Az alapvető kérdés a demokrácia és a digitális technológia összeegyeztethetősége. A témával foglalkozó gondolkodók egyetértenek abban, hogy mind a felszín alatt, mind felette sosem látott változások zajlanak, amelyek alapjaiban alakítják át az életünket.
Összeegyeztethető-e a demokrácia a digitális technológiával? A már létrehozott és folyamatosan fejlődő algoritmusokat az exponenciálisan erősödő kapacitású informatikai rendszerek óriási méretekben tudják alkalmazni. Sőt, a tapasztalatokat rendszeresen újraelemezve képesek folyamatosan még újabb és még pontosabb algoritmusokat fejleszteni.
Így segítenek a „gépek”. Egyszerűbbé, kényelmesebbé teszik az emberek, a vállalkozások, a társadalmak mindennapjait. Ezeknek köszönhetjük, hogy egyre pontosabb az időjárási prognózis és a természeti katasztrófák előrejelzése, sőt egyre növekszik a szerepük a bűnüldözés területén vagy a betegségek előrejelzése és terjedése esetében is.
A társkereső szolgáltatások területe talán a legjobb példa arra, hogy „a gépek” képesek egyes személyeket, személyiségeket profilozni, s ebből olyan következtetéseket levonni, amelyekkel a legintimebb emberi szférák is feltárulhatnak.
Vajon elértük már azt a pontot – vagy ha nem, akkor mikor érjük el –, ahol az emberi képességek már nem tudnak versenyezni „a géppel”, és így a technológia válik az irányító erővé?
A hazánkban talán legismertebb jövőkutató, az izraeli történész Yuval Noah Harari már egyenesen azt mondja, hogy szabad akarat nem létezik, illetve az egyes emberek előre „kiszámíthatók” genetikai adottságaik, biokémiai működésük, agyi folyamataik és múltbeli tapasztalásaik alapján. Amennyiben ez így van, akkor végső soron az ember „csak” egy fejlett program, amelyet meg lehet érteni, fel lehet használni, sőt, ad absurdum, újra is lehet programozni. A vallás neve, mely szerint mindez lehetséges: dataizmus. Követői szerint a tökéletes világ az lenne, ha nem az emberek határoznának, hanem a döntéseiket egy magasabb közös intelligenciára, a Nagy Adatra bíznák. A Nagy Adat mindennel és mindenkivel kapcsolatban minden információval rendelkezne. Ezen adatai, valamint a tökéletes algoritmusai és óriási kapacitása segítségével irányítaná az egyesült, globális világtársadalmat. Hiszen ha nem kellenek emberi döntések, akkor nem kellenek különálló országok, politikai erők, vezetők sem, így a legcélszerűbb egy óriási rendszerbe rendeződni a Nagy Adat irányítása alatt.
A dataizmussal szemben mind morális, mind megvalósíthatósági szempontból már eddig is számos kétség fogalmazódott meg. Véleményem szerint még ha igaz is, hogy az emberi agy képességeinek van végső határa, amelyet elméletileg a technológia meghaladhat, azt még ma sem tudjuk, milyen távol vagyunk ettől. Az elmúlt évezredekben az emberi agy újra és újra megannyi meglepetést okozott, pedig már sokszor, sokan hitték azt, hogy megértették a működését. Utólag rendszeresen az bizonyosodott be, hogy az emberi agy mindig több annál, mint amit addig gondoltak róla.
Talán a dataizmus is csak egy újabb „technikai elemzési” eszköz, amely múltbeli adatokra alapozva próbálja előre jelezni az emberi jövőt? Talán eddig ez tudja a legtöbbet? De hogy a jövőt ismeri-e, nos, abban szabad kételkedni.
Tehát szabad tovább gondolkodni.
