MÚLT ÉS JÖVŐ | Orbán Viktor idei tusnádfürdői beszédében a korszakot szellemi természetű rendként, egyfajta közös hangulatként, ízlésvilágként jellemezte.
A sokunk által áhított korszaképítés összetett feladat. Alapja a kultúránk, az oktatásunk, az emlékezetpolitikánk, ugyanakkor rendkívül fontos összetevője az örökségvédelem, valamint a műemlékeinket bemutató turizmus. 2010 után ebben sem tétlenkedtünk, az összeomlás szélén álló műemlékeink egy részét nem védtetővel fedtük be, hanem felújítottuk vagy rekonstruáltuk, így mentve meg azokat a teljes enyészettől. Minden megmentett épület hozzájárul a helyi identitás megéléséhez, s ezen keresztül a turisztikában érdekelt vállalkozások fejlődéséhez, a helyi közösségek összetartozásának erősítésén keresztül a fiatalok szülőföldön való maradásának elősegítéséhez. Gondoljunk a diósgyőri vár – még korántsem teljes – rekonstrukciójának miskolci sikerére vagy éppen a gyönyörű győri műemlék belváros felújításának a fiatalok életformáját is befolyásoló hatására.
Két hete adtuk át Fehérvárcsurgón a Károlyi-kastély felújításának újabb jelentős fejlesztését, amely a Nemzeti Kastélyprogram keretében valósult meg. Jó példája ez annak, amikor az állam sikeresen működik együtt olyan, a hazájukat és őseiket becsülő emberekkel, mint amilyen a kastélyt működtető alapítványt életre hívó Károlyi György. Büszkeséggel töltött el, hogy az Arany János Emlékév egyik kezdeményezőjeként részt vehettem a 21. századi követelmények szerint felújított nagykőrösi Arany János Múzeum átadó ünnepségén. Mindkét épület olyan csodálatos megújuláson ment át a helyi közösségek és az állam támogatásának köszönhetően, amely méltó a múltunkhoz, méltó a jelenünkhöz.
Jól emlékszem, hogy mekkora felháborodást váltott ki, amikor 2012-ben a Kossuth teret kiemelt nemzeti emlékhellyé nyilvánítottuk, és végre elkezdődhetett a régóta várt történelmi rehabilitációs munka. Miként hisztéria követte a József Attila-szobor áthelyezését is. A balliberális megmondó emberek érvek helyett egyből ideológiai síkra terelték a vitát és provokációval vádoltak bennünket. Persze az élet ebben az esetben is minket igazolt: a Kossuth tér végében, a bokrok között méltatlanul megbújó József Attila-szobor az új helyén, közel a Dunához, az egyik legtöbbet fotózott látványosság lett. Vajon a Kossuth tér környékének további rehabilitációját, nevezetesen a mártírhalált halt miniszterelnök, Nagy Imre szobrának áthelyezését is hasonló műbalhé fogja övezni? Pedig ebben az esetben sem ideológiáról van szó, csupán arról, hogy visszaállítjuk a tér 1944 előtti arculatát, benne a Nemzeti vértanúk emlékművének rekonstruálásával és az eredeti helyére való visszaállításával.
Több évtizedes adósságot törlesztettünk a Várkert Bazár felújításával is. A mai napig a fülembe csengenek Orbán Viktor átadáskori szavai: „Ma már van erőnk megvalósítani olyan nagy célokat, amelyeket korábban évtizedeken át nem sikerült. Ma már van erőnk kiállni nemzeti érdekeinkért, és visszaszerezni azt, ami a miénk.”
Mindemellett olyan fontos városaink is megújultak, mint Székesfehérvár, Győr, Eger, Pécs vagy Debrecen. A munkák folytatódnak: a Modern Városok Program keretében az összes megyei jogú várost új ruhába szeretnénk öltöztetni. A vidéki nagyváro-saink megújulása révén javul az életminőség, bővülnek a lehetőségek az élet minden területén, így a fiatalok számára is vonzóvá válik a helyben maradás. Ez az elvándorlás igazi ellenszere.
Épített örökségünk megóvásával a célunk nem is lehet más, mint hogy helyére tegyük múltunkat. Ahogy Illyés Gyula írta: „A múltat is teremteni kell, egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják. Valamirevaló múlt megteremtéséhez néha nagyobb erő kell, mint a jövőjéhez. Mindent pontosan a helyére kell tenni. A rosszul elrendezett, rosszul megírt múlt föltámad, visszajár, állandóan zavarja az embert. A megíratlan idő meg egyszerűen el sem megy. Ködszerűen üli meg a tájat és az elmét.”
