Az elmúlt években több ezer honfitársunk nyitott bankszámlát Ausztriában, a Bank Burgenland, a Raiffeisen vagy az Erste egységeinek valamelyikénél. A fő indok az volt, hogy szeretnék biztonságban tudni a pénzüket a magánszemélyek, valamint a cégek is. A Budapesten és Nyugat-Magyarországon egyaránt terjesztett hiedelem ideológiai alapja az volt 2011-ben, hogy a kormány ráteszi a kezét a bankszámlákra, elvéve a magántulajdont, ezzel szemben ilyen akció az állam részéről az 1990-es rendszerváltozás óta nem következett be!
Pénzt kimenekíteni már nem nagyon tudunk. A globális, automatikus adóügyi információcsere alapján a legtöbb külföldön lévő magán- és céges számláról tudomása van a hazai adóhivatalnak 2017. január elsejétől. Különösen az EU-s tranzakciókra lát rá a NAV.
Azt sem árt tudni, hogy az osztrák és a svájci bankok csak 2017-től gyűjtik az adatokat, de Liechtenstein már 2016-tól! Érdekesség, hogy néhány kivétellel a klasszikus korábbi offshore pénzügyi központokat is sikerült rákényszeríteni az adatszolgáltatásra. Többek közt a Brit Virgin-szigetek, a Kajmán-szigetek, Ciprus, Málta, Gibraltár, Guernsey, Jersey, Mauritius, Belize, Grenada, a Saint Vincent és Grenadine-szigetek, valamint Panama is automatikusan jelent majd a bankszámlák tulajdonosairól. A rendelkezésre álló információk alapján a magyar háztartások teljes külföldről származó kamatjövedelmének mintegy 80 százalékát három ország (Ausztria, Németország, Svájc) adja – olvasható az MNB Magyarország pénzügyi számláiról készített jelentésében. A külföldön elhelyezett bankbetétek legnagyobb hányada euróban van.
Miért ne? A pénzintézeteknek kötelező jelleggel le kell jelenteniük a magánszemély illetékes adóhivatalának, ha külföldön van bankszámlája vagy visszavásárlási értékkel bíró biztosítása – ez az információszolgáltatás nemcsak a számla létére, hanem az azon található összegre is kiterjed. Vagyis egy burgenlandi számlatörténetbe is betekintést kaphat az adóhatóság.
De nézzük az ausztriai, valamint más külföldi bankszámlanyitás és pénzügyi fialtatás anyagi vonzatát!
1.
Ausztriában a számlanyitás jellemzően ingyenes, ugyanakkor a fenntartásért hitelintézettől függően havi 5-10 eurót kell fizetni. Banki széfet fenntartani sem olcsó mulatság: mérettől függően 50–350 eurós éves díjért bérelhetők.
2.
A számla felett telefonon, internetbankon keresztül lehet rendelkezni. Az osztrák bankkártyát Magyarországon is elfogadják, de ezek tranzakciós díja itthon lényegesen magasabb.
3.
Mennyi az annyi? Ausztriában a bankok – az eurózóna gyakorlatilag nullás irányadó rátája mellett – csak a hosszabb futamidejű befektetésekre fizetnek „jó” kamatot. Ezek hozama legjobb esetben is csupán a hazai állampapírszint alját súrolja. A hitelintézetek rendszerint azt ajánlják, hogy befektetési alapokban fialtassuk a pénzünket. Kétségtelen, hogy nyugati szomszédunkban a bankok a teljes, többezres uniós palettát kínálják, szemben a hazai választékkal. Ugyanakkor 2016-ban legfeljebb nyolcszázalékos kamatot lehetett elérni a legjobban futó invesztíciókkal – alapok, tőzsdei részvények –, míg nálunk a befektetett pénzre vetített nyereség a húsz százalékot is „megütötteˮ az alapkezelőknél.
4.
Más külföldi – német, svájci vagy éppen olasz – bankoknál elhelyezett összeg esetén számos pluszköltség is felmerülhet. A legnagyobb rizikó az árfolyamkülönbség, a pénz oda-vissza váltásával hatalmasat bukhatunk. A legtöbb helyen továbbra is személyesen kell intézni a pénzügyeinket, vagyis kénytelenek leszünk kiutazni, s a későbbiekben sem mindegy, hogy magyarul vagy idegen nyelven kell-e tárgyalnunk.
5.
Hitel: alma. A legtöbb külföldi bank döntő részben csak pénzlekötési lehetőségeket ajánl fel a magyar ügyfeleknek, hiteleket nem. Ennek oka: hazánkban nem lehet euróalapú jelzáloggal terhelni ingatlant.
A fentieket összegezve tehát mindenféle szempontból jobban megéri itthon tartani, kamatoztatni, „fialtatni” a pénzünket, betéteinket, mint a határon túl.
