavaly októberben a kormányfő még hét-nyolc éves periódust említett. A piacok akkor is erősödéssel reagáltak, a horvát központi bank pedig, hogy elejét vegye a kuna túlzott felértékelődésének, januárban bevásárolt euróból, mintegy hárommilliárd kunát a piacra engedve. Rövid, éles beszakadás után azonban feltápászkodott déli szomszédunk devizája, és májusra történelmi csúcsra drágult. Ez a rendkívüli erősödés, bár az exportnak kedvez, nem tesz jót a szolgáltatóiparnak, s ezen belül is visszafogja a gazdaság egyik legnagyobb bevételi forrásának számító turizmust. Így a jegybank ismét a kunagyengítés mellett döntött, ezúttal 320 millió euró vásárlásával. Apokalipszis, további csúcsokat döntő rendkívüli erősödés nem várható, egyebek mellett pont a központi pénzintézet közbeavatkozása miatt. A szezon végével pedig újból visszaáll a „normális” árfolyam.
Ha már drágul a nyaralás, érdemes megfontolni pár tippet, amivel csökkenteni lehet az árfolyamdráguláson elszenvedett veszteséget. Jót tesz a családi kasszának, ha már itthon megtankolunk, hiszen literenként akár 60 forinttal is drágább lehet az üzemanyag a horvát benzinkutakon. A külföldi utak egyik legnagyobb költségtételét, a szállást manapság egyértelműen az interneten keresztül a legolcsóbb és a legkényelmesebb lefoglalni, érdemes rászánni azt a fél órát. Egyesek szerint tíz perc keresgélés tízezer forint spórolást jelent ezen a téren. A fizetésen és a pénzkezelésen is meg lehet fogni a forintokat. A bankkártyás fizetés, bár egyszerű, sok esetben drágább, mint ha kedvező árfolyamon vásárolt készpénzünket költenénk a vacsorára. Ennek fő oka, hogy a kártyát kibocsátó pénzintézetek általában a drágább eladási árfolyamon váltanak, sőt, ehhez még a kétszeri átváltás extra költsége is hozzáadódik. Hiszen a kunában levont összeget először euróra, majd abból forintra konvertálják, ami megdrágítja a tranzakciót. Azzal is mindenki egyetért, hogy a külföldi készpénzfelvétel általában a legtöbbe kerülő megoldás mind közül, hiszen ekkor egy fix, pár eurós díjon felül még a felvett összeg bizonyos százalékát is levonhatja a bank tranzakciós költségként.
BEZUHANT A TÖRÖK LÍRA
Egy másik tengerparti nyaralási lehetőségeiről híres helyen, Törökországban pont ellentétes folyamatok zajlanak. Történelmi mélypontjára gyengült ugyanis a török deviza a dollárral szemben, az év eleje óta csaknem 14 százalékot esett a líra árfolyama – és még mindig nincs vége. A mélyrepülés közvetlen oka nem pénzügyi, hanem politikai természetű: Recep Tayyip Erdoğan államfő bejelentette, hogy júniusban esedékes, egyébként borítékolható újraválasztása után szinte rendeleti úton kívánja irányítani a török jegybank hatáskörében lévő monetáris politikát, a kamatok alakítását. Erre a piacok érzékenyen reagáltak, hirtelen mindenki szabadulni akar a lírától. A lejtmenet várhatóan folytatódik, mivel most is egy kényes törvényjavaslat van a parlament előtt. Elfogadása esetén kézi vezérlésre válthat a török pénzügyminisztérium: egyes kivételekkel, mint az államtitok, kereskedelmi titok vagy családi magánügy, az összes devizatranzakcióról adatokat kaphat.
Erdoğan egyébként azért szeretné magánál tudni a monetáris politika kormányát, mert ha rossz irányt vesz a pénzpolitika, úgyis az államfőnek kell elszámolnia a választók felé. Így szerinte logikus, hogy az irányítás is nála legyen. Mivel a török alapkamat jelenleg rendkívül magas, 13,5 százalékon áll, drágán tud csak hitelt felvenni az ország – az elnök pedig ezt szeretné leszorítani kamatcsökkentéssel, amellyel egyben az elszabadult inflációt is kezelné. A központi bank kormányzója, Murat Çetinkaya szerint azonban a líra árfolyamának a stabilitását az segítené, ha nagyobbak lennének a hitelfelvétel költségei.
