Amíg Európa azon vitatkozik, hogy a demográfiai válságot miként oldja meg az idősödő népesség tekintetében, és ölre mennek azon, hogy évente hány embert kellene-lehetne befogadni, addig a Távol-Keleten a hagyományos eszközök, mint például a korábbinál aktívabb családpolitika (pl. az új, kétgyermekes modell Kínában vagy az ingyenes óvodáztatás bevezetése Japánban), a magasabb nyugdíjkorhatárok bevezetése és az idősek foglalkoztatása mellett a robotika és a legmodernebb egészségügyi fejlesztések kombinációja játszhat főszerepet.
Kezdjük a robotikával, amely elképesztő ütemben fejlődik: világszinten 2020-ig akár egymilliónál is több ipari robotot állítanak be a gyárakban. Kínában várható a legnagyobb fejlődés. Ami pedig a 2025-ig terjedő előrejelzéseket illeti, az újabb robotok akár 30 százalékkal is növelhetik az egyes iparágak termelékenységét, közel 20 százalékkal csökkentve munkaerőköltségeket, elsősorban az USA-ban, Kínában és Németországban. A gazdaságilag legjelentősebb ázsiai országok (Kína, Korea és Japán) ötször több robotot gyártottak eddig, mint a vezető EU-s tagállamok (Németország, Olaszország, Franciaország) összesen. 2020-ra pedig közel 100 millió robot kerülhet a háztartásokba, és ebből évente közel 5 millió olyan berendezés lesz, amely már „családtagként” (gondozás, felügyelet, oktatás stb.) érkezhet és interaktív lehet. Ha pedig az EU keleti felére fókuszálunk, akkor egy még érdekesebb kép rajzolódik ki: térségünkben kb. 25, míg a nyugat-európai országokban mindössze csak 5 százalékkal nőtt az ipari robotok száma az utóbbi időben.
Elsősorban tehát az ipar, az egészségügy, az ápolás-gondozás terén várható újabb áttörés a robotika terén. Ebben Japán egyértelműen éllovas, hiszen – ahogy Abe Sinzó japán kormányfő 2016 végén bejelentette – a robotika lesz az egyik válasz a japánok demográfiai problémáira, ugyanis a népesség várhatóan egyharmaddal csökken a következő 50 évben. Ezért céljuk, hogy négyszeresére növeljék a robotika iparát, mivel nem a tömeges bevándorlással kívánják kiváltani a dráguló, hiányzó munkaerőt. A 2015-ben elfogadott, átfogó Új robotstratégia alapján a japán kormány 2020-ig mintegy 20 milliárd dolláros befektetési volument szeretne elősegíteni ezen a téren.
A stratégia egyik alapeleme az egészségügyi és az ápoló-gondozó személyzet kapcsán felmerülő munkaerőhiány orvoslása robotok által. A japán kormányzat 2020-tól öt ápoltból négy esetben mesterséges megoldást szeretne találni, hiszen ma már az idősotthonok nyolc százalékában robotok emelgetik az embereket. 2025-re hozzávetőlegesen 370 000 ápoló fog hiányozni Japánban. A japán kormány ennek érdekében Kanagava körzetben egy Nemzeti Stratégiai Robotikai Speciális Zónát hozott létre, ahol gyakorlatilag a jövő szociális és egészségügyi „munkásait” fogják futószalagon legyártani.
Kanagava zónában több más, tematikus szektor is megtalálható, így például az életfunkciókat biztosító robotika mellett a regeneratív és molekuláris gyógyászati fejlesztésekre is koncentrálnak, ami az emberek „feljavítását” célozza. A beruházás középpontjában egy szintén 2015-ben levédetett megközelítés, a ME-BYO nevű koncepció áll. Ez a név a japán mibyo szóból ered, amely a betegségek megelőzését takarja és a 2000 éves kínai gyógyítási tradíciókra épít. A koncepció 2017 februárja óta a japán egészségügyi politika és a hivatalos irányvonal alapelve is egyben. A lényege, hogy az európai beteg-egészséges duális felfogáshoz képest itt nincs biológiailag (teljesen) egészséges vagy beteg ember, hanem a bevezetett ME-BYO skálán mindenki rajta van. Ezt egyébként jól tükrözi az öregedés mint betegségcentrikus dogma elvetését és egy preventívebb, egészségmegőrzőbb, fittebb idősödés elterjedését.
Ez összhangban van az ENSZ fogyatékossággal élő emberek jogaival foglalkozó egyezmény szellemiségével is, hiszen ott ugyancsak a környezet fejlettsége és az egyén biológiai-funkcionális kapcsolata határozza azt meg, hogy ki mennyire él fogyatékossággal és szorul modern technológiai megoldásra.
