A hazugságokról

Oktogon
A választási kampány roppant aktuálissá tesz egy ősi etikai vitát, melyet a hazugságról, illetve a  hazugokról folytattak és folytatnak a mai napig.

A disputa íve Platóntól mostanáig húzódik, így aztán a bölcseknek módjában állt könyvtárakat teleírni a témáról. Pedig látszólag nagyon egyszerű dologról van szó. Az egyik fél szerint a hazugság mindig, minden körülmények között megengedhetetlen bűn, míg a vitapartnerek úgy vélik, a szituáció határozza meg, mikor bűn és mikor szükségszerű, helyes, sőt kívánatos cselekedet hazudni. Eszem ágában sincs a nyájas olvasót eme régi és jórészt önismétlő vita részleteivel untatni. Szinte mindenki – roppant praktikusan – úgy véli, ez utóbbi álláspont a helyes, hiszen tapasztalati és ezért gyakorlatias. Csak félve jegyzem meg, hogy az utóbbi évek, évtizedek történéseit figyelve én magam elbizonytalanodtam, hogy nem helyes-e mégis a rigid tiltás. 

Az a benyomásom ugyanis, hogy egyre inkább egy hazugságokkal átszőtt világban élünk, ahol szinte minden kétséges és vitatható hitelességű. Ennek egyik oka pedig kétségtelenül az a megengedő álláspont, mely a hazugságokkal kapcsolatban is divatba jött. Úgy általában is a haladás hívei gyűlölik a „vagy” kötőszót, mert az szerintük kirekesztő. Úgy vélik, sokkal helyesebb az „is”, mert az viszont olyan megengedő. Ám a világ már csak olyan, hogy bizonyos dolgok ellentmondanak a másiknak, s ezáltal kizárják egymást. Valami vagy igaz, vagy nem. Ezért problematikus, mi több, káros a manapság annyit hallott „tolerancia” is. Ez ugyanis azt kívánja előírni, hogy viseljünk el olyan dolgokat, amelyek ellentétben állnak hagyományos értékeinkkel. Mondhatnók, megalkuvást várnak el tőlünk. Fenyegetően szól az írás: „Élet és halál van a nyelv hatalmában.” Ha feladjuk a tradícióban vagy akár a józan észben gyökerező értékeinket, akkor egy kicsit meghalunk.

Ugyanakkor már nem tűnik fel a hazugság, oly megszokottá vált. Itt vannak rögtön a reklámok, melyek azt sugallják, hogy „mi mindent az önök érdekében teszünk/gyártunk”, holott pontosan tudjuk, hogy ez nem igaz. Azért tesznek/gyártanak valamit, hogy a lehető legtöbbet keressék rajta, ezért a még elfogadható legrosszabb minőségben állítják elő. Tán még emlékezünk a reklámok boldog, elégedett és szép ügyfeleire, akik éppen devizahitelt vettek fel. Vajon most is mosolyognak? 

A haladás tábora persze készen áll a magyarázatokkal; szerinte az igazság kimondása fájdalmat okoz azoknak, akiket érint. Követelik a „safe space” jogát, amellyel megilleti őket a hazugság joga, mert persze az is a hazugság egy formája, ha elhallgatunk dolgokat. Pedig, bár lehet, hogy fájdalmat okoz, de ha nem mondják ki az igazságot, akkor nem is tudunk tanulni belőle. 

Hogy mit tehetünk egy hazug korban? Nos, a látszattal ellentétben sokat. Minden kimondott igaz szó elszakít egy szálat a hazugság pókhálójában. „Legyen a ti beszédetek: igen-igen, nem-nem, ami pedig ezeken felül van, az a gonosztól vagyon” (Máté 5,37) – szól az intelem. Fogadjuk meg, és máris változtattunk a sorsunkon.  w

Ezek is érdekelhetnek

További híreink