A 2008-as krízis leginkább talán az építőipart sújtotta. A hitelválság, a beruházások visszaesése és a lakosság pénzügyi intézmények iránti bizalmának a megingása oda vezetett, hogy évekig szinte csak az uniós forrásokból finanszírozott invesztíciók jelentették a megrendeléseket, ezek is jelentős éves ingadozásokat mutatva. A lakásépítések száma a recessziót megelőző közel 44 ezerről 2013-ra hétezer közelébe csökkent, és 2015-ig csak kis emelkedést mutatott.
Az építőipari visszaesés hatására leépült a szakemberállomány. A hozzáértők igen jelentős része külföldre távozott, illetve más iparágakban talált munkát. Az ágazat foglalkoztatottságának a mélypontján százezer emberrel kevesebben dolgoztak a szektorban, mint a válságot megelőző csúcson. Jelenleg nagyjából ötvenezerrel többen tevékenykednek az építőiparban, mint a mélyponton, de így is óriási a munkaerőhiány. Ezt részben enyhítheti az a támogatási program, melynek révén az ágazat cégei modern gépek vásárlásával és friss technológiák meghonosításával növelhetik a termelékenységüket.
A lakásépítési „boomot” (már ha boomnak nevezhetjük azt a mennyiséget, amely a felét sem éri el a korábbi csúcsnak) öt tényező együttes fennállása indította el:
- az elmaradt beruházások kapcsán hiány alakult ki az új építésű lakások piacán;
- a hitelkamatok tartósan alacsonyak voltak, és a banki kínálatokban megjelentek a korábban nem látott hosszúságú kamatperiódussal (tíz-húsz év) kínált konstrukciók, enyhítve a lakosságnak a devizahitelek kapcsán kialakult eladósodástól való félelmét;
- a tartósan alacsony kamatok miatt az ingatlan ismét vonzó befektetésnek tűnt más befektetési formákhoz képest;
- a CSOK;
- a kedvezményes áfakulcs bevezetése.
Az újlakás-szegmensben keresleti piac alakult ki, mert az építőipari kapacitásokért versenyben voltak a futó uniós beruházások és a beinduló irodapiac is, amelyeket ráadásul a finanszírozó pénzintézetek is kevésbé kockázatosnak tartanak, mint a lakásépítést. Mindez az árak drasztikus emelkedéséhez vezetett. Munkaerőhöz csak egyre magasabb bérek fizetésével lehetett jutni, és a keresletet látva az építőanyag-gyártók is rendre két számjegyű áremelésekkel próbálnak részesedni a konjunktúrából. A drágulás mind a CSOK, mind pedig az áfacsökkentés hatását elnyelte a vevők esetében; a családoknak szánt támogatás, mint oly sokszor, nem a családoknak jutott.
Időközben napvilágot láttak azok az információk, hogy különösen Budapesten az új építésű lakások vásárlói között igen nagy számban külföldiek vannak. Egyes területeken szinte csak ők, de a hazai vevők nagy része is inkább befektetési céllal vásárolhatott, mivel már van ingatlanuk. Felerősödtek azok a kritikák, hogy az áfakedvezményt valamilyen más formában, a kormány családpolitikai céljaival összhangban kellene felhasználni, nem pedig külföldiek vételét vagy kis adóbevétellel és alacsony szintű foglalkoztatással kecsegtető befektetési célokat kellene támogatni a továbbiakban.
A megoldást a hírek szerint a dotációk vidékre csoportosításában látják, a Modern falvak program keretében. Ezzel egyrészt némileg „hűtenék” a kormányzat szerint irreálisra drágult fővárosi és nagyvárosi ingatlanpiacot, másrészt a finanszírozást az ingatlanfejlesztőktől a családokhoz csoportosítanák át.
Mivel a családok kilencven százalékának első saját otthona használt ingatlan, várhatóan az erre vonatkozó kedvezményeket növelik majd.
A Miniszterelnökséget vezető miniszter már jelezte, hogy az ötezer fő alatti településeken a CSOK jelentős emelését tervezik a Modern falvak program keretében. Külön támogatással díjaznák, ha valaki a tájegységi arculatba illő ingatlant építene. Mivel a fenti helységekben jelenleg az ingatlanok közel ötöde üresen áll, a városi agglomerációk jelentősebb bővülése várható, amennyiben a lakástámogatást megfelelő infrastrukturális fejlesztés is kíséri majd. Azoknak a falvaknak a benépesülése, amelyeknek a közelében nincs könnyen elérhető, jól fizető és hosszú távon biztonságosnak tűnő munkahely, pusztán lakáspolitikai és infrastrukturális fejlesztésektől nem várható.
A már lekötött, de még építés alatt álló otthonoknál az idén befizetett részletek esetében még érvényesíthető a kedvezményes áfakulcs, de az előre hozott fizetés növeli a vevő kockázatát.
Mivel a felsorolt öt hatásból csak egy esik ki jövőre, a lakásépítés üteme vélhetőleg nem változik meg lényegesen. Sokkal inkább függ az építőipari kapacitások kiépítésétől, a nem lakáscélú építkezések „elszívó” hatásától és a befektetési környezet alakulásától.
