A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség felmérése szerint a futballt a világ több mint kétszáz országában, 240 milliónál többen játsszák rendszeresen. Nem kétséges, hogy a játékosok és a szurkolók számát tekintve is a világ legnépszerűbb sportjáról van szó. Nincs még egy ilyen közösségi esemény, amely ennyi embert hozna lázba.
Vajon miből is adódik a futball hihetetlen népszerűsége?
Ha az ember visszagondol a gyermekkorára, viszonylag kevés emléket tud felidézni. Talán egy-egy képet, érzést, hangulatot. Vannak viszont olyan események, amelyeknek szinte minden mozzanata előttünk van. Nekem ilyen volt az 1982-es spanyolországi futball-vb Magyarország–Belgium-mérkőzése. Az utolsó csoportmeccs. Ha nyerünk, továbbjutunk. A 76. percig továbbjutásra álltunk, aztán jött Czerniatynski, s minden álmunk szertefoszlott. A vége 1-1 lett. Kiestünk. Én pedig kétségbeesett és vigasztalhatatlan voltam.
A futball, a küzdelem hihetetlen érzelmeket tud megmozgatni. Persze a foci egyrészről sport, leginkább a futballisták részéről. A szurkolók szemszögéből viszont inkább hasonlít a színházhoz, a drámai műfajokhoz. Ha tréfásan akarnánk megfogalmazni, akkor azt mondhatnánk, hogy a futballmérkőzés olyan dráma, amelyről a kezdő sípszó elhangzásakor még nem lehet tudni, hogy a végén tragédia vagy komédia lesz, sírni fogunk vagy nevetni. Sőt. Gyakran megesik, hogy az utolsó pillanatokban változik át tragédiából komédiává vagy fordítva.
Mindezek mellett a foci közösségi élmény is. Elég csak a magyar válogatottnak a két évvel ezelőtti Eb-szereplésére gondolni. A meccsek után a Nagykörút karneválhelyszínné változott. A magyar csapat sikeres szereplése az emberekből összekapaszkodást, egymásra találást váltott ki. Az egész ország eufóriában volt.
Persze a küzdelem, a dráma és a közösségi élmény illik más csapatsportokra is. Mégis az európai kultúrkörben a labdarúgás lett a number one. A népszerűségének talán az is összetevője, hogy ezt a sportot nemcsak nézni, hanem csinálni sem nehéz. Ha úgy vesszük, a foci a legdemokratikusabb csapatsport. Egy labdán kívül semmi más nem kell hozzá. Sőt. Nagyszüleink a bőrbogyót is gyakran helyettesítették rongylabdával.
Mától egy hónapig százmilliók ülnek le esténként a tévé elé. A közbeszédet világszerte eluralja a „tegnapi” meccsekről szóló diskurzus. Új hősök fognak születni, mások pedig a mélybe zuhannak. Új drámák keletkeznek.
Azoknak pedig, akik idegenkednek a futballtól, azért, hogy meg tudják érteni embertársuk viselkedését, idézzük fel Bill Shanklynek, a Liverpool legendás edzőjének a gondolatait: „Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb.”
