„Az is kellett, hogy elhiggyük: a világ csak felerészben adottság, csak felerészben a körülmények hatalma, a másik fele akarat. És kellettek, nagyon sokan kellettek olyan emberek, bátor férfiak és nők, akik abban is hittek, hogy nemcsak a másik fele akarat, hanem hogy a világ valójában akaratból épül föl.” Mindezt Orbán Viktor tizenhat évvel ezelőtti beszédéből emeltük ki. 2002-ben – a parlamenti választásokat felvezető kampányban – miniszterelnökként, készülvén az újabb négyéves kormányzati ciklusra, a következő esztendők céljaként a kormányfő az Európai Unió gazdasági növekedése kétszeresének az elérését jelölte meg, amely fedezetet nyújt az átlagkeresetek megduplázására, a gyermekek után járó adókedvezmény, az otthonteremtési támogatás bővítésére, a mezőgazdaság és az egészségügy fejlesztésére. A történelem úgy hozta, hogy nem így lett.
A második Orbán-kormány helyett jött a Medgyessy-kabinet, amelynek a kétszer 100 napos programja kapásból felpörgette az állami kiadásokat, s a helytelen gazdaságpolitika eladósította Magyarországot.
A dicső, nyolc évig tartó „szakértői” kormányzás eredményeként hazánk a technikai államcsőd közelébe jutott – kár lenne ezt elfelejteni.
Hiszen a teljes pénzügyi bebukás csak azért nem következett be, mert segítségünkre sietett a Nemzetközi Valutaalap és az EU, valamint a Világbank. Ha nincs a forintban számolt 6000 milliárdos gigakölcsön, azóta sem álltunk volna talpra. Az IMF és az EU persze nem alapítványként jelent meg. Egyfelől joggal lehetett tartani attól: ha hazánk bedől, az dominóhatást vált ki, másfelől a hitelkeret lévén programország lettünk, vagyis megnyugodhattak a hitelezőink. Törlesztünk folyamatosan.
„Elmúlt nyolc év”: a második Orbán-kormány 2010-ben tudott hozzáfogni a helyzet újbóli stabilizálásához. Azóta újból eltelt nyolc év, s a kabinet gyakorlatilag magának ágyazott meg – politikai, pénzügyi és gazdasági szempontból is. Az eltérés hatalmas: most a bázis egy fegyelmezett költségvetésre és robusztus gazdasági teljesítményre épít.
S úgy fest, a negyedik Orbán-kormány nagyon akarja… Mármint azt, hogy a történet folytatódjék. A friss prognózisában – ez a Brüsszelnek postázott konvergenciaprogram – már tartósan négy százalék feletti gazdasági növekedéssel számol, amelynek a fényében mindenki azt találgatja, hogy mire alapozza ezt a „kincstári konvergenciát”.
Az áttekinthetőség kedvéért pontokba gyűjtve szedtük össze a gyarapodás fő mozgatórugóit.
1. Állami beruházási boom – Az állami beruházások felpörgetése lehet az egyik fontos tényezője a GDP „megugrásának”. A kormány ezt arra alapozza, hogy a beruházások a 2017–19-es csúcsévek után sem esnek vissza, hanem tovább tudnak bővülni. Ez jórészt az állami nagy projektekkel függ össze. A konvergenciaprogram úgy fogalmaz, hogy a tisztán hazai forrásból finanszírozott invesztíciók GDP-arányos kiadása a 2018-ban várható 3,3-ről a ciklus végére öt százalék körüli szintre emelkedhet. A beruházási boom fontos része a Modern városok program, amely tartalmazza az infrastruktúra- (közlekedési és úthálózat-) fejlesztéseket, a gazdaságfejlesztést (ipari parkok, logisztikai központok, tudományos és technológiai parkok, vásárcsarnokok, szálláshelybővítés, turisztikai beruházások), az egészségügyi s az oktatási invesztíciókat is. A fejlesztések pénzügyi vonatkozása „csak” annyi: meghaladja a 3500 milliárd forintot, amelynek a kétharmadát a költségvetés finanszírozza, egyharmadát az EU.
2. Iparfejlesztés és magánberuházási boom – A kon-ver-gen-cia-programból egyértelműen kitűnik, hogy az iparfejlesztés és a magánberuházások ösztönzése a másik fontos lába a gazdasági növekedésnek. Az ugyancsak központi támogatásból megvalósuló nagyvállalati beruházási támogatási program folytatása következik – eddig, 2015 óta 75 cég részesült központi dotációban, aminek az eredményeként létrejött az éves GDP közel 0,3 százalékának megfelelő fejlesztési érték.
3. Erős külső kereslet – Közismert a magyar gazdaság külpiaci beágyazottsága: ennek a GDP-hez viszonyított aránya eléri a kilencven százalékot. A kormány és az NGM helyesen épít az exportdinamikára, miután a nemzetközi intézmények előrejelzései élénkebb külső keresletet vetítenek előre, amely bővíti a magyar kiviteli lehetőségeket. Magyarország legnagyobb partnereinél erős, a hazaihoz hasonló konjunktúrafolyamatok figyelhetők meg, ami növeli a termékeink iránti keresletet is. Ezzel párhuzamosan – az IMF prognózisa alapján – a következő években a tavalyihoz képest gyorsulhat a világgazdaság növekedése, és az egyes országok gyarapodási ütemei közti különbség még tovább csökkenhet, így a bővülés szélesebb alapokon állhat, ami szintén kedvező fejlemény.
4. Bér- és adómegállapodás – A konvergenciaprogramból az is kiolvasható, hogy a hatéves bér- és adómegállapodás növekedési hatása szintén támogatja a magyar GDP bővülését. Így az előrejelzési horizont végére a reálbérek 2016-os értékük közel másfélszeresére emelkedhetnek. Az NGM szerint a megállapodás eredményeként Magyarország versenyképessége hosszú távon is javul. Ez egyfelől a régiós és OECD-s összehasonlításban is nagy munkát terhelő adók csökkentésének, másfelől a tőkejövedelmet terhelő nyereségadó mérséklésének köszönhető.
5. Újfajta költségvetési keresletélénkítés – Az új magyar kormány újfajta költségvetési gazdaságélénkítő intézkedéseket tervez a bővülés négy százalék felett tartása érdekében – fejtette ki a terveket Gulyás Gergely, a Miniszterelnökség frissen kinevezett vezetője. A következő években pótlólagos intézkedésekre van szükség. Ezekről jelenleg is tárgyal a kormány, azonban döntés még nem született – részletezte a szakember. „A mezőgazdaságtól kezdve az iparon át a gép- és építőiparig széles körű javulást szeretnénk látni” – fűzte hozzá a vezető fideszes politikus, aki azonban konkrétumot egyelőre nem árult el. Ugyanakkor megemlítette a minimálbér további emelését.
