Nálam már többször elérték az olasz divatcég kiváló reklámszakemberei, hogy kijöjjek legendás béketűrésemből, így aztán nem is tudnám teljesen őszintén állítani, hogy váratlanul ért, mikor megláttam, hogy a hagyományos nemi szerepek helyett kihúzott szemű, kirúzsozott szájú, szoknyás apukákkal, férfinak öltöztetett anyukákkal és megállapíthatatlan nemű gyerekekkel kezdtek kampányolni a genderc-salád-modellért.
A Benettonhoz hasonló nagy cégek mindig kötelességüknek érzik, hogy beszálljanak a legújabb őrületbe, és mintegy utat mutatva az őket követő millióknak, kijelöljék, mik az új trendek, divatok, mi mellett menő és mi mellett szexi kiállni.
Az elmúlt másfél év legkomolyabb, egyben legvisszataszítóbb harca a genderek melletti kiállás.
Nemrég még a meleglobbi nyomult: nem lehetett úgy megnézni egy tévésorozat-epizódot, hogy ne bukkanjon fel egy végtelenül kedves homoszexuális pár, amelynek a tagjai vidámak, viccesek, intelligensek, és akik minden problémát megoldanak, s természetesen a gyereknevelés összes nehézségén egy könnyed tréfával libbennek át, ellentétben a középkorban ragadt hetero társaikkal. Rendkívül agresszívan és hatékonyan érték el, hogy minden felületen helyet kapjon a másság elfogadása, a tolerancia, a sokszínűség népszerűsítése.
Hollywood, a nagy cégek és a liberális politikusok egy olyan buborékba próbálták kényszeríteni az embereket, amelyben az a világ legkardinálisabb kérdése, hogy házasodhassanak a meleg párok. Az elmúlt évben azonban egy egészen más frontra terelték az LMBTQYHFFFGJ-lobbisták a háborújukat.
De most átlépték a Rubicont: bevonták a gyerekeinket az elmebajukba. Igen. A mi gyerekeinket. Az egészen pici gyerekeinket. És a nagyobb veszély elhomályosítja a múlt „melegnehézségeit”.
Nem a Benetton kampánya az első fecske.
Angliában, Svédországban transzvesztiták járnak az óvodákba „érzékenyíteni” a kicsiket. Olyan mesekönyveket próbálnak bejuttatni/belobbizni (sikerrel) az intézményekbe, amelyekben a történet kisfiú macija azt érzi, ő igazából kislány, amit fél elmondani játszópajtásának, nehogy a még „érzékenyítetlen” gazdija kidobja.
A National Geographic címlapra tett egy transznemű gyereket, majd elkészített egy dokumentumfilmet is a gendertémáról, természetesen pozitív kontextusba helyezve az olyan jelenségeket is, amikor különböző hormoninjekciókkal lövik magukat azok a kisfiúk és kislányok, akiket már sikeresen meghülyített a genderlobbi.
A New York-i divathét legnagyobb sztárja egy tízéves transznemű fiú (?) volt, akit ájultan ünnepelt például a magyar Glamour magazin is.
És most a Benetton-kampány…
Itt kell azt mondani, hogy drága barátaim, elég volt a provokációból, s hogy hátrább az agarakkal.
El a kezekkel a gyerekeinktől! Nem holnap, nem a következő kampány után, hanem most azonnal!
Ez az a pont, ahonnan már nincs hova hátrálni. Én magam rendkívül toleráns ember vagyok, hiszen a művészvilágban szocializálódtam.
Azonban úgy érzem, most jött el annak az ideje, hogy ne álljunk félre, s ne engedjük udvariasan magunk elé a normalitás ajtaján azokat a lobbistákat, akik arról szeretnék meggyőzni a gyerekeinket, hogy menő a hormoninjekció, hogy a nemváltó műtét szexi, és hogy szakállas, szoknyás bácsikat ölelgetni természetes, sőt követendő. Elég volt!
