A nemzetközi elemzések szerint a magyar gazdaság egészének gyenge az innovativitása. Az EU Innovációs teljesítménylistáján 2018-ban a 21. helyen voltunk. A globális index alapján (Insead, Cornell, WIPO) a vizsgált országok között a 33. pozíció a miénk. Ami pedig a termelékenységet illeti, az a legfrissebb Eurostat-adatok szerint 2018-ban javult – igaz, az EU-s átlagtól így is elmarad. Viszont az elmaradás nem a kisvállalatoknak köszönhető. A nagy cégek termelékenysége ugyanis szintén kisebb nálunk, mint az unió fejlettebb országaiban. Nem indokolt tehát kiemelni a gazdaság szereplői közül a kisvállalkozásokat mint fő problémaforrásokat. Inkább az alacsony innovációs és termelékenységi szint általános okait célszerű megkeresni. A McKinsey szaktanácsadó cég egyik tavalyi tanulmánya (Delivering for citizens, 2018. május) arra figyelmeztet, hogy a mai változó környezetben az állami irányításnak legalább három területen jelentős átalakuláson kell átmennie. Először is, ahogyan a kutatók fogalmaznak, óriási tartályhajóból motorcsónakká kell válnia. Ez a bürokrácia csökkentését, a rugalmasság növelését, a gyorsabb, agilisabb munkavégzést jelenti. Másrészt javítani kell az állami magatartás kiszámíthatóságát, a lépések előreláthatóságát és az intézményrendszeren belüli koordinációt, azért, hogy ne terheljék az üzleti világot átfedő ellenőrzések, összehangolatlan adatbekérések, hiszen ez mind rontja az üzleti szféra termelékenységét.
A harmadik feltétel pedig az együttműködés, a partneri kapcsolat kialakítása az üzleti szféra valamennyi szereplőjével, a kis cégeket is beleértve. Csak a többirányú kommunikációra, a partneri kapcsolatokra támaszkodva lehet ugyanis hatékonyan együttműködő innovációs ökoszisztémát létrehozni, valamint az innovációt és a termelékenységjavítást blokkoló akadályokat elhárítani.
A hazai kisvállalkozások problémáinak a megoldását is a McKinsey által javasolt állami magatartásváltozás segítené a leginkább.
Egy friss felmérésből ugyanis például a pályázati rendszer kapcsán ilyen véleményeket lehetett olvasni: „A pályázati eljárás továbbra is bonyolult, körülményes és lassú. Sok kézen megy át, s mire a döntés megszületik, felmegy a beszerzendő gépek, eszközök ára, de számos esetben a piaci lehetőség is megszűnik.”
Vagy egy kkv-hitellel kapcsolatos vélemény: „A hitelelbírálás és a folyósítás lassúságához képest a megvalósítási idő még egy komplexebb beruházás esetén is elenyésző.”
Összefoglalva a gondolatokat: eredményre csak akkor számíthatunk, ha minden szereplő elvégzi a maga feladatát, beleértve az államot is.
Végül még egy fontos gondolat. Annak idején Henry Kissinger így fakadt ki: „Mondják meg végre, kit kell felhívnom, ha Európával akarok beszélni!” Jó lenne, ha a kisvállalkozások ügyeit is koordináltan, átfedések és ellentmondások nélkül intézné egy olyan szervezet, amely elérhető lenne, és „egyablakos” módszerrel segítené a problémák megoldását. Ez egyben összhangban lenne az ismert EU-s szlogennel is: „Gondolkodj először kicsiben!”
