MEGNYITHATNÁK
Óhatatlanul politikai kicsengése van a recski bánya esetleges megnyitásának, holott teljesen másról van szó, mint amire az idősebb generációk „történelmileg” asszociálnak.
Amennyiben a hevesi településhez közeli dombtetőn járunk, akkor kitárul elénk a világ: balra a Mátra, jobbra, kissé a távolban a Bükk, lent a völgyben pedig Recsk. S „talpunk alatt” Magyarország legmélyebb bányája, az 1200 méteres, függőleges aknájú rézkitermelő, amelyből most körülbelül kilencszáz méternyi víz alatt áll, miután a tárnákat elárasztották. Mivel a nagy feltörekvő gazdaságok – elsősorban Kína – nyersanyagigénye soha nem látott magasságokba röpítette a réz árát, rentábilis lenne üzemeltetni Recsket. A mostani árszint több mint indokolja a hasznosítást.
Az egyes szakértők szerint a világ tíz legnagyobb színesérclelőhelye közé tartozó recski bányára eddig csak költött a központi költségvetés.
Az MNV Zrt. egyfordulós, nyilvános pályázatot írt ki a napokban a Recsk I. – rézérc, valamint a Recsk II. – nemes- és színesfémérc védnevű bányatelek további kutatásához és újrahasznosításához megfelelő kompetenciájú befektető bevonása érdekében. A határidő az idén lejár.
AKARAT KÉRDÉSE IS
De tulajdonképpen miért érdekes Recsk? A pesszimista számítások szerint is százmillió tonna olyan érc van a Heves megyei lelőhelyen, amelyet ki lehet termelni. S minden adottság megvan arra, hogy a bányabeli kutatást folytatva négy-öt éven belül el lehessen jutni arra a szintre, ahol a művelés elkezdődhetne. Ehhez politikai akarat kell és gazdasági erő. Úgy tűnik – lásd az állam képviseletében eljáró MNV-t –, hogy összejöhet.
A történet dióhéjban annyi: az ércesedés helyén már a XVIII. században elkezdődtek a munkálatok Parádfürdő térségében. A XIX. században pedig a Magyarhoni Földtani Társulat alapítói, neves geológusai folytattak kutatásokat a területen, valamint írták le a recski ércesedést.
Az itt található régi lahócai bányában az 1850-es években a Károlyi grófok kezdtek el bányászkodni ipari méretekben, s mindez kitartott a bánya államosításáig. Azokat a helyeket, ahol rezet és aranyérceket termeltek ki, 1979-ig tudták fönntartani. Ezután Recsken ércbányászat már nem folyt, csak kutatás. Abból viszont elég. Az úgynevezett mélyszinti kutatások az 1960-as években kezdődtek a Magyar Állami Földtani Intézet vezetésével, s 1964-től az Országos Érc- és Ásványbányák vette át ezek szervezését a Központi Földtani Hivatal finanszírozása mellett.
REZES BANDA
Mintegy ötven éve jöttek rá a szakértők, hogy a mélyfúrásos kutatásokban értékes mélyszinti rézércesedést lehet találni. Az 1980-as évekig százharmincöt külszíni kutatófúrás történt. Idetartozik, hogy 1970-ben kezdődött az első akna „lemélyítése”: 1200 méterig „mentek le” négy év leforgása alatt. Ezt követően, 1974 körül a második akna kialakítását is megkezdték, s a kettő között a mélyben, két kilométer távolságban két nagy vágatot hajtottak ki, az egyiket 900, a másikat 1100 méteren. Ezekből kutatóvágatokat- indítottak, bennük pedig bányabeli fúrásokat végeztek. S ezek több tízezer méter hosszon készültek el. E kutatásokról földtani jelentések készültek. Ami pedig a befektetői érdeklődést illeti: a hetvenes évek második felében számos külföldi megkeresés is volt: Németországból, Kanadából, Franciaországból, Japánból. A határon túli lehetséges invesztorok megvalósíthatósági tanulmányokat készítettek. Természetesen magyar kutatóintézetek is végeztek ilyen felméréseket. A szakértői anyagok megállapításai alapján kétmilliótól kezdve akár tízmillió tonna rézérc kitermelhetőségét prognosztizálták éves szinten a hozzávetőleg hétszázmillió tonna földtani vagyonra. S a rézérc mellett molibdén, rénium, arany, ólom, cink is szóba került, amely melléktermékként szintén hasznosítható lenne a kitermelés beindításával.
SZÁZMILLIÁRD A BESZÁLLÁSHOZ
Egy a lapunkat informáló szakértő szerint minimum százmilliárd forintos beruházást igényelne a réz-, cink-, ón- és aranylelőhely. Korábban arról is volt szó, hogy az őrzésért és állagmegóvásért felelős Mecsek-Öko Zrt. egy vízerőmű kialakításában látott lehetőséget, s a felszínen egymillió köbméteres tározót hoztak volna létre.
Az állami vagyonkezelő több mint húsz évvel ezelőtt készíttetett tanulmánya úgy találta, hogy a 159 millió tonnás leletből 36 millió tonna termelhető ki gazdaságosan. Az utolsó, 2008-as bányaprivatizációs próbálkozás idején a kinyerhető réz értékét – az akkor 8300 dolláros tonnánkénti világpiaci ár mellett – hétmilliárd dollárra becsülték. Ez mai árfolyamon elképesztően nagy összeget, 2000-2300 milliárd forintot takar.
A Recsk melletti, Lahóca-hegy bányája aranyat is rejt; az ausztrál Rhodes Mining cég becslése 34,6 millió tonna, tonnánként 1,47 gramm aranyat tartalmazó ércvagyonról szólt. Ez közel 51 tonna arany. Értéke – 14 karátos arany árával számolva – úgy 305 milliárd forint, de 18 karátos aranynál már közel 400 milliárddal lehet kalkulálni. A kilencvenes évek több sikertelen privatizációs kísérlete után végül 1998-ban döntöttek a vízkiemelés leállításáról és ezzel a bánya fokozatos elárasztásáról. Napjainkban, mint írtuk a cikk elején, körülbelül kilencszáz méteres a vízmélység. A víz alatti „lét” alapvetően nem tette tönkre a járatokat, ugyanis a nagy mélységben rendkívül kemény kőzet tárolja az ércvagyont. A járatok, folyosók nem omlottak be, újbóli szivattyúzással ismét használhatóvá tehetők.
Borítófotó: Kitermelést nem, csak kutatásokat végeztek Recsken. Utoljára tíz éve próbálták privatizálni
