Úgyszólván közkeletű vélekedés: ha az ember nyugaton dolgozik, akkor „megszedi” magát, s itteni viszonylatban vagyonos-tehetős „valakiként” tér vissza. Miközben kétségtelen, hogy a nyugat-európai fizetések nagyobbak a hazaiaknál, egyik napról a másikra, pontosabban egyik évről a másikra a Lajtán túl sem lesz senki egyhamar Krőzus király. Persze Dunát lehetne rekeszteni a legendás sztorikkal, amelyek mind arról szólnak, hogy aki kint szerencsét próbált, annak bejött az élet. De nézzük a nagy számtani átlagot!
Ausztriában az átlagos fizetés – a tipikusan nem értelmiségi munkakörökre gondolunk – 1300-1800 euró. Ez forintra átszámolva kétségtelenül jól hangzik, csakhogy a többség nem nyugat-magyarországi falvakból jár át munkába, hanem ott él, ahol dolgozik: Salzburgban, Linzben, Grazban vagy éppen Klagenfurtban. Akad olyan munkaadó, aki szállást biztosít, de ez a kisebbség, a kinti magyaroknak általában maguknak kell kipengetniük a kvártély, a lakhatás, az autófenntartás költségeit. Ami baráti árral kalkulálva is elviszi a jövedelem felét. S a tévhittel ellentétben az árak jóval magasabbak, mint nálunk. A legjobb példa erre a zsemle, amelynek az ellenértéke egy eurónál kezdődik, míg hazánkban a „betevő” csak ötven forintot kóstál. S így van ez a legtöbb élelmiszeripari cikk esetében – a minőség egy másik sztori. Hasonlóan drágább az energia, mint itthon, vagy éppen egy autó fenntartása. A teljes körű éves biztosítások ára 1500 eurótól indul. Arról nem is beszélve, hogy az Ausztriában dolgozó magyarok többsége alapból kénytelen túlórát vállalni, miután a zömük olyan ágazatokban dolgozik, ahol ez természetes. Mindent összevetve: marad ugyan nettó 300 ezer forint az ember zsebében, de ezért rengeteg áldozatot kell hozni.
Nyugati szomszédunkban azonban még így is idilli a helyzet ahhoz képest, ami Nagy-Britanniában van. Ugyanis az osztrákok általában bejelentik a külföldi munkavállalókat, a britek azonban nem minden esetben. Ráadásul – derül ki a szigetországban dolgozó magyarok internetes beszámolóiból – az itteninél kisebb komforttal kell beérniük. Egy a témával kapcsolatos tudósításból például kiderül, hogy Londonban egy önálló szoba bérlése heti 150, vagyis havi 600 font. Közlekedésre, metróra heti 60, azaz havi 240 font megy el. Tisztességes étkezésre és az alapkiadásokra heti 80, vagyis havi 320 font jut. Ha ezeket a tételeket összeadjuk, havonta 1160 font jön ki a kiadási soron. Egy átlagos, az építőiparban dolgozó szakmunkás bevétele cirka 2100-2200 font – heti hat (!) napot dolgozva. Hétfőtől péntekig reggel nyolctól este fél hatig tart a munkaidő, szombaton pedig reggel kilenctől délután háromig kell dolgozni. A kötelező kiadások után a magyar szakmunkás zsebében a hónap végén kereken ezer font marad. Ez 370 ezer forintos jövedelem. Ezt az összeget ebben az ágazatban immár nálunk is meg lehet keresni, sőt többet is!
Tudniillik hazánkban soha nem tapasztalt bérdinamika alakult ki az elmúlt években. Hiába: az ellenzék és a balliberális szakértők így is keveslik a fizetések emelését, szerintük gyorsabb felzárkózás volna szükséges mind a minimál-, mind az átlagbérek tekintetében.
Vegyük a tényeket! Szalai Piroska bér- és munkaerőpiaci szakértő kifejtette: Magyarországon az utóbbi három évben drasztikusan megemelték a minimálbért és a garantált bérminimumot. Olyannyira, hogy a minimálbér ezen időszak alatt a harmadával, a szakmunkás-bérminimum pedig a felével nőtt, ami korábban soha nem látott dinamikát mutat. 2010-től az előbbi több mint száz, az utóbbi pedig mintegy százhúsz százalékkal emelkedett. A minimálbér 2019-ben, a szakmunkás-bérminimum pedig már 2018-ban megduplázódott a korábbiakhoz viszonyítva. Hasonlóan fontos, hogy a reálértékük is nőtt, miután az infláció nem vitte el. A szakember hozzátette: nem érdemes „minden esetben” a nyugati fizetésekhez hasonlítani a hazaiakat, miután a magyar munkavállalók forintban keresik meg a jövedelmüket, s a legtöbben itthon, forintban is költik el azt. Ha ezt banki árfolyamon váltott euróban akarjuk összehasonlítani más országok béreivel, akkor nagyot hibázunk, hiszen a banki árfolyam a termékek és szolgáltatások különböző árszínvonalát nem veszi figyelembe – emelte ki Szalai Piroska.
A Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány kuratóriumi elnöke kitért arra is: a V4 országai közt a második legnagyobb a magyar minimálbér vásárlóereje Lengyelország után. Mint aláhúzta, az EU huszonkét államában van minimálbér, és a legfrissebb számok alapján a 15. helyen állunk (ezt akár már középmezőnynek is tekinthetjük). Közvetlenül Portugáliát követjük, s utánunk jön a sorban Szlovákia, Horvátország, Csehország, Észtország, Litvánia, Lettország, Bulgária. A szakértő utalt arra is: 2002-ben nálunk volt a legmagasabb a minimálbér szintje a visegrádi államok körében, de 2010-re a többi ország lehagyott bennünket: mind vásárlóerő-paritáson, mind pedig euróban számolva. Csehország már 2004-ben, Lengyelország 2008-ban, Szlovákia pedig 2009-ben. Vásárlóerő-paritáson Csehország és Szlovákia elé tudtunk ismét kerülni már 2011-ben, s ezt a pozíciónkat máig tartjuk. A bérszakértő azt is hangsúlyozta, hogy 2018 végére a bruttó átlagkereset elérhette a 330 ezer forintot (a végső adatot később közli a KSH), ami 11 százalékkal több, mint az egy évvel korábbi szám. Ez nettóban 220 ezer forintot jelent, amelyhez még kapcsolódnak a családi adókedvezmények. Szalai Piroska végezetül hozzátette: a világ legfejlettebb gazdaságait tömörítő OECD országainak a táborában az adóék nálunk csökkent a legnagyobbat.
Olyannyira, hogy a munkáltató száz forint bérköltségéből tíz forinttal többet kap meg a dolgozó, mint 2010 előtt. Másképpen fogalmazva: ha egy foglalkoztató 1000 forinttal növelni akarja a munkavállalója nettó bérét, akkor most 310, júliustól pedig 340 forinttal kevesebb adót kell fizetnie, mint tíz évvel ezelőtt.
HATÁROZOTT BÉRFELZÁRKÓZÁS
A Századvég Alapítvány elemzése alapján 2017-ben a 10 százalékot meghaladó magyarországi bérnövekedés a második legnagyobb volt az EU-ban, miközben a közösség átlaga csupán 2,4-et ért el. Mindez összhangban áll más makrogazdasági mutatókkal, többek között a kiskereskedelmi forgalom és a lakossági megtakarítások jelentős 2018. évi bővülésével. Egyébként a Századvég az elmúlt évek gazdasági bővülését is részben a béremelkedésnek tulajdonítja.
