A fő állítások arról szóltak, hogy az infláció 5 éves csúcsra emelkedett. Pedig a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett adatban semmi meglepő nem volt. A Magyar Nemzeti Bank a júniusi inflációs jelentésében jelezte, hogy az infláció a nyári hónapokban átmenetileg akár enyhén 3 százalék fölé emelkedik, majd onnét tér vissza 3 százalék közelébe. A beérkező júniusi inflációs ráta 3,1 százalék volt. Ez valóban többéves csúcs, de fontos, hogy az adatot időben és nemzetközi kontextusban is elhelyezzük. Az elmúlt 20 év hazai inflációs történetében ez a ráta kifejezetten alacsony értéknek számít. A válságot követő években ugyanakkor globálisan jellemzővé vált a nulla közeli infláció, de ez nem mutatott egészséges gazdasági környezetet. A világ évekig elszokott az inflációtól, aminek megjelenésére most többen rácsodálkoznak. Pedig egy a mostani 3 százalék körüli inflációs ráta teljesen normális érték egy olyan gyorsan növekvő, felzárkózó gazdaságban, mint a magyar. Pontosan emiatt is 3 százalék az MNB inflációs célja.
A precíz értékeléshez meg kell néznünk az infláció szerkezetét! A júniusi ráta emelkedését lényegében egyetlen tényező, az olajárak emelkedése okozta. A világpiaci olajárak az utóbbi években 30 dollár hordónkénti árszintről 80 dollár közelébe emelkedtek. Amíg az inflációs ráta ilyen gyorsan változó árú tételek hatásai miatt kerül a 3 százalék környékére, az inflációs cél elérése nem fenntartható. Különösen, ha eközben a magyar gazdaságban érvényesülő általános áremelkedés visszafogott.
Miért mondhatjuk, hogy az általános áremelkedés visszafogott? A maginfláció (a gyorsan változó külső hatásoktól megtisztított infláció) júniusban az előző hónaphoz hasonlóan a célnál lényegesen alacsonyabb, 2,4 százalék volt. Nemzetközi tapasztalatok alapján az inflációs célhoz közel alakuló maginfláció volt jellemző azokban az országokban, ahol tartósan elérték az inflációs célt. Mi 2019-ben érhetünk el erre a maginflációs szintre. Milyen egyéb tényezők határozzák meg az inflációt? Fontos a költségvetés inflációs hatása, ami ellen a kormányzat 2010 óta hatalmas lépéseket tett a stabilizált fiskális politikával. Emellett az MNB-nek sikerült alacsony szinten horgonyozni az inflációs várakozásokat, ami önmagában kisebb átárazást tesz lehetővé. Továbbá lényegesek a külső inflációs hatások. Mivel az euróövezeti infláció az Európai Központi Bank előrejelzése szerint az elkövetkező három évben 2 százalék alatt marad, így a külső inflációs hatások a jövőben is mérsékeltek lesznek.
Ugyanakkor a dinamikus bérnövekedés inflációs hatásait folyamatosan figyelni kell. Itt három tényezőt érdemes kiemelni. Egyrészt a bérnövekedés inflációs hatását mérséklik a fokozatos munkáltatóijárulék-csökkentések. Másrészt a bérnövekedés a termelékenységbővüléssel is együtt jár, így a közvetlen inflációs hatások is kisebbek. Végül a bérnövekedés az infláció fokozatos célra emelkedésének az igazi támasza a kereslet bővülésén keresztül.
A folyamatok eredője egészséges inflációs szerkezetet mutat, és minden okunk megvan azt feltételezni, hogy jövő év közepétől fenntarthatóan elérjük a 3 százalékos inflációs célt. Felesleges a hangulatkeltés. Az inflációs folyamatok jól alakulnak, aggodalomra semmi ok.
