TISZTA KÉP
A félelmeink által vagyunk a legkönnyebben manipulálhatók. Mostanában érzékelhető, hogy a baloldal Európa-szerte nagyon intenzíven keresi azokat a pontokat, amelyekkel reflexszerűen félelmeket, majd ezáltal elégedetlenséget tud kiváltani a társadalom jelentős részében.
A 2018. áprilisi választások után közvetlenül, már májusban a Policy Solutions és Németország Szociáldemokrata Pártjának (SPD) az alapítványa, a Friedrich Ebert Stiftung (FES) Magyar rémálom című közös kutatásában azt elemezte, milyen félelmek élnek a magyar társadalomban. Arra az eredményre jutottak, hogy az elmúlt években javult ugyan a többség közhangulata, a magyarok zömének dominánsak a pozitív érzései a saját mindennapi életével kapcsolatban, emellett azonban még mindig vannak aggályok. Mérésük szerint a társadalom három legfontosabb félelme: az élet bizonytalansága, kiszámíthatatlansága (30 százalék), a komolyabb betegség, kórházba kerülés (24) és az anyagi bizonytalanság, a hó végi számlák kifizetetlensége (23).
A FES támogatásával alig egy hónappal később, júniusban a szintén baloldali Policy Agenda kiadott egy másik elemzést. A Félelmek a munka világában című anyag szerint kilenc csoportba sorolhatók a foglalkoztatás kapcsán megfogalmazható aggodalmaink. E két analízis adja a közel egy éve zajló támadások hátterét.
A munka világával kapcsolatos félelmek közül az egyik az, hogy meg tudunk-e majd élni a nyugdíjból. A mérés szerint ez a szorongási faktor érinti a legnagyobb arányban a társadalmat: negyven százalékban. S mindössze 53 százaléknyian vannak azok, akik úgy gondolják, hogy akár a megtakarításaikkal vagy a családjuk segítségével, de meg tudják őrizni az életszínvonalukat a nyugdíjas éveikben is. Tény, hogy több mint harminc esztendeje riogatnak bennünket azzal, hogy nem lesz, aki megkeresse a nyugdíjravalót, mert nem születik elegendő gyermek, s a Ratkó-generáció nyugdíjasait nem tudja majd ellátni az állam.
Talán érdemes e fenyegetés kapcsán felhívni a figyelmet arra, hogy a Ratkó-nemzedék nyugdíjba vonulásával egy időben sikerült olyan eredményes gazdaságpolitikát folytatni a kormánynak, hogy csökkenteni tudta a munkáltatók által fizetendő szociális hozzájárulási adót, már közel tíz százalékponttal. Mindezt úgy, hogy egyrészt nőtt a dolgozók aránya (a 20–64 évesek foglalkoztatási rátája már elérte a 2020-ra megcélzott 75 százalékot), másrészt a létszámuk (közel nyolcszázezer fővel többen dolgozunk, mint nyolc éve) s az adóbeszedés hatékonysága is nagyon sokat javult. Az elmúlt hetekben sok zavaros állítás jelent meg a nyugdíjakkal kapcsolatban, ezért most nézzük meg az objektív valóságot.
KEVESEBB NYUGDÍJAS LESZ
Magyarországon 2018 januárjában 2,6 millió fő, azaz minden negyedik lakos részesült nyugdíjban vagy egyéb ellátásban. Számuk 1,6 százalékkal csökkent az egy évvel azelőtti, s 18 százalékkal a tizennyolc esztendővel korábbi szinthez képest, mivel az ezredfordulón még közel 3,2 millióan voltak. Akkor a népességnek több mint a 30 százaléka volt ellátott, ez mára visszaesett 26 százalék körüli szintre. A csökkenés elsődleges oka a nyugdíjkorhatár emelkedése, illetve a korkedvezmény rendszerének az átalakítása volt. Míg a kilencvenes években a nők 55, a férfiak pedig 60 évesen vonulhattak nyugdíjba, addig 2022-re már egységesen 65 esztendő lesz a törvényes öregségi korhatár. 2014 előtt mind a férfiak, mind a nők nagy arányban voltak jogosultak különböző jogcímen korkedvezményekre, ezért a tényleges nyugdíjba vonulási átlagéletkor jóval alacsonyabb volt a törvényesnél. A struktúra átalakítása következtében egyetlen olyan kedvezmény maradt, amelyet komoly arányban lehet igénybe venni. Ez a Nők 40+, amely a negyven évet ledolgozó hölgyek számára ad lehetőséget a korhatár előtti nyugdíjba vonulásra.
A „RATKÓSOK” TÖBBSÉGE MÁR NYUGDÍJAS
A fokozatos emelkedés következtében az idén az 1955-ben születettek töltik be a törvényes korhatárt. Ők az 1953–56 közti Ratkó-korszak utolsó előtti „évfolyama”, utánuk már sokkal kisebb létszámú generációk következnek. Míg 1954-ben, a Ratkó-éra csúcsévében 233 ezer gyermek született, 1962-ben már csupán 130 ezer. Magyarországon az említett korszak jóval korábban ért véget, mint az amerikai és a nyugat-európai baby boom, amelyet egészen 1964-ig szoktak számolni. Az 1954-ben születettek már mind nyugdíjasok; a KSH adatai szerint tavaly 154 ezer képviselőjük élt hazánkban, 45 százalékuk férfi és 55 százalékuk nő.
Az új nyugdíj-megállapítások összességét tekintve a minimumon, ebből az új öregségi nyugdíjak számát nézve a maximumon voltunk 2018-ban. A múlt évben hazánkban 164 ezer fő számára állapítottak meg új nyugdíjat és egyéb ellátást, ez 2012 óta a legalacsonyabb érték. Közülük 98 ezer embernek öregségit állapítottak meg, ami pedig a legmagasabb érték az utóbbi hét esztendőben. Ha az új öregségi nyugdíjak száma nőtt – érthető, hiszen a legnépesebb évfolyam érte el a korhatárt –, akkor miként lehet, hogy az új megállapításoké csökkent? Úgy, hogy a rokkantsági és a rehabilitációs ellátások száma mindössze 37 ezer volt, a korábbiak töredéke, s az egyéb új ellátás – például özvegyi nyugdíj – is jóval kevesebb volt 2018-ban, mint korábban. E tények ékesen bizonyítják, hogy a nagy létszámú generációk nyugdíjba vonulásával együtt nem feltétlenül kell nőnie az ellátottak számának. Tavaly 30,7 ezer új Nők 40+-megállapítást „eszközölt” a Magyar Államkincstár. Így a program 2012-es bevezetése óta összesen közel kétszázezer nő élt már e kedvezménnyel. A KSH a múlt évi részletes adatokat még nem hozta nyilvánosságra, ezért a 2017-es értékeket tudjuk vizsgálni külön a hölgyekre és külön az urakra. Tavalyelőtt új öregségi nyugdíjat 28,5 ezer férfinak – mindannyian korbetöltött nyugdíjasok – és 45 ezer nőnek állapítottak meg, utóbbiak közül 28,4 ezer a Nők 40+-kedvezményezett és 16,6 ezer a korbetöltött. Az urak átlagosan 63,3 éves korukban mentek nyugdíjba, míg a hölgyek 60,2 esztendősen. Közülük a Nők 40+-kedvezményezettek 59,3 évesen, a korbetöltöttek pedig a férfiakkal azonos korban. Az átlagos korkedvezményt igénybe vevő tehát 1958-ban született. Vagyis a Ratkó-korszakban született nők nagy része már nyugdíjas – ebből következik, hogy a nyugdíjasok számának a további csökkenését prognosztizálhatjuk.
Két éve a 2,4 százalékos emelés mellett a nyugdíjak reálértéke is nőtt, ahogy a korábbi esztendőkben. A nyugdíjak keresetpótló képessége az Európai Unió tagországai körében nálunk az egyik legjobb (2017-ben a negyedik volt), a magyarországi időskori szegények aránya pedig a legalacsonyabbak közé tartozik (tavalyelőtt az ötödik legkisebb volt) az EU-ban. 2017-ben a nyugdíjra és egyéb ellátásokra fordított kiadások 3598,5 milliárd forintot tettek ki, ez a bruttó hazai termék 9,4 százalékának felelt meg. A GDP-növekedés miatt ez az arány is jelentősen javult az öt évvel korábbi 11,6 százalékhoz viszonyítva.
KELL-E TOVÁBBI SZIGORÍTÁS?
A fentiek bizonyítják, hogy jelen pillanatban nincs időzített bomba a nyugdíjrendszerben. Volt még 2010-ben, de a javuló munkaerőpiac, a növekvő GDP, a hatékony adóbeszedés hatástalanította ezt a megöröklött pokolgépet. Ezért nincs szükség jelenleg szigorításokra, a Nők 40+ kedvezmény megvonására – a magyar nyugdíjrendszer a jelen körülmények között fenntartható. A kormány a családpolitikai intézkedések egyikének tekinti a nők korhatárkedvezményét. Az összes mérés azt mutatja, hogy nagyon népszerű, a lakosság minden szegmense támogatja, ezért politikai hiba lenne eltörölni. Persze az ellenzéknek érdeke, hogy a választások idején felkorbácsolja a félelmet.
