Életünk legnagyobb része a családunkkal töltött időn túl a munkahelyünkön telik. Az, hogy milyen módon töltjük el ezt az időt, szinte minden tekintetben hatással van egészségünkre, életünkre.
Idősebb generációk élettapasztalataiban gyakran visszaköszön a felismerés: „Bizony, az egészségemmel többet kellett volna foglalkoznom, a munkát túlságosan előtérbe helyeztem, ennek most megvan a böjtje. A neves magyar kutató, Kopp Mária és munkatársai kimutatták, hogy bizonyos munkahelyek esetében a stresszfaktorok a várható élettartamra is hatással vannak.
Tudjuk, hogy az egyre nagyobb problémát jelentő lelki megbetegedések egyik kiváltója a munkahelyi stressz. Szakértők szerint 2020-ra a leszázalékolások második leggyakoribb oka lehet a depresszión alapuló betegségek széles köre.
Schopenhauer kétszáz éve kimondta: „Boldogságunk kilenctized része kizárólag az egészségünkön nyugszik. Ha egészség van, az minden élvezet forrásává válik, de ha nincs, az egyéb javak, a szubjektív értékek sem boldogítanak, mert a szellem, a hangulat, a temperamentum szárnyalását is lecsökkenti, elnyomorítja a betegség.
A munkavállalói egészség biztosításának érdekében Magyarországon erőteljes szemléletváltozásra van szükség a munkáltatók részéről. Ne legyen kérdés az, hogy aki beteg, az a teljes gyógyulásig otthon maradhasson, és az esetleges költségcsökkentésekkor elsőként ne az egészséggel kapcsolatos juttatásokat szüntessék meg a foglalkoztatók.
A hiba okát a rendszerváltás környékén kialakult „termelési filozófiában kell keresni, mely az alacsony előállítási költségekre és a hatékony, de olcsó munkaerőre alapozva próbálta biztosítani a versenyképességet. A multiknál is sokáig volt döntő szempont az olcsó, jó minőségű magyar munkaerő. Abból pedig volt bőven, sőt a kilencvenes években több százezer ember ki is szorult a munkaerőpiacról. Mindezek káros következményeként a 2000-es évek közepén Magyarország volt az EU egyik leghosszabb átlagos munkaidejű állama.
„Már reggel hétkor bent voltam, és csak este kilenckor szabadultam – ugye ismerős ez a mondat?
A munkaerőpiac az elmúlt években drasztikusan megváltozott, ez irányú kapacitásainkat már szinte teljesen kihasználtuk. Egyes iparágak legsúlyosabb problémáját a dolgozók megtalálása és megtartása jelenti. Emelkednek a bérek, a foglalkoztatottak lassan, de biztosan lépkednek felfelé a képzeletbeli Maslow-piramison. A tudatos munkaerő számára egyre fontosabb az elvégzendő munka minősége, a munkavégzés körülményei, melyek között egyre nagyobb súlyt kap az egészség is. A sokak által – helyesen – hangoztatott „magasabb hozzáadott érték nemcsak laboratóriumokban, gyártási technológiákban vagy folyamatokban teremthető meg, hanem a mindennapi munkakörnyezetben is. Megnövelhetjük a munkaerő értékét azzal is, hogy támogatjuk a testi és a lelki egészség megőrzését. Egészen biztos vagyok benne, hogy az egészséges ország az egészséges munkahelyekkel kezdődik.
