Egy kutatás szerint a tőkekivitel a kkv-k esetében is tényező, hiszen azon cégek árbevételének több mint negyede származik a határon túlról, amelyek nem hátráltak meg a minőségi ugrás elől, s elkezdtek exportálni.
Távolról sincsenek azonban többségben ezek a „bevállalós” társaságok: a Budapest Bank megbízásából a GfK által készített tanulmány szerint a megkérdezettek csupán ötöde lépett nemzetközi piacokra, és ők sem ma kezdték, kétharmaduk már több mint egy évtizede exportál.
A legtöbbet emlegetett magyar startup-sikersztori, a prezentációs szoftvert fejlesztő Prezi vagy a navigációs szoftverével befutott NNG története nagyon biztató példa, ennek ellenére sincs nagy hajlandóságuk kimozdulni a magyar cégeknek: mindössze négy százalékuk tervezi a külföldi terjeszkedést a következő három évben. Megdöbbentő viszont, hogy több mint háromnegyedük nemcsak nem fontolgatja, hanem teljesen elzárkózik a határon túli megmérettetéstől. Ennek fő oka a válaszadók több mint fele szerint az, hogy egyszerűen nem alkalmas exportra, nem lenne versenyképes külföldön a vállalkozásuk által előállított termék vagy szolgáltatás. Főleg a szolgáltató szektorban működők vélekednek így, pedig egy közelmúltbeli sikertörténet pont egy ilyen vállalathoz, a KiwiSun szoláriumszalonhoz kapcsolódik. A történet különlegessége, hogy számos esetben kint élő magyarok vitték sikerre az idehaza korábban megismert szalonokat. Nem csoda, hogy épp Londonban már a nyolcadik egység épül, és további terjeszkedést terveznek a régióban.
A szolgáltatóipar cégeinek egyébként leginkább a KiwiSun által is alkalmazott, úgynevezett franchise-rendszerben érheti meg határon túli tevékenységet folytatni. Ennek előnye, hogy az „anyavállalatnak” nem szükséges saját tőkéből finanszíroznia a terjeszkedést, hanem partnereket von be, akik/amelyek a készen kapott, ismert, biztos ügyfeleket hozó brandért és az üzletvezetéssel kapcsolatos tudásért cserébe franchise-díjat fizetnek, s vállalják a megadott feltételek teljesítését. A legegyszerűbb a McDonald’s gyorsétteremláncra gondolni, de például az egyik legelső magyar franchise, a ma már svájci–ír tulajdonú Fornetti Magyarországon kívül is csaknem ötszáz alkalmazottal van jelen a régióban. Az sem véletlen, hogy számos boltja van immár a több mint százezer magyarnak otthont adó Londonban is.
Az említett kutatás szerint a második leggyakoribb indoka annak, hogy miért nem terjeszkedik egy társaság külföldön, az, hogy túl kicsinek gondolják a vállalkozást. Ez elsősorban a „mennyiségre termelő” agrárvállalkozások és a kereskedőcégek számára jelent gondot. Érdekes, hogy anyagi akadályokat csupán a válaszadók hat százaléka említett, de a sokat emlegetett, számos nagyvállalat életét is megkeserítő munkaerőhiány ugyancsak visszatart jó pár vállalkozást a külpiacra lépéstől.
A higiéniai papírok számos ismert külföldi gyártójának okoz fejfájást a magyar Vajda Papír Kft. is, amely Magyarországon és Lengyelországon kívül a hazai cégek által nem sűrűn látogatott és szigorú környezetvédelmi előírásokkal rendelkező Norvégiában szintén előállít termékeket. Az északi terjeszkedés oka, hogy lenyomják a szállítási költségeket, így az árversenyben jobb pozíciót érhetnek el.
A jegybank által 1995-ig visszamenőleg közzétett adatok a magyar vállalatok külföldi közvetlen tőkebefektetéseinek alakulásáról azt mutatják, hogy -nagyjából harmadannyi tőkét „fektetnek ki” a hazai cégek, mint amennyi a -határokon túlról beáramlik az országba. A legutolsó elérhető állományadatok szerint 23 300 millió euró kifektetésre 75 500 millió euró befektetés jutott 2016-ban. Ennek az összegnek mintegy hat-nyolc százaléka kapcsolható a pénzügyi intézményekhez, bankokhoz, a többit a vállalatok és a lakosok „dobják össze”.
A magyar cégek külföldi tőkebefektetései egyébként 2014-ben érték el a csúcsukat. Ekkor több mint 33,4 milliárd euró értékben exportáltak tőkét hazai vállalatok, s a külföldiek közvetlen tőkebefektetéseinek az állománya is meghaladta a 80 milliárdot.
Nem lehet kifogás a piaci információk vagy a más országok adózási rendjével kapcsolatos ismeretek hiánya a kis- és középvállalatok számára, már csak azért sem, mivel ehhez állami segítséget is igénybe vehetnek, mert ami jó a magyar cégeknek, az jó az országnak is. Nemzetgazdasági érdek, hogy minél több nemzetközileg versenyképes, magas hozzáadott értéket termelő kis- és középvállalat működjön az országban. Ezt felismerve elsősorban a kkv-k külpiacra lépését támogatja a Magyar Nemzeti Kereskedőház, tanácsadással és üzleti találkozók szervezésével.
A MOL ÁLL AZ ÉLEN
Érdekes adatok derültek ki az amerikai Columbia Egyetem fenntartható befektetéssel foglalkozó centruma és az ICEG (International Center for Economic Growth) budapesti központja kutatásából, amelynek a keretében a nem pénzügyi területen működő, fejlődő országokbeli multinacionális cégek tőkeexportjának a nagyságát vizsgálták. A legutóbbi, 2015-ben publikált jelentés szerint továbbra is a Mol áll az élen a tőkekivitel terén, az energiaipari társaság a magyar cégek mintegy 20 milliárd dollárt kitevő külföldi vagyonából 19 milliárdot „fed le”. A Molt, jócskán lemaradva a Richter Gedeon gyógyszervállalat és az elektronikus eszközök gyártásával foglalkozó Videoton követi. A fejlődő államok között ezzel Magyarország a 19. helyet érte el a 2013-as külföldi működőtőke-állomány nagyságát tekintve, míg a régióbeli államok közül a második legnagyobb külföldi befektető volt, csak Lengyelország előzte meg. Nem meglepő módon a fő célországok a szomszédaink – Románia, Szlovákia, Horvátország, Ukrajna –, de átlag feletti arányban vannak jelen a magyar cégek Oroszországban és Bulgáriában is.
