A parlament őszi ülésszakát indító felszólalásában a kormányfő megerősítette a korábban már kijelölt irányt: 2030-ra Magyarország az ötös uniós elitklub tagja legyen. Orbán Viktor először májusi beiktatási beszédében tette le voksát a hosszú távú tervezés mellett. A kormány azon dolgozik, hogy 12 év múlva Magyarország az unió első öt olyan országa közé tartozzon, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni. Az életminőség magasabb szintre emelését ugyanis nem lehet négyéves ciklusokra lebontani. A távlatos gondolkodás a felelős kormányzás egyik alapja a miniszterelnök szerint, hiszen az Európai Unió következő költségvetése, illetve annak végrehajtása valójában 2030-ig tart.
Nincs ok szégyenkezni
Azért megnyugtató, hogy az eredményjelző táblára tekintve sem kell szégyenkeznie az országnak. A szakemberek, a diplomások itthoni boldogulását kevés dolog segíti annyira, mint a fizetések fokozatos, sok esetben két számjegyű emelkedése. A bérnövekedés terén nagy utat tett meg az ország – kiváltképp a bérmegállapodást követő két évben –, de a miniszterelnök szerint még mindig „nem tartunk ott, ahol szeretnénk lenni”. Jó alapot ad a további emelkedéshez az, hogy eddig minden résztvevő betartotta a munkaadók, a munkavállalók és a kormány közötti béremelésekről szóló megállapodás feltételeit, és a miniszterelnök ígéretet kapott a partnerek részéről, hogy ez a jövőben is így lesz. A gazdasági növekedés egyik motorjává lépett elő az építőipari termelés: június után júliusban is Magyarországon bővült éves összevetésben a legnagyobb mértékben, 38 százalékkal az építőipar termelése az Európai Unióban – igaz, számos ország nem közöl havi adatot. Azonban negyedéves alapon is dobogósok vagyunk: április–júniusban az első negyedévhez képest csaknem négy, 2017 második negyedévéhez képest pedig kis híján húsz százalékkal nőtt az építőipari termelés, ezekkel a növekedési ütemekkel harmadik, illetve negyedik helyezettek vagyunk az uniós országok között. Egybecseng ezzel az ingatlanfejlesztések felfutása is: Magyarország élen jár ezen a területen is, a CBRE nemzetközi ingatlan-tanácsadó vállalat éves jelentése alapján 2012–2017 között évente csaknem háromnegyedével nőtt az itthoni ingatlanokba való befektetések értéke, szemben a mindössze 26 százalékos közép-európai régiós átlaggal.
Kiemelkedő emellett a még mindig legfontosabbnak számon tartott gazdasági mutató, a bruttó hazai termék (GDP) bővülése is: a magyar gazdaság az uniós átlag kétszeresével nőtt a második negyedévben éves szinten, ami csaknem ötszázalékos bővülést jelent.
Ipari boom
Győrtől Debrecenig zakatolnak az ipari erőközpontok – fogalmazott képletesen a miniszterelnök. A neves bajor autóipari konszern, a BMW debreceni gyárépítésének bejelentése volt talán a legnagyobb médiavisszhangot kiváltó beruházási hír a nyáron. Nem csoda, hiszen évi 150 ezer – elektromos és hagyományos meghajtású – autót terveznek gyártani a kelet-magyarországi megyeszékhelyen, ezer embernek munkát adva. Emellett kissé elsikkadt a miniszterelnök szerint egy ennél is nagyobb méretű gigaberuházás. A Mol és a német ipar másik büszkesége, a ThyssenKrupp egy 390 milliárd forint értékű üzem létesítéséről állapodott meg: a magyar olajipari csoport petrolkémiai központjában, Tiszaújvárosban egy poliolgyártó üzemet épít fel a német vállalat. Várhatóan 2021-ben elinduló, évi kétszázezer tonnát kitevő termeléssel Magyarország rögtön jelentős szereplőjévé válik az 1,4 millió tonnára becsült európai piacnak. A poliol a poliuretán alapanyaga, amelyet az ipar szinte minden területén hasznosítanak, az építőipartól a bútorgyártáson át az autó- és textiliparig.
Jó éve volt az agráriumnak is – a GDP-t rendszerint jelentősen befolyásoló kiszámíthatatlan mezőgazdasági termelés is rendkívül biztatóan alakult az idén. Az aratás utáni termésadatok szerint Magyarország nemcsak tíz-, hanem akár húszmillió embert is képes lenne ellátni kenyérrel – ezt is a miniszterelnök mondta az őszi ülésszakot indító felszólalásában.
Idő kell azonban ahhoz, hogy a szemmel látható eredmények átkerüljenek a nem elhanyagolható mértékben szubjektív véleményeket is tükröző nemzetközi versenyképességi rangsorokba. Sokan vitatják ugyan a nemzetközi gazdasági kutatóintézetek által összeállított rangsorok objektivitását, és komoly nehézségekbe ütközik az összehasonlításuk is, mégis fontos a támpontot adnak a „hol tartunk másokhoz képest?” kérdés megválaszolásához. Az egyik legtöbbet idézett ilyen lista a svájci Világgazdasági Fórumé (WEF). A legutóbbi elérhető, tavaly szeptemberben publikált, 138 országot tartalmazó rangsor szerint Magyarország a 60. helyre lépett előre az egy évvel korábbi 69.-ről, azonban csaknem az összes többi uniós ország megelőzi.
Vállveregetés
Ennél valamennyivel kedvezőbben ítéli meg a hazai gazdaság versenyképességét az IMD (International Institute for Management Development) Versenyképességi Évkönyv 63 országos rangsora, ahol hazánk a 47. helyen volt idén májusban, öt helyezéssel javítva az egy évvel korábbi eredményén – a szomszédos országok közül pedig egyedül Ausztria előzi meg hazánkat. Még biztatóbb a kép, ha azt nézzük, mennyire széles rétegek részesülnek a gazdasági fejlődésből – erre is van mutató, a WEF az idén publikálta első alkalommal a GDP alternatívájának szánt IDI-mutatót. Ezzel azt vizsgálják, hogy a nagyrészt a háztartások életszínvonalából kiinduló módszertan szerint mennyire inkluzív (bevonó) a gazdasági növekedés. Az IDI-rangsorban (a bevonó gazdasági fejlődés indexe, angolul Inclusive Development Index) Magyarország a második helyen áll kategóriájában a 74 felemelkedő gazdaság között. Ha számba vesszük a családokat segítő, infrastruktúrát fejlesztő, munkához jutást megkönnyítő kormányzati intézkedéseket csak az utóbbi időszakból, jó eséllyel még előrébb léphetünk a listán. A kedvező trendeket kihasználva hosszabb távon hazánknak a már említett uniós elitklubba kerülése sem utópisztikus elképzelés.
