Nem, kedves olvasó, ez nem az aktuális, oktatásért aggódó/tüntető tanár/diák szervezet kiáltványa a tanítás azonnali reformjáért. Ezeket a sorokat több mint száz évvel ezelőtt, 1911-ben vetették papírra a liberális Szabadgondolat című folyóirat programadó kiáltványában. Nincs új a nap alatt, eltelt több mint száz év, a jelszavak nem változtak.
Elgondolkodtató, hogy vajon 1911-ben mi számított korszerű tudásnak. A Thomson-féle atommodell? A Zeppelin építési ábrája? Ma már csak mosolygunk rajta. De nem kell ilyen messzire menni. Elég, ha csak húsz-harminc évet ugrunk vissza. Egy Commodore 64-es számítógépnél 1988-ban nem volt menőbb dolog, ám ma már csak a retrógyűjtőknél van értéke. És az is nyilvánvaló: ami ma korszerűnek számít, öt-tíz év múlva már nem lesz az. Ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy éppen mi számít korszerű tudásnak. Pontosan ezért érdemesebb a diákok részére minden jelzőtől megfosztott tudást adni, amely aztán arra ösztönzi a tanulókat, hogy az őket érdeklő speciális (akár korszerű) ismereteket időről időre saját maguknak szerezzék meg.
Vissza-visszatérő sirám az is, hogy a gyerekek feje tele van soha nem használt memoriterekkel és egyéb felesleges dolgokkal. Az emberi agy pont ellentétesen működik, mint egy számítógép. Minél több adat van egy komputer memóriájában, annál lassabban működik. Az emberi agyban ezzel szemben másként mennek a dolgok: minél több adat van benne, annál gyorsabb. Hasonlatosan az izmokhoz. Egy jó sportoló sem azért tud versenyt nyerni, mert sokat pihenteti az izmait.
Érdemes azt a kérdést is feltenni, hogy a tudás pontosan mire is szolgál az életünkben. Cél vagy eszköz? Az emberiség tudása nyilvánvalóan jóval nagyobb a száz, az ötszáz vagy az ezer évvel ezelőttinél. Ugyanakkor a több ismerettől nem lett jobb az ember. Azaz a tudás önmagában nem tesz jóvá. (Vö. a legvéreskezűbb diktátorok szinte egytől egyig a legkiválóbb nyugati egyetemeken végeztek.) Ma már egyre több tanulmány jelenik meg arról: az oktatás önmagában nem elegendő, hogy csökkenjenek a társadalmi különbségek. Azok leküzdésében ugyanolyan, ha nem fontosabb szerepe van a támogató családi háttérnek, a közösségnek is. Ergo ezen alapok nélkül sem az okostábla, sem a tablet nem fog megoldást jelenteni. Persze egy kis gyűlöletkeltésre mindig jó, ha a liberális meg-mon-dó-emberek „bezzeg Finnország”-oznak egyet. A baj az, hogy az ilyesfajta témafelvetés nem a tudásból indul ki, hanem a tudásba vetett hitből. A tudás számukra céllá, egyben vallássá vált. És akkor itt be is zárul a kör. Mert csöppet sem magáról az oktatásról van szó, hanem egy hittételről. Hitbeli kérdésben pedig elég nehéz ismereten alapuló vitát folytatni.
