Ember a gépben

Oktogon
Manapság triviálisnak tűnik az a megállapítás, hogy az embert körülveszi a technológia: 2020-ra több milliárd elektronikai eszköz csatlakozik rá az internetre.

Az ember ma már létezni sem tud a gépek nélkül, amelyek egyre inkább a teste köré rendszereződnek, s mind okosabbá, összetettebbé válnak. Az újabb, az otthoni kényelmünket is kiszolgáló megoldásokkal egyre több háztartási készüléket irányíthatunk, igénybe véve online szolgáltatásokat, valamint azonnal hozzáférünk a világ tudáskincséhez.

Kempelen Farkas az egyik legismertebb magyar feltaláló, ezermester és polihisztor a XVIII. századból. Leghíresebb (leghírhedtebb) találmánya a Török, amely egy sakkozógép volt, s csodájára jártak még az uralkodók és a tudósok is. A Török – mai mércével – tulajdonképpen egy olyan robotbábu volt, amely (aki) a kor sakkozóit is legyőzte, mint ahogy néhány éve az IBM mesterséges intelligenciája tette a világbajnokokkal. Az európai elit – félelemmel vegyes elragadtatással – talán úgy szemlélte a keleti vonásokkal felruházott robotot, mint ma a nyugati elit a kínai mesterséges intelligenciát érintő technológiai innovációkat és fejlesztéseket.

Bár nem maradt írásos bizonyíték arra, hogy a nagyobb láda méretű gépben egy ember bújt volna meg, a maga korában valóságos szenzáció volt a Török. Annyira híres volt a gép, hogy nemcsak túlélte Kempelen Farkast, de még Edgar Allan Poe is írt róla egy költeményt. 1836-ban egy amerikai kiadvány – állítólag – bebizonyította: a szerkezet úgy működött, hogy valójában egy ember mozgatta belülről a sakkozó bábut. (Bár egyébként ez is bravúrnak számítana, és a világhírű illuzionista, David Copperfield sem csinálhatta volna jobban.) Bárhogy is volt, Kempelen Farkas más találmányai, alkotásai (pl. az emberi hangokat utánzó beszélő gépe, a gőzkondenzátorral tervezett gőzturbina őse vagy a schönbrunni kastély szökőkútrendszere) miatt is méltó arra, hogy az utókor megőrizze emlékezetét, és büszkék legyünk rá.

A XX. század már egyértelműen az „ember a gépben” felfogásban indult: 1903-ban a Wright fivérek remekműve, a Flyer nevű repülőgép a levegőbe emelkedett – amiről egyébként a patinás Royal Society of England koros vezetője pár évvel korábban kijelentette, hogy lehetetlenség. Lord Kelvin úgy fogalmazott: nem repülhet olyan mesterséges tárgy, amely nehezebb a levegőnél.

Néhány évvel később az ember már zárt karosszériájú autókkal közlekedett. Az első futószalagon készült gépjármű, a híres T-modell 1908-ban gurult ki Henry Ford gyárából. A nagy háború ismertté tette a halálosztó tankot, majd a tengeralattjáró kapott főszerepet a második világháborúban. 1969-ben a Holdra lépett az első ember, egy parányi járműből kiszállva.
A XXI. század már egy új felfogásnak ágyaz meg: az ember helyét átveszi a szellem, amely kijutott a palackból a mesterséges intelligencia képében. Még mindig kérdéses ugyan, hogy valójában mi is a tudat, s vajon reprodukálható-e mesterségesen vagy sem, azonban a vita zaja egyre jobban erősödik. Immár nyilvánvaló: az állatok közt is létezik egy rangsor, hogy melyik faj mennyit ért meg a saját létezéséből, életéből, felismeri-e saját magát a tükörben stb. Talán ez lesz a jövő legérdekesebb kutatása, ami minket, embereket különösen érint majd, hiszen ez lesz a kulcs a továbblépéshez a gépek fejlődése területén.

Itt az idő, hogy az ember biztosan visszakerüljön arra a központi helyre, ahol a gépi szellemet (tudatot) tényleg képes lesz kontrollálni és irányítani.

Ezek is érdekelhetnek

További híreink