Dani Rodrik, korunk egyik legismertebb közgazdásza szerzőtársaival 15 esztendő tapasztalata alapján értékelte ki a feltörekvő országokban megvalósított reformstratégiákat. Arra jutottak, hogy az volt a legsikeresebb stratégia, amely a fennálló egy vagy két legmasszívabb gazdasági növekedési korlát lebontására irányult, célzott intézkedésekkel. A diagnosztikai térképükön két csoportba sorolták a bővülési gondokat: nagy finanszírozási költségeket kiváltó tényezőkre, valamint a gazdaság szerény értékteremtő képességét okozó faktorokra.
A magyar gazdaságpolitika 2010 óta pontosan a Dani Rodrik és szerzőtársai által ajánlott módszert követte. Gazdaságunk nyolc éve mély, több területre kiterjedő válsággal nézett szembe. A legnagyobb akadályt az ország külső és belső finanszírozási krízise jelentette, amely a Rodrik-féle diagnosztika nagy finanszírozási költséggel kapcsolatos problémakörét fedte le. A kormányzat emellett a rendszerváltás óta jelen lévő alacsony foglalkoztatási rátát azonosította gazdasági korlátként, és megkezdte az intézkedéseket.
A 2010–13-as időszakban a gazdaságpolitika a költségvetési pozíció és a teljes gazdaság makrofinanszírozási állapotának a helyreállítására, továbbá a foglalkoztatás érdemi bővítésére koncentrált. A célzott lépések mindkét esetben sikeresnek bizonyultak. A 2000-es években jellemző 6-9 százalékos büdzsédeficitek és a folyamatosan növekvő államadósság helyett a hiánymutató tartósan 3 százalék alá került és az adósságráta csökkenő pályára állt. A költségvetés jelentős átalakítása, valamint az átfogó adóreformok során a munkát terhelő adók helyett a fogyasztásra rakódókra került a hangsúly. Mindezek eredményeként 2013-ban Magyarország kikerült a túlzottdeficit-eljárás alól, a foglalkoztatottak száma a 2010-es szintről mára több mint 700 ezerrel, 4,4 millió fő fölé növekedett.
2013-tól a legfontosabb kihívás a hitelezés újraindítása, valamint a külső sérülékenység csökkentése volt. Előbbihez a hitelköltségek mérséklésére volt szükség. Ezt támogatta a Magyar Nemzeti Bank alapkamatának jelentős, historikusan alacsony szintre csökkentése, de átütő eredményt a Növekedési hitelprogram (NHP) bevezetése hozott. A kkv-szektor szerepe a foglalkoztatásban kiemelkedő, ezért kulcsfontosságú volt a drága finanszírozás letörése. Az eredmények: az NHP közel negyvenezer kis- és középvállalatot segített forráshoz jutni, összesen mintegy 2800 milliárd forint összegben. Az MNB stabil növekedési pályára állította a kkv-hitelezést, amely így 2016-tól 10 százalék fölötti éves ütemben bővül.
A külső sebezhetőség csökkentése, mint említettük, szintén stratégiai feladat volt. Az MNB számos célzott programmal erősítette a hazai makrofinanszírozási helyzetet: a lakossági svájcifrank-hitelek forintra váltása, az önfinanszírozási program a külső adósság zsugorításával és a tartozás devizakitettségének jelentős mérséklésével csökkentette a magyar gazdaság sérülékenységét. Mindkét lépés technikai lebonyolítása során alapelv volt, hogy az ország devizatartaléka az intézkedések közben megfelelő szinten maradjon. A külső pozíció jelentős javítása visszatükröződött az ország hitelminősítők általi feljebb sorolásában és a további felminősítésre utaló jelenlegi pozitív kilátásban.
Az eredmények teszik lehetővé mostantól, hogy a döntéshozók a diagnosztikai térképen a másik főcsoportra, a gazdaság értékteremtő képességének a növelésére, a versenyképesség javítására fordítsák a figyelmüket. Az MNB 2016-ban a sikeres nemzetközi felzárkózási példák elemzése alapján átfogó reformjavaslatokat fogalmazott meg a Versenyképesség és növekedés című kötetben. A könyvben szereplő ajánlások a hazai versenyképesség javítását célozzák. Az előttünk álló kihívások a legmasszívabb korlátok célzott lebontásával kezelhetők, megalapozva a magyar gazdaság fenntartható felzárkózását a nyugat-európai országok életszínvonalához.
