Az emberi agy képességei az evolúció során fokozatosan bővültek, így vált egyre összetettebbé, komplexebbé és szakadt el teljesítményében – szinte mérhetetlen módon – földünk többi élőlényének idegrendszerétől. Hajlamosak vagyunk magabiztosan azt gondolni és érezni, hogy agyunk racionális, a világ jelenségeit, történéseit a maga komplexitásában képes megérteni. Ezek alapján érezhetjük azt, hogy „igazunk van”.
Azonban az agykutatás különböző módszertanai – az idegélettantól a viselkedéstudományokig – azt mutatják, hogy ez nem így van.
Kutatások igazolják: az emberi agy evolúciója során sok feladatuk maradt az egyszerűbb, korábban kifejlődött területeknek is. Többek között ezek felelősek az ún. „kognitív torzításokért”. Ez a fogalom azoknak a pszichológiai, viselkedési reakcióknak az összefoglaló neve, amelyek miatt valamit vagy valakit irracionálisnak hívunk a mindennapokban. Ilyen például az az egyszerű reakció, hogy amikor új autót veszünk, hirtelen úgy tűnik, rengeteg ugyanilyen gépkocsi jön szembe. Ezt hívják figyelmi torzításnak is, amely nem mellesleg a marketingszakma egyik nagy fegyvere.
Április 8-án harmadszor is kétharmados győzelmet aratott a Fidesz–KDNP. Az azt követő napok reagálásai igazán jó kutatási terepet jelenthetnek a kognitív torzításokkal foglalkozóknak. A felfokozott érzelmek, a várakozások teljesülése vagy nem teljesülése, a kommunikációs kényszer számos nagyon is emberi választ váltott ki. Az üzleti, gazdasági írások, beszélgetések visszatérő, központi témája az esetleges változások elemzése volt. Ezek jellemzően pozitív tartalommal szóltak a sok szempontból megmaradó stabilitásról, míg negatívan tűnt fel a váratlan fejleményektől való félelem.
A változások kezelését több kognitív torzítás is érintheti. Általánosságban megállapíthatjuk: a minket körülvevő világ annyira bonyolult, hogy nem vagyunk képesek folyamatosan újraértékelni, elemezni, hanem elfogadjuk olyannak, amilyen. Ugyanakkor ehhez képest túlértékeljük, túlelemezzük a világ változásait. Tény, hogy például hajlamosak vagyunk egy-egy szempontot kiragadni, és túldimenzionálni annak jelentőségét (ezt hívják úgy, hogy fókuszhatás), vagy az első megismert információt túlzott mértékben figyelembe venni (ez az úgynevezett horgonyhatás).
Összetettebb ezeknél a Weber–Fechner-törvény, amely azt mondja ki, hogy minél nagyobb a már megtörtént változás, annál kevésbé észleljük a továbbiakat. Ezért van az, hogy nem annyira tűnik fel például, ha egy sok ezer hektáros nagygazdának lesz még húsz hektárja, mint az, hogy egy új szereplőnek lesz nulla után húsz hektárja.
Talán a legfontosabb a Semmelweis-reflex. E szerint zsigerből elutasítjuk azon átalakulásokat, melyek ellentmondanak a már elfogadott normáknak, szokásoknak.
Mindez érdekes összefüggéseket vet fel: közös célja a gazdaságpolitikának és a vállalkozások túlnyomó többségének is, hogy erősödjön a magyar középnagy vállalati réteg. Ehhez további változások kellenek. Sok jó lépés történt az elmúlt években, de ha célunk az abszolút elemzés, akkor látható: további sok munkára, több változásra van szükség, hogy elérjünk egy ideális, fenntartható állapotot. Például kell több ezer magas hozzáadott értéket előállító, erős középnagy vállalat. Ehhez pedig tőkére, támogató adminisztrációra és még erősebb pénzügyi rendszerre van szükség.
De ehhez le kell győznünk agyunk kevésbé tudatos, „félős” részét.
