Az említett ábra meglepő módon az utóbbi hat évben azt mutatja, hogy a munkanélküliségi ráta jelentősen, 5 százalék alá csökkent a fejlett országokban, a bérnövekedés pedig lelassult, és 2 százalék alatti ütemben növekedett. Korábban ilyen alacsony munkanélküliségi ráta mellett kétszer-háromszor nagyobb ütemben nőttek a bérek egy év alatt.
Az IMF a kiadványban szűkszavúan két okot valószínűsít a meglepő jelenség mögött. Egyrészt feltételezhető, hogy a munkanélküliségi ráta nem mutatja megfelelően a munkaerőpiaci tartalékokat (a munkavállalási szándékot). Másrészt a gyenge termelékenységnövekedés is okozhatja az alacsony bérnövekedést. Nézzük meg részletesebben az okokat!
Az első feltételezés mögött több érv is meghúzódhat. A munkanélküliségi ráta (a munkanélküliek gazdaságilag aktív népességen belüli aránya) vélhetően alulbecsüli a munkát vállalni szándékozók számát. Továbbá nem mutatja az alulfoglalkoztatást, vagyis azt a jelenséget, amikor a munkavállaló részmunkaidőben dolgozhat, pedig teljes állásban szeretne. Így az alacsony munkanélküliségi ráta ellenére is maradhattak munkaerő-tartalékok a fejlett országokban. További mérési hatás fakadhat a társadalom fokozatos öregedéséből, így a foglalkoztatottak összetételének változásából is. Az USA jegybankjának elemzői kimutatták, hogy a nyugdíjba vonulók bére meghaladja az átlagos fizetést, míg az új belépők bére az esetek döntő részében elmarad az átlagtól. Ezt a folyamatot erősíti, hogy termelési és szolgáltatási tevékenységeket alacsony jövedelmű országokba helyezik ki a fejlettebbekből. A folyamat eredője, hogy alacsonyabb bért fizető állások jöttek létre a fejlett gazdaságokban.
A másik magyarázat a termelékenységre vonatkozik. A 2008-as válság óta a termelékenység a legtöbb gazdaságban szerény mértékben növekedett. A folyamat azonban sokkal hosszabb időszakban mutat problémát. A második világháború után az 1970-es évek első feléig az USA-ban az órabérek és az egy munkaórára jutó termelékenység szintje teljesen azonos mértékben nőtt. Ugyanakkor az 1970-es évek első felétől a termelékenységnövekedés jelentősen meghaladta az órabérek emelkedését.
Miért gyengült ennyire a munkavállalók pozíciója? Jelentősen visszaszorult a kollektív érdekérvényesítés, így a bérek 1970 óta nem tudták megőrizni a reálértéküket. Ez különösen igaz volt az alacsonyabb fizetésű munkavállalók esetében, ahol a minimálbér szerepe fontos. Emellett a dolgozói bizalom sem erősödik az alacsony munkanélküliségi ráta ellenére, ugyanolyan valószínűnek érzik a munkavállalók, hogy elveszítik a munkájukat. Az utóbbi évtizedben nőtt a „szuperhatalmú” cégek száma (pl.: Facebook, Amazon), amelyek kiugró piaci részesedést értek el és hatalmas profitot realizálnak. A magas profit a dolgozó által előállított magasabb hozzáadott értékhez képest alacsony bérek eredménye a technológiai fejlődés mellett.
Ez a folyamat számos társadalmi és gazdasági nehézséget vet fel és az USA-n kívül más fejlett országban is ismert tendencia. Hazánkban a bérek mind nominális, mind reálértéken jelentősen nőnek és sokan aggódnak emiatt. Pedig hosszabb távon ennek inkább örülni kéne, főleg akkor, ha ez a jövőben ez egy átfogó versenyképességi fordulattal is párosul.
