A negyedik Orbán-kormány kurzusépítő törekvéseiben, valamint a következő évek politikai küzdelmeiben központi szerepet kap majd a széles rétegek számára átélhető, érzelmi-lelki keretet adó nemzeti identitás erősítése, a nemzetállami lét egyedül érvényes alternatívaként való felmutatása a globalizált világ homogenizáló, a nemzeti kereteket felszámolni akaró törekvéseivel szemben. Ebben a munkában a kultúrának és az oktatásnak a korábbi évekhez viszonyítva sokkal jelentősebb teret kell kapnia, hiszen egy történelmi dimenzióban is értelmezhető kurzusnak a kultúra és az attól elválaszthatatlan emlékezetpolitika az alapja, s ezt egészíti ki, teszi teljessé a sport-, a család- és ifjúságpolitika.
A sikeres gazdaságpolitika mindennek az alapjait teremti meg. Hiszen a jól működő gazdaság, a szigorú költségvetési fegyelem, az eredményes infrastruktúra-fejlesztés, a hatékony egészségügy mit sem ér önmagában: alacsony inflációra, csökkenő államadósságra, új utakra, kortárs épületekre, korszerű, jól felszerelt kórházakra, értékes ipari termékekre, járművekre, gépekre, komputerekre akkor is szükség lenne e kis hazában, ha a Kárpát-medencében már senki sem beszélne magyarul, s nem élne olyan ember, aki el tudná olvasni a szép magyar családneveket a magukra hagyott ősi temetők sírkövein. Magyarország éppen attól marad magyar ország, ha a kultúra, a nyelv, a történelmünkhöz és a hagyományhoz való viszonyunk alapjai nem változnak, s azok a jövőben is abroncsként fogják össze az itt élőket s az innen elszármazottakat.
A nálunk is felkapott, Európa furcsa halála című könyv szerzője, Douglas Murray mondta egy interjúban: „A modern, jó értelemben vett liberális demokráciák, amelyek stabilak és békések, nem voltak annyira jellemzők a történelemben. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy ilyen korban és itt élhetünk. Meg kellene értenünk, hogy mindezt történelmi múltunkon és körülményeinken kívül a gondolataink és a hitünk által értük el – amelyek mindig is kultúránk integráló, központi részei voltak. Újra kapcsolatba kell lépnünk a történelmünkkel, meg kell őriznünk, részeivé kell válnunk, és meg kell élnünk ezt a történelmi hagyományt. Mindezt egy olyan korban, amikor másfelé terelnek minket, amikor meg akarnak változtatni minket, de úgy, hogy nem igazán mondják meg, pontosan mivé kellene válnunk. Meg kell tartanunk Európa hitét – és nem csak a vallásos hitre gondolok –, hinnünk kell Európában és abban, amit elértünk, ezt pedig meg kell próbálnunk továbbadni. Szerintem ez lehetséges és megvalósítható, mi több, egyenesen kívánatos.” Mindez egybevág azzal, amit a jelenlegi kormányzó pártok gondolnak a keresztény Európa, a nemzetállamok szövetségére épülő EU és benne Magyarország sorsáról, patriotizmusról, valamint vezetőink feladatairól.
Mindez komoly kihívást jelent mindannyiónknak, akik a politika és a kultúra eszközeivel akarunk eredményeket elérni a hosszú távú megmaradásunk és a fejlődésünk érdekében. Ebben az identitásunkat és a kultúrát újra a politika fókuszába emelő munkában ismét nagy szerepük lehet a parlament döntéseit megalapozó bizottságoknak, s remélhetőleg egy kormánypárti vezetésű kulturális bizottságnak újra érdemi szakmai javaslatai lesznek a polgári kormány és az Országgyűlés számára.
