– Lassan két éve tartotta lázban az adóperes ügyvédeket és ügyfeleiket a Kúria azon gyakorlata, mely az adóhatósági határozatok kiadmányozási hibája miatt tömegesen nyilvánított semmisnek jogerős döntéseket. Hol volt a hiba a NAV gyakorlatában?
– A NAV belső szabályzatán alapuló kiadmányozási rendben, ezért a probléma rendszerszintűvé izmosodott, és többek között több száz adóellenőrzési megállapítás realizálhatóságát kérdőjelezte meg.
Az igazgató például a másodfokú határozat meghozatalára vonatkozó döntési, kiadmányozási jogosultságát a belső szabályzatokban foglaltaknak megfelelően átengedheti az arra kijelölt beosztottjának, tipikusan az igazgatóhelyettesnek, hiszen havonta több ezer határozatot egyetlen ember fizikailag képtelen lenne kezelni. A helyettesítés – hibásan – úgy történt, hogy az igazgató nyomtatott neve és beosztása fölé csak a helyettes olvashatatlan aláírása került, egy „h” toldattal ellátva – ezzel utalva a helyettesítés tényére –, de a kiadmányozó konkrét személye és beosztása, valamint az átruházási jogcím ebből nem volt megállapítható.
– Pontosan mi a jelentősége annak, hogy más a kiadmányozás fogalma a bírói gyakorlatban és más a hivatali ügyekben?
– A bírósági, iratkezelési értelemben vett kiadmányozás csupán az aláírt határozat hitelesítését és az érintetteknek való közlését, a postázást jelenti. Ez az értelmezés jelent meg az alkotmánybírósági panasz alapját képező MNB-határozatot semmissé nyilvánító Kúria-döntésben. A közigazgatási ügyekben a kiadmányozási jogkör gyakorlása magában foglalja az egyedi döntés meghozatalát és annak olyan alakszerűségekkel való ellátását, mely kézbesítés esetén közhatalmi erővel ruházza fel a határozatot, azaz jogerőssé és végrehajthatóvá válik általa. A végrehajthatóság súlyos jogkövetkezményekkel, mint például inkasszóval, munkabérletiltással járhat, ezért fontos, hogy a hatáskör gyakorlása szabályos legyen. Az Alkotmánybíróság (AB) és végül a Kúria az érintett jogegységi döntésében kimondta, hogy a közigazgatási értelemben vett kiadmányozás nem azonos a hatáskör gyakorlásával, a kiadmányozás szabálytalansága nem jelent tiltott hatáskörelvonást.
– Nagyságrendileg hány hatályon kívül helyezett határozatról és mekkora értékről van szó?
– Erről nincs pontos információ, bár tudomásom szerint a NAV összegyűjtötte az adatokat, hogy konkrétan hány peresített döntést érinthet a probléma, és azt is, hogy ezek közül mennyi fenyegetett elévüléssel a semmisség kimondása esetén, s úgyszintén kiszámolták, hogy mekkora az elévüléssel fenyegetett összeg (adóhiány és szankciók). Ezeket azonban nem hozta nyilvánosságra. Becslések szerint az adóhivatalnál több száz ilyen ügy lehet.
– Miben volt más a jegybankot érintő problematika?
– Az MNB-ügyben – bár ez nem a szakterületem – a múlt év végén született AB-határozatból kitűnően kicsit más volt a helyzet, de a hatáskör és a kiadmányozás értelmezését, elkülönítését már ott elvégezte az Alkotmánybíróság úgy, hogy ezt az elvi megközelítést a Kúria is átvette a jogegységi határozatban.
Egy szabálytalanul működő befektetési társaság igazgatósági tagjával szemben hozott felügyeleti bírságról szóló döntést „az MNB nevében eljáró Pénzügyi Stabilitási Tanács (PST) felhatalmazása alapján” úgy kiadmányoztak, hogy a határozatot „átruházott kiadmányozási jogkörben” a központi bank egyik alelnöke írta alá és látta el pecséttel, az ő monogramja, aláírása és pecsétje szerepelt a döntés alján. Az eljáró bíróságok azonban ezt úgy értékelték: a kiadmányozás átengedési lehetősége nem érinti azt, hogy a határozatot a PST nevében és felelőssége mellett kellett volna meghozni. Tehát az aláírónak utalnia kellett volna arra, hogy a stabilitási tanács „nevében és megbízásából” járt el. Az AB azonban a fentiekhez hasonlóan arra jutott, hogy a kiadmányozás átengedésébe beletartozik a határozat meghozatalának az átengedése is, de ez a hatáskör gyakorlását nem érinti. Tehát ezt a fontos momentumot, melyből minden más következett, a Kúria jogegységi határozata adóügyekben is alkalmazta, és kimondta, hogy eljárási szabálysértésről van szó.
– Egyes médiumokban egyenesen úgy fogalmaztak, hogy ellenkező döntés esetén valóságos közigazgatási káosz fenyegetett volna, több intézmény határozathozatali gyakorlata, a magyar államigazgatás alapvető működése is megkérdőjelezhető lett volna. Mennyire volt valós ez a kockázat?
– Ezt a megfogalmazást kissé túlzásnak tartom, mert alapesetben egy új eljárás csak az ügy elhúzódását jelentette, hiszen elég gyorsan ki lehetett adni az új döntéseket, immár megfelelő aláírással. A NAV ezt sok esetben meg is tette. Továbbá a belső kiadmányozási rendeket át kell írni, de ez sem megoldhatatlan feladat. Legfeljebb csak akkor járhatott volna mindez végleges veszteséggel, ha olyan értelmezést fogad el a bíróság, hogy az elévüléssel fenyegetett ügyekben a semmisség miatt nem nyugszik és nem hosszabbodik az elévülés a bírósági eljárás és ítélet következtében, ez azonban jóval kisebb esetszám és önálló kérdés, melyről véglegesen még nem döntöttek a bíróságok. Az egész probléma a NAV-nál és általában a közigazgatásban is kifutóban van és volt, mert már az ügyfelek egyre nagyobb részével kommunikálnak a hatóságok elektronikusan, cégkapun vagy ügyfélkapun keresztül, s a döntéseket már szintén nem hagyományos aláírással, hanem e-szignóval és hitelesítéssel látják el.
– Mire számít, az elévülésekkel kapcsolatosan mi lesz a Kúria döntése?
– A kérdés csak ott merülhet fel, ahol a Kúria állapította meg a semmisséget, vagy az elsőfokú bíróság ilyen ítélete ellen a NAV nem ment a Kúriára, és az új eljárásban az adózó elévülésre hivatkozik. Ezeket az ítéleteket ugyanis most nem tárgyaltathatja újra az adóhatóság a jogegységi határozatra hivatkozással, mert ez nem perújítási ok – azaz ezekben a perekben még most is abból kell kiindulni, hogy a döntés semmis. A saját szubjektív szakmai véleményem az, hogy a jogegységi határozat nyomán jelentősen gyengültek az elévülésre hivatkozó adózói pozíciók. Ugyanis kimondja azt is, hogy még a semmis határozat is létező határozat, átmenetileg joghatás kiváltására is alkalmas, s emiatt értelemszerűen peresíthető. Így bár nem a kereset tartalma alapján, de mégis a keresetindítás tényénél fogva jut el a bíróság odáig, hogy egyáltalán a semmisséget kimondhassa. És mivel az elévülés nyugvásának a joghatását a per, a keresetindítás ténye, az elévülés meghosszabbodásának a joghatását pedig a bírósági új eljárásra utasítás – és nem önmagában a határozathozatal – ténye váltja ki, ezért az én értelmezésemben az elévülés meghosszabbodhatott. A végső szót természetesen ebben is a Kúria mondja majd ki, mert az ellentétes értelmezés mellett is jó érvek vannak.
– Hogyan állhatott elő egyáltalán ez a helyzet?
– Úgy, hogy a NAV évtizedek óta évről évre pontosan ugyanúgy írta elő – helytelenül – a kiadmányozást a szabályzatában. Tizenegy évet töltöttem az adóhatóságnál, így tudom, hogy ez az ügy akár jót is tehet a szervezetnek, egy kicsit felrázta a munkatársakat, hogy a megszokás helyett a törvényi szabályozás szerint végezzék a munkájukat.
Korábban is történtek hasonló hibák, mikor például 2010 októbere és 2011 januárja között háromféle megnevezése volt a NAV egyes szerveinek a régiósítás következtében. Mivel iratmintákból dolgoztak a munkatársak, előfordult, hogy a kiadott határozatok fejlécében már nem létező intézménynevek szerepeltek, így néhány alkalommal – bírósági döntések értelmében – szintén semmis határozatokat adott ki a hatóság. A hiba eseti és átmeneti volt, hamarabb észlelték és korrigálták, de elmondhatjuk, hogy egy ilyen nagy szervezetnél is emberek dolgoznak, s hibák mindenhol előfordulnak.
névjegy
41 éves, egy négyéves kislány édesapja.
Jogászként végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, jogi szakvizsgáját 2009-ben szerezte meg.
A NAV elődszervezeténél, az APEH-nél kezdett dolgozni még 2004-ben, s 2015-ig számos pozíciót töltött be, főleg adóellenőrzési és hatósági területen. Például volt főosztályvezető a NAV Kiemelt Adó- és Vámigazgatósága hatósági főosztályán.
A Vámosi-Nagy Ernst & Young Ügyvédi Iroda adóperes csoportjának szenior menedzsere, ügyvédje 2015 óta.
Rendszeresen publikál szakmai lapokban, tavaly tagja volt a Wolters Kluwer Jogászdíját a vitarendezés szekcióban elnyerő csapatnak.
