– Három éve intenzíven emelkednek a magyar bérek. Meddig tarthat ki a dinamika?
– A béremelkedés az egész régióban több éve zajlik, bár országonként különböző mértékben. Legfőbb oka az Európai Unió munkaerőpiacának elszívóereje, valamint az, hogy jelentős részben az EU-s támogatásoknak köszönhetően térségünk egyébként is nagyon gyorsan növekszik, tehát a belső munkaerőpiac kereslete is erős. Ha nincs komolyabb recesszió vagy nem apadnak el az uniós források, vagy valamilyen okból az EU nem tiltja ki az ott dolgozó magyarokat, akkor a következő két-három esztendőben az erőteljes keresetnövekedés fenntartható.
– Rendjén van ez a béremelési láz? Sok szakértő a termelékenység, a hatékonyság növelésével tudná csak elképzelni!
– A magyar munkaerőpiac integrálódott Európába, ezért a fizetéseknek konvergálniuk kell egymáshoz, nem nagyon látok más lehetőséget. Ha a német bér a magyarnak a háromszorosa is, de a kapuk nyitottak, akkor nem lehet megakadályozni azt, hogy előbb vagy utóbb a hazai keresetek a németországiak felé közeledjenek. Természetesen termelékenységjavulás nélkül ez csak rövid ideig tartható fenn, azonban azt látjuk, hogy most már a vállalatok is elkezdték a (hiányzó vagy túl drága) munkaerőt kiváltani gépekkel, tehát elindult egy erős termelékenységbővülés is, ami elkerülhetetlen. A folyamat tehát szerintem alapvetően az, hogy a Nyugat elcsábította dolgozóink egy részét, a hazai cégek pedig emiatt kénytelenek beruházni, hatékonyságot növelni. Ez a gazdaság számára alapvetően egészséges folyamat.
– A Nyugat még mindig vonzó, a forint euróval szembeni árfolyama pedig továbbra is kint tartja a munkavállalókat. Mennyire kellene emelkedni az átlagos magyar fizetésnek, hogy itthon maradjanak az emberek?
– Ezt elég nehéz megbecsülni, viszont a magyar intézményrendszer, a humán tőke fejlettsége miatt nem nagyon látom valószerűnek, hogy a hazai bérek jelentősen a görög vagy a portugál szint fölé kerüljenek. Azt gondolom, összességében 20–40 százalékos keresetemelkedés az, ami a következő években reális, és ennek már lehet komoly itthon tartó ereje.
– Több közelmúltbeli sztrájk apropóján is kiderült, hogy továbbra is olcsó a magyar munkaerő. Ezek szerint a multiknak továbbra is megéri nálunk termeltetni, közben pedig emelni a béreket?
– A multinacionális cégek nyilván azért jöttek ide, mert megéri nekik az olcsó munkaerőt foglalkoztatni, de mivel már a többi V4-országban is jellemzően nagyobb fizetéseket biztosítanak, mint nálunk, ezért szerintem számukra nem jelent majd problémát a fent leírt nagyságú bérnövekedés. Ezeknek a vállalatoknak az elszámolási gyakorlata miatt azonban nagyon nehéz megbecsülni, hogy valójában mi az a szint, ami még elfogadható számukra, hiszen elég rugalmasan tudják „átvinni”, transzferálni a nyereséget egyik vagy másik országba.
– Mi a helyzet a kkv-szektorban? Szakértők szerint a többség nem bírja kitermelni a növekvő fizetéseket.
– A hazai cégek számára valóban nehézséget jelent az agresszív béremelkedés. A szolgáltató szektor szereplői a nagy részét valószínűleg áremelések formájában továbbhárítják, emiatt komolyabb inflációs nyomásra számítok. Az iparban tevékenykedők kénytelenek lesznek munkaerőt kiváltó beruházásokat végrehajtani, s természetesen lesznek olyanok is, akik nem bírják ezt és bezárnak. A náluk felszabaduló munkaerő enyhíti majd a munkaerőpiaci feszültséget. Ez a folyamat nyilván egyéni szinten probléma, de társadalmilag így zajlik a fejlődés, így lett például Hongkong ötven év alatt műanyag virágokat gyártó fröccsöntőüzemből a pénzügyi világ és a nagy hozzáadott értékű szolgáltatások központja.
– Mi az, ami meggátolhatja a hazai bérdinamikát?
– Három nagy veszélyforrást látok ezzel kapcsolatban. Az egyik, amiről sokat szoktunk beszélni, a túlfűtött kínai gazdaság, amelynek a bedőlése az egész világgazdaságot magával ránthatja. A második Európa tehetetlensége, bénázása, ami szintén válságforrás lehet a következő években. A harmadik viszont már rajtunk múlik, ugyanis olyan szinten összenőttünk gazdaságilag Európával, hogy ha elzárják a pénzügyi csapokat, akkor azt nagyon megsínyli a magyar gazdaság. Annyira mélyen integrálódtunk már az unióba, hogy nyugodtan kijelenthetjük: rajta kívül számunkra nincs élet, nélküle biztos lecsúszás és káosz várna Magyarországra. Emiatt jó lenne elkerülni a komolyabb összeveszést Európával.
