Szakértői számítások szerint a 2008–09-es világgazdasági krízis banki megközelítésből mintegy 1500-2000 millárd forintos tétel lehetett, de ebbe még nincs beleszámolva a hitelintézeteket érintő tranzakciós adó. Tíz év távlatából nézve mik is a főbb megállapítások? A korábbi nemzetgazdasági miniszter, jelenlegi jegybankelnök Matolcsy György a téma kapcsán egy szakmai összejövetelen úgy fogalmazott, hogy ha Magyarország euróval és nem forinttal rendelkezett volna a válságkezelés éveiben, nem lett volna lehetséges a sikeres krízismenedzselés.
Ugyanis csakis saját devizával és önálló gazdaságpolitikával lehetett külön úton járni. Vagyis kizárólag forinttal volt lehetséges helyreállítani a költségvetési egyensúlyt és végrehajtani a növekedési fordulatot. Idetartozik az is, hogy a magyarországi strukturális reformok alapfeltételét a politikai stabilitás teremtette meg, a kormány mögött álló kétharmados parlamenti többség. A növekedési fordulathoz pedig az egykulcsos, a munkát alacsony mértékben terhelő adó járult hozzá.
Aki már nem emlékezne rá, a 2008-as amerikai ingatlankrízist hitel-, bank- és fiskális válság, ennek nyomán pedig az úgynevezett szuverén adósságválság követte.
A Magyar Nemzeti Bank kalkulációi szerint a periferikus eurózóna-tagállamok gazdasági bővülése évi több tized százalékponttal nagyobb lehetett volna, ha ugyanígy tesznek. A költségvetési megszorításokra épülő gazdaságpolitika számításaik alapján 18 százalékkal vetette vissza a „club med” országok teljesítményét. A déli uniós tagállamok többsége először lazított, majd megszorított. E kettő ellentmondásban állt egymással, nem volt logikus. A mediterrán országok egytől egyig a szimpla megszorítást választották, Magyarország pedig egy egészen eltérő utat járt be 2010 után.
A strukturális reformok hátránya, hogy rövid távon többen visznek, mint hoznak. Magyarország viszont tudatos politikai döntéssel, hasznossági szempontból vállalta ezek gyors végrehajtását, hogy hosszú távon a jótékony hatások kerüljenek túlsúlyba. Az MNB szóban forgó összeállítása szerint ötven strukturális reformot hajtottunk végre: ezek közül egyetlen nem lett volna önmagában eredményes, csak együtt voltak azok. A hazai recept annyiban volt más, hogy a globális gazdaságpolitikai gondolkodás egyik „érdemtelenül elhanyagolt területe” került fókuszba, amelynek a gerince az egykulcsos családi adózás. A munka helyett a fogyasztást terhelő és a különadók súlyát növelték Magyarországon.
Pedig négy periferikus EU-tagál-lam mellett minket érintett a legjobban a válság. A magyar recesszió or-szág-spe-ci-fi-kus tényezői voltak: különösen gyenge költségvetési pozíció, egyensúly-hiányos és sérülékeny külső pozíció, alacsony aktivitási ráta, nagymértékű adóelkerülés, devizaalapú jelzáloghitelek, magas kamatok, IMF/EU-segélyek, nagy adóék.
A 2008–09-ES VÁLSÁG OKAI
1. Globalizáció
2. A pénzügyi rendszer deregulációja
3. Egy célzott ingatlanbuborék felépülése
4. A pénzügyi problémák tovaterjedése
PÉNZPIACI BIZALOM
A magyar államadósság hitelkockázatának a piaci mérőszámai, például a CDS-felárak azt mutatják, hogy a befektetők már inkább magasabb kategóriába sorolják Magyarországot. A pénzügyi válság során 600 bázispont fölé emelkedő ötéves CDS-felár mára a töredékére, 85 bázispontra csökkent. A közelmúltban bejelentett új külföldi beruházások szintén az országgal szembeni erős bizalmat jelzik.
