„A XIX. századi brit birodalom, a XX. századi amerikai hegemónia után Ázsia évszázada köszöntött be” – fogalmaz Parag Khanna. Az új könyvében dicsér bennünket, magyarokat, minket tart az új európai ázsiaiaknak (származás tekintetében) – a mi kormányunk az elsők között nyitott Európában Ázsia felé, amikor elindította a keleti nyitás politikáját.
Egy évvel ezelőtt Szingapúrban a szakember mutatta be Geopillanat című könyvem angol (Geofusion) kiadását. Az előadás közben gondolkodtam, hogy mi lehet a két ország közötti kapocs – mindkettő területileg kicsi, nyersanyagban szegény, ezért tudásban és kreativitásban kell nagynak lenniük. A gondolatmenet végén, ahogy az országok angol neveit (Singapore és Hungary) összepasszítottam, kijött a Singary kifejezés. Ez a szingularitás angol rövidített formája, jelentése: különös, rendkívüli.
Szingapúr legendás vezetője, Li Kuang-jao víziója az volt, hogy országát ötven év alatt a harmadik világból az elsőbe emeli. Legutolsó könyve, A világ, ahogy én látom, magyar nyelven is megjelent. Rendkívül pragmatikus látásmóddal elemzi a térségek alakulását. Tisztán, egyszerűen. Állítása szerint a legfontosabb: a munka, a család, a tudás és a vízió! Ez a felemelkedés, a növekedés alfája és ómegája. Mára Szingapúr a legversenyképesebb ország lett.
Január végén Davosban a világ vezetői Globalizáció 4.0 – azaz a globális környezet alakítása a negyedik ipari forradalom korában munkacímen vitatták meg a legfontosabb kihívásokat, így azt, hogy a multik miként tudnak érvényesülni ebben az új korban. Az eredményt ismerjük: ahogy megszületett, már idejét is múlta. Inkább érdemes lenne továbblépni s elgondolkodni Globalizáció 5.0 elnevezéssel egy olyan koncepción, amely a nemzetek, a nemzetállamok érdekeit veszi figyelembe. A technológiai szingularitás ugyanis nemhogy nem szünteti meg, hanem leginkább felerősíti a földrajznak, a nemzeteknek és a helyeknek a szerepét. Ahogy Japán két évvel ezelőtt már elindította a Society 5.0 programját, okos válaszokat keresve a társadalmi és népesedési krízisük kezelésére.
Az ázsiaiaknak vannak jó, okos válaszaik, megoldásaik és vízióik, amelyeket követnek és megvalósítanak: Kína százéves víziója vagy az öt éve elindított Egy övezet, egy út kezdeményezés is egy ilyen hosszú távú jövőkép.
És ahogy Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének évértékelő beszédében is hallottuk, ő szintén tiszta, egyszerű, pragmatikus és hosszú távú vízióra épít: a magyarok és a magyar családok gyarapodására, a munkára, a tudásra, valamint a nagy hozzáadott értékű iparágakra.
Ezzel a három plusz egy legfontosabb pillérrel (család, tudás, munka és biztonság) válaszokat ad a globalizáció 4.0-s helyett globalizáció 5.0-s megoldásokkal: bevándorlás helyett biztonság, népességcsökkenés helyett stabil és vonzó családtámogatási körülmények, munka-, valamint tudásalapú gazdasági növekedés és pénzügyi stabilitás.
Hosszú távú, pozitív, kiszámítható jövőkép, perspektíva, ennek mentén cselekedtek a szorgos szingapúriak is, aminek az eredményét pedig látjuk.
